Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-205

176 205- orsstágos ülés 1897. deczember 27-én, hétfőn. mány szabja meg a t. túloldal elveit. Nem is sokat gondoltak utódai a szegény öreg úrral, úgy, hogy utolsó napjaiban azoknak, a kik őt vezérüknek merték nevezni, ezt felelte: az ördög a ti vezéretek, nem én. De emlékével sem goudolnak sokat; megépítették neki a mauzóleumot, megcsináltatták a szobrát, azt is háttal fordítva a pártkor felé, mert ha a kör felé nézne, pirúlniok kellene, hogy elNagyták elveit. Más útra tértek, és egész más generáczió lépett a réginek helyébe. De ha most Deák Ferencz kikelhetne sírjából, elsöpörné önöket mind, miniszterelnököstől együtt, mert önök nem a magyar érdekeket támogatják, hanem az osztrák érdekek istápolását tartják képviselői kötelességüknek. (Igás ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Kérdem : azért küldötték-e önöket ide választóik, hogy hallgassanak, vagy hűsöljenek és mint a gép szavazzanak ? Na hiszen tisztelem a képviselő urakat. Ha volna most is utasítás, mint azelőtt volt a követeknél, jót állok érette, hogy az urakat már mind hazahívták volna. (Tetszés a szélső baloldalon.) A nyáron nekünk igéitek örök a kiotürt, de önök kapták meg, mert önöknek nem szabad beszélniök a házban. (Élénk helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) Nem mondom, hogy nincsenek önök között is önérzetes hazafiak; vannak, nem tagadom, kivált a régibb gárdából, a kik még ;i múlt országgyűléseken kerültek ide, olyanok, a kiknek talán meggyőződésük nem az, a mi a t. miniszterelnök úré. De hiába, ők is kénytelenek magukat a pártfegyelemnek alávetni s meggyőződésüket nem nyilvánítani. Igazolja ezt a nyári sajtó-szabadsági tárgyalás. Akkor az igazságügyi bizottságban voltak önérzetes férfiak, a kik ellentétbe jöttek a miniszter törvényjavaslatával, a mely a sajtóügyre vonatkozott, de azért ők is kénytelenek vollak, habár nyilatkoztak az igazságügyi bizottságban, itt a házban hallgatni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hirlik, nem tudom, igaz-e, (Halljuk! Halljuk!) — nem szeretek olyant állítani valakiről, a mit biztosan nem tudok, azért mondom, hogy csak hirlik, — hogy a miniszterelnök úr államcsínyt akar elkövetni, hogy egyrészről, ha ez a törvényjavaslat nem emelkedik törvényerőre, kieszközli a királytól az engedélyt, hogy rendeletileg léptesse életbe a status quót és aztán a quótát a királylyal dönteti el annak daczára, hogy a törvény elrendeli, hogy ezek a két országgyűlésen tárgyaltassanak s ott határozzanak fölötte. T. képviselőház! A király szent és sérthetetlen nevét nem szabad koezkáztatni, a király esküjét nem szabad kételynek kitenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Minden államcsíny megboszúlja magát előbb-utóbb s a királyokat is utóiéri a nemezis az esküszegésért. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Igazolja ezt a magyar történelem; Hunyadi László lefejeztetéséért meglakolt V. László, mert habár megesküdött az evangéliumra, hogy nem lesz bántódása Hunyadi Lászlónak, a Szent György terén lehullott a fiatal Hunyadi László feje. Ulászló Várnánál ott Nagyta fejét, mert megszegte a töröknek adott esküjét. Ott az epitaphium a sírján: »Diseite mortales non temerare fidem«. A t. túloldal hivatalos és nem hivatalos tagjai gyanúsítanak bennünket és riasztanak azért, mert nem szavazzuk meg ezt a törvényjavaslatot. Vádjuk az, hogy mi a nemzetiségekkel paktálunk és ezzd a forradalmat szítjuk. Ettől nyugton alhatnak a t. túloldalon. Mi nem szoktunk paktálni semmiféle nemzetiséggel; mi megyünk a magunk egyenes útján, melyet programmunk szab elénk és az a zászló, a mely alá sorakozunk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Önök nem látják a saját szemükben a gerendát és a mi szemünkben keresik a szálkát. (Igaz! "Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát nem a kormány paktál a nemzetiségekkel ? Hát van-e köztünk horvát, szász, vagy más nemzetiségi képviselő? Ezek az urak mind ott ülnek a túlsó táborban, még pedig bizonyos kedvezmények árán, mert Isten nevében nem jöttek be ide. (Derültség és helyeslés a szélső balon.) Ha valaki, ki a nemzetiségekhez tartozik, elveinkben osztozik, mi őt nem utasítjuk vissza. És most, midőn ezen törvényjavaslatot nem pártoljuk, valamely nemzetiség velünk együtt érez, eljárásunkat támogatja, ne féljenek, ebből nem lesz forradalom. Csak vigyázzanak az önök miniszterelnökére, hogy ne zsarnokoskodjék, mert attól nagyobb baj lehet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi tiszteljük a törvényt, nem fogunk soha semmi törvényellenest cselekedni, de ő — úgy látszik — hajlandó a törvényt semmibe venni és az erőszaknak utat nyitni. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az az ijesztés is benne volt a lapokban, hogy fel fogják oszlatni az országgyűlést. Hát mi azért nem engedünk, mert mi legkevésbbé sem félünk ettől. Tudják a vidéken is a kisgazdák, iparosok és kereskedők, hogy kik védik az ő érdekeiket és Magyarország érdekeit, és kik az ausztriai érdekeknek istápolói és támogatói. És azt hiszem, a pártkassza nincs olyan nagyon megtömve, ha csak Bécsben meg nem tömték, hogy ismét 500 és 1000 forintokat lehessen adni egy voksért, vagy a mint nálam történt, hogy 20 voksért 3000 forintot és 500 hold legelőt ajánljanak. De meg a kormánypárti képviselő urak se nagyon szívesen vennék az áj váíasztást, bár zsarnok elnökökkel, katona-