Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-205

205. országos illés 1897. deczember 27-én. hétfőn. 171 teni e nemzetnek az önálló vámterületet. (Igás! ' Úgy van! a szélső baloldalon.) Elismerem, hogy az átmenet e térem sem lesz könnyű. Megnehezíti még ezt az is, hogy kormányaink oly könnyelműek voltak, hogy még arra sem vigyáztak, hogy a külfölddel kötött vám- és kereskedelmi szerződéseink egyidőben járjanak le az Ausztriával kötött vámszövetséggel. (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Az is lehet talán, hogy az első időben gazdáink éreznék leginkább az átmenet hatását, bár én azt állítom, hogy a vámjövedelmekben a kormány kezébe van adva mód arra, hogy — ha kell — adóleszállítással nyerje vissza a gazda a réven, a mit elveszítene a vámon. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Egy azonban feltétlenül bizonyos és ez az, hogy önök ezen a rendszeren segíteni nem tudnak, ezt a rendszert folytatni akarják és így végeredményé ben tönkre teszik az országot. (Igaz! Úgy van! a szélső bal oldalon.) Azt mondta gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, hogy ő az ismert jót mindig előnyben részesíti az ismeretlen, bár esetleg még jobb felett. Én szerintem tehát így áll: az ismert rossz mindig feltétlenül elvetendő az ismeretlen jóért. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De még mielőtt a kormán}" benyújtotta volna ezen, a vám- és bankügynek, valamint az ezekkel összefüggő némely kérdéseknek szabályozásáról szóló úgynevezett önálló rendelkezésű törvényjavaslatot, már megindult az egész vonalon a harczi támadás a kormányhoz közel álló hírlapokban a közjogi ellenzék ellen, először csak szelídebb húrokat pengetve, melyekből mint egyes akkordok, a monarchia nagyhatalmi állásának Magyarországon domináló helyzetének veszélyeztetése, a függetlenségi párt hazafisága ütötték meg füleinket. Majd midőn ezekre erről az oldalról is megjött a válasz, egyszerre belecsapott a nagy dob a konczertbe: ha pedig csalódnánk a függetlenségi párt hazafiságában, akkor az Isten legyen neki irgalmas. (Derültség a szélső baloldalon.) Nézzünk szemébe ennek a kérdésnek, t. ház, és lássuk, mit kivannak önök a lüggetlenségi párt hazafiságától és mit kivan, szerintünk, önöktől a nemzet ebben a pillanatban ? egy országos politikai pártnak programmja, elvei csak akkor életképesek, ha azok a legteljesebb összhangzásban vannak a nemzet életérdekeivel. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És én azt hiszem, t. képviselőház, hogy még a jelenlegi helyzetben sem, midőn a túloldalon a párthatalmi szempontok, a pártérdekek oly elfajulásnak indultak, midőn azok — igénytelen nézetem szerint — a nemzetet egyenesen veszélyeztetik, ' (Úgy van! a szélső baloldalon.) még ily viszonyok között sem fog akadni higgadtan ítélő és gondolkozó magyar polgár e hazában, a ki azt merné komolyan állítani, hogy a függetlenségi párt programmja ellentétben áll a haza érdekével. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen számtalanszor hallottuk, t. ház, önöktől a túloldalon. hogy a mi programmunk, a mi elveink helyesek, az ország érdekében lévők, sőt az ország jövőjét képezik, de . . (Zaj, nyugtalanság. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! A ház minden oldalán nagy nyugtalanság uralkodik. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem lehet beszélni!) Ké rek csendet minden oldalon. Thaly Ferencz: . . . hogy a mi programinunk az ország érdekét képezi, de jelen viszonyok közt ki nem vihető, meg nem valósítható. És most, t. ház, midőn a függetlenségi párt szilárdan áll programmja alapján, (Úgy van! a szélső baloldalon.) melyet az idő és a nemzet örök joga szenlerített, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) midőn követeli önöktől a nemzet közgazdasági és pénzügyi függetlenségét és követeli nemcsak az ország természetes joga alapján, de követeli azon törvény alapján is a melyre önök esküsznek, (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) ha annak a törvénynek nem csak betűjéhez, de szelleméhez is ragaszkodni akarnak; midőn csak arról lehetne szó, hogy a függetlenségi pártnak programmja, az önálló vámterület és a nemzeti bank megvalósítandó: akkor még fenyegetéssel élni e párt ellenében, minket csak mosolyra késztethetne, t. ház, ha nem volna az eset oly végtelen szomorú. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Megvallom, t. képviselőház, — nem szégyenlem bevallani, — én azon ideális hittel jöttem e törvényhozó testületbe, hogy folyhatnak itt erős viták egyes kérdésekben arról, hogy a nemzet érdekében mi jobb, mi czélszertíbb, de midőn megjön a törvényes alkalom arra, hogy a nemzet vágyainak, jogainak, függetlenségének egy részét meg kell valósítani, (Igaz! Úgy van! Élénk tetszés és éljenzés a szélső baloldalon.) akkor, t. ház, az én igénytelen nézetem szerint nem volna szabad itt pártoknak szemben állani. (Ügy van! a szélső haloldalon.) Azon módokat kellene egyértelmtíleg tárgyalnunk, miként alkottuk meg és vigyük át az életbe az önálló vámterületet és a nemzeti bankot, és hogy szemben az osztrák állapotokkal, melyeknek tendencziája nagyon is világos, mint védjük meg közakarattal Magyarország jövőjét. És akkor előáll egy csodálatos kép. (Halljuk!) Az a párt, a mely Deák Ferencz utódjának vallja és hirdeti magát, törekszik azon garancziákat, melyekkel alkotója a törvényt és a nemzetet körülvette,