Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-205

170 205. országos ülés 1897. deczember 27-én, hétfőn. Barabás Béla: Vagy csend legyen, vagy menjünk haza! Thaly Ferencz: • • . ahhoz, hogy az abszolút korszak szervezetéből minél többet menthessen meg. De a függetlenségi párt elsősorban politikai szükségességnek tekintette és tekinti most is az önálló vámterületet és a nemzeti bankot, (Igaz! Ug./ van! a szélső báloldalon!) mert azon örök igaz tételből indul ki, hogy az az állam, a mely gazdaságilag és pénzügyileg nem önálló és független, nem lehet az más tekintetben sem. (Elénk helyeslés szélső baloldalon.) De ha akkor nem vette volna fel programmjába az önálló vámterületet és a nemzeti bankot, most kellene azt megtennie azon szomorú tapasztalatok után, a melyek nemzetünket az Ausztriával való közösségben érték. Hiszen 30 év óta nem tekintette Ausztria másnak Magyarországot, mint gyarmatának, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a melyet kizsákmányolni szabad és lehet, elfeledve, vagy nem törődve azzal, hogy az ilyen kapzsiság nemcsak elidegeníti a két államot egymástól, hanem azok között határozott gyűlölséget ébreszt. 30 évnek szomorú tapasztalatai igazolják, hogy közgazdasági és pénzügyi érdekeinket sohasem tudták kormányaink biztosítani az Ausztriával való időközi egyezkedéseinkben. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És mindazon domináló kérdésekben, a melyekkel nemzetgazdasági érdekeinket meg kellett volna a kormányoknak védelmeznie az Ausztriával való jó viszony fentarthatása kedvéért, tehát tisztán politikai okokból elejtették jogainkat. Ilyenek az autonóm vámtarifa kérdése, a külföldi államokkal kötendő vám- és kereskedelmi szerződések és ilyenek a fogyasztási adók kérdései. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem akarok most ezekkel részletesebben foglalkozni. (Halljuk! Ralijuk!) Fentartom magamnak ezt a részletes tárgyalás során. De általánosságban érintem ezt a kérdést azért, mert előttem a politikai indoktól eltekintve is teljesen világos, hogy a mint nem tudtunk ezen kérdésekben eddig, úgy nem leszünk képesek ezután sem, nem igazságot, de még csak méltányosságot sem kivívni Ausztriával szemben. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mindezen kérdések és azok káros megoldása okozták, hogy nagy ipart megteremteni nem tudtunk, hogy mezőgazdasági és kézműiparunk pang, sőt teljesen aláhanyatlott és az autonóm vámtarifa és a külfölddel kötött vám- és kereskedelmi szerződéseink okozták azt, hogy mezőgazdaságunk ily válságba jutott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Az 1867 :XII. törvényczikk 63. §-a világosan kimondja, hogy a vámszövetségben határoztattak meg az ipartermeléssel szoros kapcsolatban levő közvetett adók nemeire . . . (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak hangosan konverzálni. Thaly Ferencz: ... és azok kezelésére vonatkozó oly szabályok, melyek kizárják annak lehetőségét, hogy az egyik törvényhozásnak, az egyik kormánynak e részbeni intézkedés, a másik állam jövedelmeinek megcsonkítását vönvassák maguk után, és bár a törvény ezt határozottan kimondotta, mégis mi történt? Kijátszották a törvényt és megkárosították érdekeinket a milliók egész sorozatával, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) kimondották azt, hogy a. fogyasztási adók azon állam kincstárába folynak, a hol az illető czikkek termeltetnek, nem pedig, a hol elfogyasztataak. De mivel a szeszre nézve Ausztria észrevette azt, hogy ez a megállapodás reá nézve káros, itt már sietett a mi kormányunk előzékeny lenni és az 1894 : XV. törvényczikkben kimondották, hogy 1894. szeptember 1-től a szeszre nézve a fogyasztási terület biztosíttatik. Nem szándékozom az adóvisszatérítések, kiviteli jutalmak terén fenforgó nagy aránytalanságokról, Magyarország megkárosításáról részletesen beszélni, azt hiszem, a nyáron lefolyt nagy vita e tekintetben meggyőzhetett mindenkit. Csik vegyük hozzá azon hatást, melyet az indirekt adók fennálló közös rendszere a hazai iparra gyakorol. Mig a malomipar, mely az indirekt adók által érintve nem volt, óriási fellendülést nyert, addig a mezőgazdasági szeszipar és czukorgyártás teljesen hanyatlott. Pedig ép ezen iparágak azok, melyek a mezőgazdaságnak intenzivebb űzhetéBét idézték elő. Ha a vámtarifát, a külfölddel kötött vámés kereskedelmi szerződéseket tekintjük, megint csak azt látjuk, hogy minden téren teljesen ki vagyunk szolgáltatva Ausztriának és Ausztria kedvéért a külföldnek. Mi védjük áusztria iparát magas vámtételekkel az egész vonalon. De az országban nagyipar nem fejlődhetik a nagy kedvezmények, adóelengedések és szállítási kedvezmények daczára sem. De midőn védjük Ausztria iparát az iparállamokkal szemben, ezeket retorziókra késztetjük és ezáltal elvesztettük azokat a piaczokat, melyek nyerstermelésünknek úgyszólván életszükségletei voltak. Mindez nem volt elég. Kormányaink siettek egész Kelet nyerstermelését a mi nyakunkra zúdítani olcsó vámtételekkel. (Igaz! tjgy van! a szélső baloldalon.) Midőn tehát kormányaink így segítették közgazdasági téren a deroute szélére vinni hazánkat, lehet-e csodálkozni, hogy még a politikai szempontoktól eltekintve i-, mentő-horgony gyanáni kell tekin-