Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-204

204. omágos ülés 1897. ű( törvényerőre emelkedhetnek azok, a melyek alapján berendezkedhetne a külön vámegység és egyéniség alapján álló Magyarország gazdaságának élete és már január 1-én életbeléphetnének azok a törvények, a melyek meghatároznák, miként történjék a korábbi állapotnál az újra való átmenetel. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha ezek mind készen vannak, ha már törvénynyel állunk ott, akkor nem jövünk abba a helyzetbe, hogy itt a miniszterelnök úr minket az S saját hibájából, saját bűnéből törvényen kivüli állapottal fenyegessen arra az esetre, ha nem akarjuk elfogadni az ő javaslatát Hát micsoda eljárás az, ilyenekkel előjönni annak, a ki kötelességét szegte? (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) Nem őt illeti meg az a hang, hanem a parlamentet, őt csak az, hogy azt mondjuk neki, hogy vigyázzon magára, tegye meg kötelességét vagy ne kezdje azokat az ügyeket, a melyekre nem bizonyult alkalmasnak ! (Zajos tetszés és éljenzés a szélső baloldalon) Ezzel a kérdéssel az is mindenesetre összefügg, hogy vájjon bekövetkezett-e nemesak az önálló vámterület alapjára való helyezkedés, hanem hogy bekövetkezett-e az önálló vámterület valóságban is, megvan e az ország önjogának s az 1867: XII. törvényczikk 68. §-nak megfelelő tényleges állapot. Erről van szó és itt van ennek az önrendelkezési jognak az a sok, csodálatos magyarázata. Azt mondják, hogy igaz, elismerjük, persze csak később ismerték el, gróf Apponyi Albert felszólalása után, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) hogy bizony az önálló vámterület jogalapján kell állani. Megjegyzem mindenekelőtt, hogy én nem tartom azt az álláspontot sem egészen helyesnek, a melyet gróf Apponyi Albert t. kép viselő ür fejtett ki, mert úgy látom, hogy ez a törvénynek teljesen nem felel meg, és abból a helyes konzeqjiencziát nem vonja le. Bátor leszek erre vonatkozó okaimat is elmondani. Felhozta ő is azt, és tagadhatatlanul igaza van, hogy hiszen az 1867: XII. törvényczikk értelmében az az első vámszövetség megkötése és a többi is azon módon történt, a mint a törvény meghatározza: hogy egy független állam egy másik független állammal szerződött. Hát ez nem az önállóság alapján való szerződés? (Igaz! Úgy van! a szélső 'baloldalon.) Hogy lehet egy független államnak egy független állammal szerződni, ha nem mindegyik az önrendelkezési jog alap ján szerződik? Önrendelkezési jogunkat használtuk tehát arra, hogy ilyenféle szerződések létrejöjjenek. Már most, ha nem jön létre az egyezmény, azt mondja, a 68. §. és nem mond egyebet ezen esetre, mint azt, hogy önrendelkezési 163 jogunkat fentartjuk. Hát jelentheti-e az utóbbi azt, a mint az első. Ha azt akarta volna a törvény, hogy az egyezményt valamikor újra lehessen kezdeni, akkor nem kellett volna ezt sem mondania, mert hiszen, ha ezt nem mondja és ha nem jön létre az egyezség, akkor kezdhetnénk új alkudozást. Magyarországnak önálló rendelkezési jogát önök sem tagadják? A törvény rendelkezése tehát nem azt jelenti-e, hogy ha nem jön létre a megegyezés, akkor elenyésztek azok a feltételek, a melyek alapján készek voltunk belemenni abba, hogy vámszövetséget kössünk. Azt jelenti ez, hogy ezek után nem lehet, nem szabad ismét feltorlasztani azt az akadályt és megint odamenni új egyezkedést kezdeni, hisz akkor minek ott az a 68. §. Ha ez megengedhető volna, akkor a végtelenségig lehetne közbe provizórium, megint egyezkedés, megint provizórium. Ilyen bizonytalanságnak akarják önök kitenni az országot? Van e nagyobb veszedelem a gazdasági életre, mint a bizonytalanság. (Igaz! ~Úqtj van! a szélső baloldalon.) Önök elsősorban ennek a bizonytalanságnak akarják áldozatul odadobni a hazát, holott, ha ráállnak arra az alapra, a melyet a törvény világosan követel, akkor erről szó sem lehet, mert mindenki tudja, hogy a végleges intézkedés is csak az önálló vámterület alapján, az ideiglenes, az átmeneti is csak ezen az alapon jöhet létre. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja gróf Apponyi Albert t. képviselő úr, hogy hisz az nem is jelenthet második vámszövetséget. Ha nem jelenthet vámszövetséget, jelenthet-e vámszövetséget négy hónap múlva. A mi az új egyezkedést illeti, képviselő úr azt mondja, hogy o kutatta, és én köteles vagyok elhinni, hogy kutatta, van-e a törvényben valami olyan, a mi azzal megsértetik, de nem talált olyat, a mely megtiltja az új egyezkedést. De olyat sem talált, a mi megengedi; már pedig ott, a hol nincs megengedve, külön törvényes tilalomra szükség nincs. Ez magától értetődik, ennek következményét le kell vonni annál is inkább, mert ha módunkban van az országjogát gyarapítani és előbbre vinni az önállóság terén, nem az a magyar ember kötelessége, hogy azt ne tegye, hanem az ellenkező. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az önálló rendelkezési jog alapján is tehát határozottan kötelessége lett volna a kormánynak ezt megtenni, s miután ezt mind elmulasztotta, a kötelességszegés súlyos vádja leghatározottabban terheli; egyedül ő vádolható mind politikai, mind jogi, mind közgazdasági téren; ha kár és baj lesz ebből az országra, ezt a bajt és kárt ő okozta. (Igaz! Úgy van! a széhö baloldalon.) Mert ha még csak ezt a javaslatot akarta is beterjeszteni, ha az, a mit a törvény, aember 23-án, csfltSrtökíSn.