Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-204

162 204, országos ülés 1897, decsemiber 23-án, csütörtökön. lamenti kötelessége, de csak ott a hol igazi alkotmány van és a mi ennek is bizonyítékát fogja képezni, hogy van-e, és vájjon a többség e szerint fog-e eljárni? Ez ez a kötelesség, hogy a midőn a kormány ilyen mulasztásokat követ el, s a midőn azzal jön, hogy íme ezt a javaslatot nem tudjuk letárgyalni, és csak arra hivatkozik, hogy ő azt beadta, de mi beszélünk, vagy mint Hegedüs Sándor t. képviselő úr mondta csak azért tárgyalunk, hogy beszéljünk. A hol ilyen felfogásokat látunk és látjuk azt, hogy semmi előrelátás, semmi megfontolás nem volt ezen fontos ügyek intézésénél, hogy mindig kényszerhelyzet állíttatik elő, akkor annak a többségnek kötelessége eltávolítani onnét azokat, a kik annak a többségnek sem alkalmas és megbízható veiétől. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A hol ez nincs meg, pedig sajnos, nagyon rég látjuk és kénytelenek vagyunk tapasztalni, hogy nem igen szokták az alkotmány elveit érvényre juttatni, ott csak az az igen tisztek miniszterelnök úr féle parlamenti gépezet elmélete áll előttünk, hogy bizonyos dolog megy, ha a gépezet klippel-klappol, és nem megy, ha nem klippel, ha nem klappol. Ezen felfogást nem szabad magunkévá tenni egyikünknek se, mert mindnyájunknak erős kötelessége őrködni a felett, akár itt vagyunk, akár ott, hogy a koimány megtegye kötelességét; és ha kimutatható, hogy nem tette meg, első sorban önöknek kell vezérüket eltávolítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt állítottam, hogy nagy mulasztásokat követett el a t, miniszterelnök úr és a kormány. Tényekre fogok hivatkozni, melyeket nem tagad hat el senki. Egyik az, hogy bármiként legyen 10 — 15 évre megkötve valamely szerződés, vagy szövetség, azt nem szabad elfelejtenie egyetlen kormánynak sem, hogy annak a szövetségnek a lejártakor mi történik. A törvényben világosan benne van, hogy az önrendelkezési jog áll elő. Egyelőre nem foglalkozom azokkal a magyarázatokkal, melyeket itt hallottam, legkevésbbé azokkal a sajátságos közjogi magyarázatokkal, a melyekkel a lapok hasábjain találkozik az ember. De tény az, — s a törvényben is benn van — hogy erre gondolni kell a kormánynak. Ha gondol reá, nem kötelessége e neki folytonosan gyűjteni az adatokat arra az esetre, ba az az eshetőség beáll? Azt mondja a t. miniszterelnök úr, hogy gyűjtött. Lehet, hogy gyűjtött, de a véka alá rejtette, s most szavaz köszönetet Enyedy Lukács képviselő úrnak, hogy alkalmat ad ezen adatok benyújtására. Hát nem a gondatlanságnak, az elhanyagolásnak világos politikája-e ez, mely koczkára teszi az ország érdekét ? Hiszen a ki egyezkedni akar, annak nem sza bad adatok nélkül egyezkednie. A ki el tud zárkózni az eddigi tényektől és nem akar előállni azon adatokkal, melyekkel megmutathatná, hogy nekünk mi jó, megtetíe-e az a kötelességét, ha bennünket ez iránt nem informál? Bármilyen irányban vegyük a dolgot, kötelességmulasztást követett el a kormány. (-Helyeslés a szélső báloldalon.) Jól tudhatta a miniszterelnök úr, de kötelessége is volt gondolni arra az esetre, ha a kiegyezés Ausztriával nem jönne létre. 0 e helyett, úgy látszik, azt hitte, hogy Magyarországnak örökösen az a sorsa, hogy minden ügyéértdolgáért Bécsbe járjon érintkezni, hogy egyetértően járjanak el. (Tetszés a szélső baloldalon.) Azt hitte a t. miniszterelnök úr, hogy Magyarországon már úgy ál! a dolog, hogy bármikor létrejön az egyezség Ausztriával és gondolni sem lehet arra, hogy ez meghiúsul. De legalább akkor készítette volna elő azon javaslatokat, a mikor látta, hogy nem akarják kielégíteni, legalább akkor szerezte volna meg azon adatokat, s akkor tett volna meg minden előkészületet arra, hogy, ha esetleg meghiúsul az egyezség, és az önálló vámteriilet alapjára kell állnunk, azt rögtön megtehessük, és ne kelljen kérdezni, hogy mi lesz január elsején. Neki első sorban kötelessége tudni, bogy mi lesz és megtenni a javaslatot arra nézve, hogy mi legyen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha erre gondolt volna, akkor nem juthatott volna azon helyzetbe, hogy azt várja, vájjon sikerül-e bármiféle erőszakkal keresztül vinni a provizóriumot Ausztriában. Hát azt várta a miniszterelnök úr, míg Abrahamowicz rendőrökkel dobáltatja ki a képviselőket? Akkor jutott csak eszébe, bogy nekünk respiriumot. kell adnunk Ausztriának? Igaz, hogy Magyarországnak joga van arra, hogy az önálló vámterület alapján álljon, de ne éljen ezen jogával, csak hogy azok lélekzethez jussanak? Mindezen kötelességet elmulasztotta, mert ha a t. miniszterelnök úr még azon esetben is, ha az egyezkedésnek híve és barátja, megteszi azon elemi kötelességet, hogy előkészíti kellő időben és nyilvánosságra hozza mindazon adatokat, a melyek egy önálló vámteriilet felállítása következményeinek megbírálására alkalmas tényezőket képeznek, ha előkészíti azokat a javaslatokat a törvényes határidőben, tudniillik az előbbi szövetségnek lejártáig, a melyek szerint ha a provizórium is meghiúsul, Magyarországon azonnal meg lehessen tenni az átmenetet az alatt az idő alatt, a mely alatt az önálló gazdasági élet berendezésére szükséges törvényjavaslatok előterjeszthetők : vagyis megteszi mindazt, a mire mi határozati javaslatunkban utasítani kérjük: akkor készen áll mindennel szemben, akkor elkészítheti 1898-ban azokat a törvényjavaslatokat és