Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-204

204. országos ülés 1897. deczeinlber 23»án. csütörtökön. 161 niszterelnök úr annyira beleélte magát a közös észjárásában és az alkotmányos fogalmakat már annyira összezavarta az előadottak szerint, és itt nem lehet más kifejezésekkel élnem, hogy mint Deák Ferencz monda, az igaz megmondassák, — mint azt mondanom, hogy a felelősség elvét lejtőre állítja. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Elbeszéli a miniszterelnök úr, hogy felmondta annak idején a vám- és kereskedelmi szövetséget, megpróbált alkudozni, aztán, mikor az nem sikerűit, beadta a provizórium iránti javaslatot, ezt is megpróbálta keresztül vinni, azonban a mechanikus többség megakadályozta. Ebben a történeti előadásában azonban a miniszterelnök úr egy óriási ellenmondásba keveredett Nem vette észre azt az óriási ellent mondást, hogy folyton arra alapítja a respiriumot, s azt, hogy erre négy havi halasztást kivan, meg hogy egyezkedni kell az új vámszövetség végett, arra alapítja, hogy hiszen tulajdonképen nem lehet arról szó, mintha meghiúsult volna az egyezség Ausztriával, hanem csak, mint Hegedüs Sándor t. képviselőtársara fedezte fel s annak idején is bátran szabadalmat vehet rá, hogy nem hiúsult meg, hanem csak nem jött létre. (Derültség a szélső baloldalon.) Minden esetre igen elmés megkülönböztetés; de nem tehetek róla, én abban a meggyőződésben vagyok, hogy az, ki ezt a megkülönböztetést teszi, az abban a nézetben van, hogy mindaddig, mig nem jött létre valami, mindaddig ez nem hiúsult meg és így ha sohasem jön létre, hát sohasem hiúsul meg. Ez az elközösítésnek a theóriája, és erre bátran szabadalmat vehet, a ki az elközösífcés híve. Ezen eszmemenet szerint aztán azt mondja a miniszterelnök úr, hogy ez egyezmény létrejöttét egy mechanikus akadály akadályozta meg. Nem tudom, mechanikus akadály-e az, mikor a rendőrök dobálják ki a képviselőket, vagy a mikor az elnököt bántalmazzák, de azt tudom, hogy bármennyire kárhoztassuk is ezt az állapotot, van egy igen fontos érv, a mit a fennebbivel ellenmondásban felhozott a miniszterelnök úr, s a mely azt mutatja, hogy bármiként gondolkozzék is valaki, nem egészen lehet teljes megnyugvással megkisérleni az egyezkedést, s ezen érv olyan, melynél rámutat, hogy mennyi érdeme van neki, mert abban nem lehet hibáztatni, hogy ő meg ne dicsérje magát ez alkalommal. Azt mondja ugyanis: íme mennyi érdemem van, mert nem mi akadályoztuk meg a kiegyezést, de nem lehet kielégíteni az osztrák kormányt, oly túlságos követelményekkel állott elő. Hát hibánk-e az, ágymond, a ki ezeket a túlságos követeléseket nem fogadta el? Nos hát ez csakugyan nem hibájuk; nem is érdem, mert csak egy kötelességszegéssel kevesebbet követtek el. A kérdés nem is ez, hanem az, EÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901 XI. KÖTET. hogy hasé az osztrák kormánynyal, se az osztrák parlamenttel semmit sem lehet keresztülvinni. akkor az egyezmény meghiúsult és e szerint nem jött létre, bármiféle kifejezéssel éljünk is. Ennek pedig meg kell lenni a maga törvényes következményeinek. Nem az a kérdés, hogy érdem-e az, hogy az os/trák kormánynak nem akart-e a kormány nagyobb kouczesziókat adni, hanem épen az a kérdés, hogyha mindig azzal a helyzettel találkozunk, és most különösen, Nagy ki akarnak bennünket aknázni; ha elgondoljuk 30 évi tapasztalat alapján, hogy hány millió jutott hazánkból a közösség révén zsebükbe, szabad-e, lehet-e új vámszövetség iránt az egyezkedést újra megkisérleni s ismét előidézni azt, hogy adjuk oda azon milliókat, a melyekkel megerősíthetnők Magyarországnak nemcsak kultúráját, hanem preponderaneziáját is, mert sokkal több és jobb iskolát állíthatnánk, sokkal jobban megszerezhetnők azokat a tényezőket, melyekkel Magyarország erejét sokkal jobban kifejthetuők, (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Oly alkotmányos levegőben azonban, a minőben él a t. miniszterelnök úr, úgy látszik, egészen más konzequenczia jön létre s különösen az a nézet, a mit a felelősségi elv fejtetőre állításának lehet nevezni, mert kimutatható s ezzel leszek bátor most foglalkozni, mig ő a javaslat le nem tárgyaihatásáért bennünket akar felelőssé tenni, hogy a legsúlyosabb mulasztásokat követte el a t. miniszterelnök úr és általában a kormány. (Halljuk/ Halljuk! a szélső baloldalon.) Kötelességszegést kötelességszegésre halmozott és most még egy újabb kötelességszegés fenyeget részéről bennünket. De mind ebből ő csak azt vonja le, hogy felelős annak a többségnek és nem érzi azt, hogy van még egy felelősség, az a felelősség, melyet ha kötelességmulasztást követett el, saját lelkéből, saját énjéből és a haza iránt való kötelességből kellene meríteni; tudniillik ha a kötelesség mulasztásával zavarba hozta a hazát, ha még azt is eléri, hogy az ő késedelmével úgy terjeszt elő javaslatokat, hogy abból, ha azok le nem tárgyaltatnak, az ő nézete szerint nagy baj és zavar háramlik az országra: akkor ne igyekezzék görcsösen ragaszkodni azon helyhez, a melyen ül, hanem Nagyja el azt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások: Ma volna a kötelessége.) És igenis alkotmányos fogalom szerint t. ház, s az én meggyőződésem szerint van még egy más kötelesség, tudniillik kötelességünk mindnyájunknak őszintén megmondani mindazt, a mit lelkünkben, szivünkben hordunk, kötelességünk közreműködni hazánk sorsának javítására, boldogulásának előbbre vitelére, de ez a kötelesség nemcsak ezt az oldalt illeti, hanem illeti első sorban a többséget és ha megilleti ez a kötelesség, akkor annak is van egy erős par21