Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-204

160 204. országos ülés 1887. deozember 23-án, csütörtökön. vagy nem tudom miből az önálló vámterület alapján, s tán rászánnák magukat ez alapon javaslatok előterjesztésére, valamikor, ha talán bekövetkeznék véletlenül, hogy Ausztriában még több képviselőt kivezetnének a házból, de ő nekik egyébként a megegyezés a főfeladatuk. Kifejtette azt a gyönyörű theoriát a szoros összefűzésről és a dualizmus konzequencziáiról, kittint, hogy el sem olvasta az ellenkező határozati javaslatot és ezek alapján nekiállva fenyegetőd zött oly dolgokért, a melyeknek ő egyedül és a kormány az oka s ezt a többség nagyon szépen megéljenezte. T. ház! Azt hiszem, hogy ily körülmények közt az őszinteségnek arra a tüneményére is jó lesz ráutalni, a mely megnyilatkozott, Pulszky Ágost t. előadó úr beszédében, a ki most kivételesen előadója a pénzügyi bizottságnak, de a kihez, mert most a rendes ül ott, nem fordulhatok... (Zaj a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: A >>huj-huj!« (Derültség a szélső baloldalon.) Győry Elek: A »huj-btrj«-ra majd rátérek. A pénzügyi bizottság t. előadója azt mondta, hogy vigyázzunk s ne kéayszerítsük a kormányt abba, hogy a Rubicont átlépje. A miniszterelnök úr nem mondta ki egyenesen, hogy ő a Rubi couou akar átlépni, de elmondott olyan dolgokat, hogy mi mindenre kész és mi mindent képes megtenni. Mi, ha a választásokra gondolunk, tudjuk, hogy a párturalom érdekében mire képes, mily végletekig képes elmenni, mennyire fel tudja az ország minden tényezőjét, minden eszközét, a mi csak keze ügyébe akad, felhasználni arra, hogy pártjának az uralmát és a többséget biztosítsa, sőt idehozza az országnak számos hivatalnokát a képviselőházba, hogy minél több nyugdíjas üljön a ház padjain. Erre mindre kész a miniszterelnök úr. Azonban ha ő nem mondta is ki, mindebből a készségétől és abból, hogy azt mondotta, hogy nem mondhatja meg, hogy mit fog csinálni, de borzasztó dolgok fognak bekövetkezni az alkotmányra nézve; hogy alkotmánysértés következhetnék be, és hogy mindezeket a dolgokat az ő felelőssége tudatában, a melylyel a többségnek tartozik, meg fogja tenni. Ki van ebben világosan mondva igenis, hogy ő nem mondja ugyan meg, hogy hány légióval és milyen féle taktikával, de kész átlépni a Rubicont. (Mozgás jobbfelöl.) És mit csinál az t. ház, a ki átlépte a Rubicont? Megtámadta hazájának a törvényeit, megtámadta alkotmányát, megtámadta szabadságát csak azért, hogy a saját önkényuralmát diadalra vigye. (Hosszantartó helyeslés és tetszés a szélső baloldalon). Meglehet, hogy kész erre is az igen tisztelt miniszterelnök úr, meglehet az is, hogy kész ez a többség ide is követni a t. miniszterelnök urat, de jó lesz mégis vigyázni, mert méltóztassék meggondolni, hogy mindennek van határa, van határa annak az elvnek is, hogy »Macht geht vor Recht« (Úgy van! Úgy van.' a szélső baloldalon!) és ha valaki eddig akar elmenni, akkor neki van legkevésbbé joga valakit vádolni azzal, hogy rosszat tett, mikor ezen javaslat törvényerőre emelkedését meggátolta, mert igenis ennek a meggátlása legelső és legprimitívebb hazafiúi kötelesség, (Hosszantartó lelkes éljenzés és megújuló taps a szélső baloldalon.) Annak, ki odáig akar elmenni, nincsen joga, és senkinek azok köztíl, a kik oly alapon állanak bármiféle következményekért is, ha azok beállanának vádolni azokat ebben az országban, a kik a hazájuk önállósága, szabadsága, alkotmányuk sérthetetlensége és anyagi érdekeinek biztosításáért és függetlenségért küzdenek. Ha ezeket lehet ily fenyegetésekkel, ily támadásokkal illetni, akkor előre elenyészett az alkotmány, akkor mondják meg egyszerűen, hogy ennek a küzdelemnek, ennek a védelemnek Magyarországon többé nincs helye, (Zajos tetsés a szélső balaloldalon.) hogy ebben a szegény Magyarországban mást már nem szabad védelmezni, mint a közös ügyeket, mint az Ausztriával való közösséget, (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) mint az elközösítést, a lekötöttséget, politika, gazdaság és jog terén. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nos hát ha odajut az ország: akkor nem lesz többé ez az ország s ekkor önöknek sikerűi a maguk hatalmával elenyésztetni azt az országot, a melynek még csak rövid ideje, hogy megünnepeltük ezredéves fönnállását. Ha ilyen ideákkal lettek volna a mi őseink, ha már kezdetben erre törekedtek volna, ha azokat gúnynyal, fenyegetéssel illették volna, a kik hazájuk önállóságában és függetlenségében bíznak, szeretném tudni, hogy önök ott ülnének-e? (Élénk helyeslés és éljenzés. Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De hát mit törődik mindezekkel a miniszterelnök úr ? Hiszen ő neki ez a parlament csak egy gépezet, melyet, ha nem mozogtathat kedve szerint, akkor nem a gépezetet és gépészt vádolja, hanem neki áll megtámadni azokat, a kiket nem sikerűit neki a maga srófjai és rugói szerint mozgatni. Fenyeget bennünket tehát a többséggel. De hát a többség numerikus hatalma nem először kiáltotta az igazságra, a feszítsd meget. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ebben a helyzetben vagyunk mi. De épen azért mi sem riadunk meg attól, bármiként fenyegessen. Mert bármi következzék be, egynek nem szabad bekövetkeznie: annak, hogy Magyarország szabadságának, önállóságának ; és függetlenségének védője ne akadjon. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A tisztelt mi-