Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-204

£04. országos illés 1897. deczember 23-Ati, csütörtökén. 15!) Győry Elek: Kérem, ahboz az erdélyi nyelvezethez, a melyhez az én t. barátom Bartha Miklós sem szokott, mert hát úgy látszik, kétféle van ott is. (Derültség a szélső baloldalon.) De e nyelvezetből mégis megértettem azt, kitűnt az igen tisztelt miniszterelnök úr nyilatkozatából az, hogy ő nem is méltatta ügyelemre, e] sem olvasta tulajdonképen azt a határozati javaslatot, mert a mint lesz szerencsém bebizonyítani, ha valami létezik, a mi kivezethette volna azokból a zavarokból az országot, a melyekbe belevitte a miniszterelnök úr. épen abban a határozati javaslatban van lerakva mindaz, a mi az átmenetnek is rázkódás ellen való megvédését biztosítja. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Egyszerűen arra hivatkozott, hogy hát mit csináljon 8 január 1-én, mikor csak azt mondtuk, hogy terjeszszen elő törvényjavaslatokat majd az önálló vámterület alapján; hát mi lesz addig? Hát annyit talán mégis megkövetelhet, ha nem is épen egy képviselő, bár az is megkövetelhetné, de legalább a háznak egyik oldala, s magának a háznak a tekintélye, hogy mielőtt igy nyilatkoznék a miniszterelnök úr, venne magának, mostani sok alkudozásai és Bécsbe szaladgálásai közt is egy kis időt arra, hogy legalább elolvasná a benyújtott határozati javaslatot. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Azután még tovább megy a t. miniszterelnök úr: egy nagyon jellemző nyilatkozattal elmondotta, hogy micsoda nagy ellenkezésben vannak és voltak ők folytonosan gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselőtársammal. Azt ugyan nem említette, a mivel gróf Apponyi Albert igen tiszteit képviselőtársamat szokták mintegy persziflirozni — bocsánatot kérek e kifejezésért, de nem egészen lehet mást választani — midőn az állíttatott fel, hogy az egyedüli választóvonal köztük egy zsandár kardbojtja. Hát ezt nem emlegeti, hanem ellenkezőleg azt, hogy micsoda óriási erős kritikát kellett kiállania, és most egészen oda menekült gróf Apponyi Albert köpönyege alá. (Derültség a szélső baloldalon. Úgy van! Úgy van I) Ezért hivatkozik arra folytonosait, hogy »ime itt a többség, és én ezekkel szemben mindig elvállalom a felelősséget«. Hát hiszen azt hiszem, felesleges arról a többségről beszélni, a mely olyan választások útján jött létre, mint ez a többség, s a hol a választásoknál olyan szerepe a befolyásnak illette meg az igen tisztelt miniszterelnök urat, a ki azt mondotta, hogy mint pártvezért is megilleti ezeknek a vezetése. A többséggel szemben, meglehet, — bár nem hiszem — hogy olyanokért is el lehet vállalni a felelősséget, a melyeket a miniszterelnök úr tenni szándékozik, de nem hiszem, hogy mind arra nézve gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam egyetértene vele, a mit ő ebben az irányban itt a házban egész nyíltan és őszintességgel mondott, de még másban sem. Micsoda csodás felfogást nyilvánított a t. miniszterelnök úr, t. ház! Azt mondotta, hogy ő ezt a törvényjavaslatot azért nyújtotta be, és azért is ajánlja a háznak elfogadásra, — ámbár hozzájárul gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk közjogi fejtegetéseihez — mert ő a dualizmusnak híve; de nemcsak a dualizmusnak híve; méltóztassék elolvasni beszédeit; a miniszterelnök úr híve a dualizmus kiterjesztő magyarázatának is; híve még a dualizmus konzequencziájának is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) No hát én nem hiszem, hogy e tekintetben gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, vagy bárki is, a ki csak a XII, törvényczikket a maga tisztaságában akarja valamikor szem előtt tartani, meg nem elégednék a dualizmussal, hanem még a konzequencziákat is folyton fejleszteni akarná. Hát mik azok a konzequencziák, t. ház? Megállapodhatnak-e azok a konzequencziák annál, hogy előbbutóbb a dualizmusból az egész egységre ne vezessenek? Hiszen ha mindig a szerint fogunk okoskodni, hogy ezt is, azt is közössé kell tenni, hova fog ez vezetni? Mert nincs ugyan benne az 1867: XII. törvényczikkben, s tény az is, hogy Deák Ferencz mindig tiltakozott az ellen, hogy akár egy hajszálnyira is tovább menjenek, mint a mennyi abban van, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) de ha most mégis úgy tartják, bogy tovább kell fejleszteni, és a konzequencziákat is bele kell venni: akkor, akármiként magyarázta az igen tisztelt miniszterelnök úr az ő szorosra összehúzási elméletét: az a kinek még a konzequencziák is kellenek, a dualizmuson kivíí!, az hiába fog magyarázni, mindig olyan közjogi elméletet fog kihozni, a melytől Deák Ferencz megfordulna sírjában és a melyet Schmerlingék és Belcredi üdvözölnének. (Úgy van! Úgy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon) Azok a férfiak, kik a közös ügyeket megalkották, mindig tiltakoztak az ellen, hogy legyen olyan irányunk, a mely a birodalmi egység felé vezet; a birodalmi egység szempontját, a folytonosan szorosabbra összefíízést, az Összehúzás eszméjét tagadták; ez ellen mindig tiltakoztak, s a ki ilyeneket mert és tartott jónak a házban kijelenteni, attól nagyon csodálom, ha azt meri mondani, hogy ő Felsége a király minisztere, mert ő Felsége magyar király is. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Majd szorosabbra húzzák neki is!) Ezek azok a főindokok, a melyek nevében ajánlotta az igen tisztelt miniszterelnök úr javaslatát elfogadásra, különöben kiemelve azt, hogy hiszen nekik főczéljuk az Ausztriával való megegyezés ; hogy ők vannak ugyan szükségből.