Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-204
158 204. országos ülés 1897. deczember 23-án, csütörtökönnem helyeseltük nri sem, a túloldalon sem senki, a kisebbségnek modorát, sem a többségnek erőszakosságát, sem azt a tényt, hogy a rendőri hatalmat vitték a parlamentbe. (Igán! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem helyeselte s nem helyeselhette ezt senkisem, és mégis a tisztelt miniszterelnök űr — nem tudok más szóval élni, mert igazán csodálatos bátorság kell hozzá, hogy ezt tegye—minket merészelt párhuzamba állítani az ottaniakkal. (TJgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Én azt hiszem, hogy nem elég egyszerű fejtegetéssel felelnünk az ilyen gyanúsításra, a melyre soha semmi okot nem adott az a magyar képviselőház, a felelet csak visszautasítás lehet, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) valamint az, hogy ha valamikor majd előkerülhet — ne adja az Isten, hogy előkerüljön — itt is, nem ugyan olyan, mint ott, de egy keserves védelme hazánk jogainak, azért csak azok lesznek felelősek, a kik így járnak el és erőszakkal akarják meggátolni ezt a védelmet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egyébiránt ha nem menthető is az én véleményem szerint a miniszterelnök úrnak ezen nyilatkozata és eijárása, de legalább érthető, ha figyelembe veszszük, hogy milyen felfogást nyilvánított tegnapi beszéde folyamán is, az alkotmány és parlament fogalma tekintetében. Egész beszédében húzódott végig, hogy: állami gépezet, parlamenti gépezet, mechanikus akadály. Tehát az igen tisztelt miniszterelnök úrnak alkotmányos felfogása szerint az állam nem organizmus, hanem csak afféle masina, a melyet a gépésznek csavarokkal s egyes nyomásokkal lehet tetszése szerint mozgatni. A t. miniszterelnök úr alkotmányos theoriája szerint a parlament nem élő és gondolkozó lények gyülekezete és tanácsa, hanem élettelen tárgyakból összealkotott valami arra a czélra, hogy egy egy rugó megnyomására szavazzanak, felálljanak, leüljenek. Én azt hiszem, nem nagyon van oka a magyar parlamentnek, de különösen a többségnek megköszönni, hogy a miniszterelnök úr, a ki elnöke volt e háznak s most már három év óta miniszterelnök, ilyen fogalmat szerzett a parlamentről és az államról magának. (Úgy van' Úgy van! a szélső baloldalon.) Az őszinteségnek a következménye az is, hogy még ez a nagyszerű alkotmányos felfogása is megnyilatkozott az igen tisztelt miniszterelnök úr beszédében, a mely elég világosan megmutatta a vezéreszméit és politikájának irányadó csillagait. Soha talán olyan őszinte nem volt, mint most és soha talán annyira ki nem tetszett abból, a mit mondott, hogy nem annyira Magyarországnak, mint inkább Ausztriának a sorsa fekszik a szívén. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen, t. képviselőiláz, megtette magát már előre közös miniszternek; a tegnapi beszédében egyszerűen azt mondotta nekünk, hogy uraim. igaz, mi rá állunk az önálló vámterület jogi állapofcjára, de utóvégre annyi bizonyos, hogyha ott mechanikus akadályok voltak, nekünk mégis csak hazafias kötelesség segíteni azon, hogy hogyan bonyolódik ki az osztrák képviselőház és a kormány a helyzetből, nekünk magyaroknak mégis csak arról kell gondoskodni, hogy egy kis respiriumot nyerjenek, hogy azok fellélegzeni tudjanak, hogy azok megint mozoghassanak. Nem az az o felfogása, hogy ők gondolkodjanak a maguk ügyeivel és segítsenek magukon, a hogy tudnak, hauem Magyarország anyagi és politikai és jogi áldozatai árán mi segítsük Ausztriát! (Élénk tetszés á szélső baloldalon.) Az igen tisztelt miniszterelnök úr ezen beszédében, a melynek, mint mondom, az őszinteségét még rosszakarattal sem lehetne fogadui, pedig igazán távol van tőlem a rosszakaratnak árnyéka is, ezen beszédében, hogy annak csak jetlemzőbb főbb vonásait érintsem, nagyon furcsa dolgokat mondott el, a melyeket azután indokolásul használt arra, hogy méltóztassék a többségnek, a mely többséggel szemben ő mindig bátran el meri vállalni a felelősséget, méltóztassék ennek a többségnek az 8 törvényjavaslatát megszavazni. Elmondta, tudniillik, hogy ő a mi határozati javaslatunkat, azt a határozati javaslatot, a melynek kiindulási pontja, alapvető eszméje az, a miről Magyarország soha le nem mondhat, a miért századokon át küzdöttek legjobbjaink, hogy nekünk igenis a magyar állam ezredéves múltjában gyökeredző jogunk és boldogulásunk, felvirágzásunknak feltétele az, hogy minden ügyeinkről saját czéljaink szerint, saját érdekeinkben idegen befolyástól menten, szabadon, függetlenül intézkedjünk, (Úgy van! a szélső baloldalon.) azt a határozati javaslatot, a mely utal arra, hogy egy bizonyos részét, kis részét ugyan, de egy bizonyos részét ennek megóvta a 68. §. rendelkezésében még az 1867 : XII. törvényczikk is, azt a határozati javaslatot ő nem fogadja el, még pedig először pártállásánál fogva, (Derültség a szélső baloldalon.) és másodszor azért, mert azt mondja, hogy ha erre az alapra helyezkednénk is, a lehetetlenség kivibetöségével találkozik benne. (Derültség a szélső baloldalon. Egy hang: Szórólszóra így mondta !) Hát bajos megérteni, mert én nem nagyon szoktam az erdélyi nyelvezethez . . . Bartha Miklós: Engedelmet kérek, ez nem erdélyi! (Élénk derültség a szélső baloldalon.)
