Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-204

204. országos ülés 1897. de (Helyesléé a szélső baloldalon.) Még egy előnye volna ennek, s itt érek Goluchowski miniszter kijelentéséhez. Mikor ő az amerikai importnak fenyegető súlyáról emelt szót a delegáczióban, nagyon figyelemreméltó eszmét pendített meg, és azt hiszem, Európa összes gazdaközönségében nemzetkülönbség nélkül érdeklődést keltett Amerika immár fenyegetővé vált óriási importja meggátlásának kérdése. Ennek az ideje tényleg elérkezett, g ez első sorban a mi gazdáinkat érdekli, hiszen mennyi piaezunkát, többek közt Angliát vesztettük el a betóduló import következtében, továbbá a párisi, sőt svájczi piacz nagy részét is. Hogy ha Goluchowski intencziói szerint, melyeket pártkülönbség nélkű! üdvözöltek, a küzdelem meg fog indulni az amerikai import korlátozására, én azt gondolom, hogy a hármasszövetség együttvéve sokkal hatályosabban érvényesítheti ezeket az inteneziókat, mint mind a három állam külön-külön. Politikai szövetség van ugyan a három állam közt, de gazdasági nincs; gazdaságilag esetleg még vámháborúban is állhatnak egymással; betilthatnak, kitilthatnak, a mint a poroszok például meg is cselekedték. Hogy ha azonban gazdaságilag is egységgé tömörülhetne a hármasszövetség, megvagyok győződve, hogy az amerikai importot íg>'> együttes erővel hatályosabban fognánk Európából kiszorítani. Én csak felvetettem ezt az eszmét. Nem vagyok arra hivatva, hogy én fejtegessem tovább, hanem talán némi megvitatást érdemel a szakemberek részéről és a politikai már meglevő szövetségi kapcsolattal talán összeegyeztethető volna. Alig hiszem, hogy mi volnánk hivatva annak indítványozására, vannak a hármasszövetségnek nálunk erősebb tagjai. Ausztria, tudom, kézzel-lábbal ellene lenne, mert a magyar piaczot elvesztené ipari czikkei számára. (Igás! Úgy van ! a szélső baloldalon.) De ránk nézve csak haszonnal járna, mert szolid német és kitűnő olasz iparczikkeket nyernénk a Waare íür Orient és a szem számára, nem pedig tartósságra készített osztrák árúk helyett Miután ez a most felvetett eszme nincsen még megérlelve és konkrété törvényjavaslat alakjában vagy hasonló alakban most nem tárgyaljuk, hanem igenis tárgyaljuk a közös vagy önálló vámterület kérdését; miután, mint beszédem elején is kifejtettem, e párt programmjának egyik alappontját képezi — a mely mellett valahányszor szerencsés voltam e ház tagja lenni, választottak meg mindig — az önálló magyar vámterület: mindezekből kifolyólag természetes, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem lelkem egész hevével és meggyőződésem egész erejével csatlakozom ahhoz a javaslathoz, a melyet Kossuth Ferencz ember 23-án, csütörtökön. \ g 7 t. pártvezérem benyújtott. (Zajos tetszés, éljenzés és taps a szélső baloldalon ; szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után ) Elnök : Az ülést újra megnyitom. Rakovszky István jegyző: Győry Elek ! Győry Elek: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, az eddigi vita eléggé megmutatta, milyen rendkívül fontos az a törvényjavaslat, a melyet most tárgyalunk; egész raja a legéietbe • vagóbb kérdéseknek áll vele összefüggésben. Ép ezen oknál fogva méltóztatik emlékezni, t. ház, hogy annak idején azt kértük, hogy a törvényjavaslat utasíttassák az osztályokhoz; tétessék lehetővé a bizalmas eszmecsere, egymásnak könnyebb, bizalmasabb módon való megértése. Kértük azt is, hogy legalább az igazságügyi bizottsághoz utasíttassák. Azonban mindez hiába volt, a miniszterelnök úr és a mögötte ülő többség ezt is ellenezte, a javaslat a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott. Pedig hát bárki meghallotta a prnzügyi bizottság előadójának, vagy a miniszterelnök úrnak vagy a ház bármely oldaláról felszólalók beszédét, mindenki meggyőződhetett arról, hogy itt szó volt jogi, szó volt politikai, szó volt közgazdasági fejtegetésekről, csak pénzügyiekről nem. Ezt csak azért hoztam fel, hogy jellemezzem, miként bánik a t. kormány és többség a legfontosabb javaslatokkal. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Jellemző az is, t. ház, hogy már egészen divattá vált, obstrukeziónak és nem tudom, miféle mesterséges megakadályozás! módnak elnevezni azt, hogy ha egy törvényjavaslat nem tárgyaltatik le úgy sebbel-lobbal, hanem a ház, vagy annak valamely oldala azt legalább beható megvitatás tárgyává teszi. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezt obstrukeziónak szerették elkeresztelni egy időben, azért talán, mert hiszen tudtuk, kifejezésre jutott annak idején, hogy a miniszterelnök úr az ő alkotmányos érzületében egyáltalában nem látott volna akadályt arra, hogy még a szólásszabadság is megrendszabályoztassék. Sem a nyári, sem a mostani vita ennek a divatnak semmiféle alaposságát nem mutatta. Azonban az igen tisztelt miniszterelnök úrnak, mint már némelyek rámutattak, ez a rossz és látványos divat is kevés volt. A miniszterelnök úr nem riadt vissza attól, hogy gyanúsítsa ezt az oldalt azért, mert behatóan és megfontolással akar eljárni hazájának abban a fontos kérdésében. Ebben a házban senkisem volt, sem ezen, sem a túlsó oldalon, a ki helyeselte volna azt, a mi az osztrák birodalmi tanácsban történt, sem