Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-204
204. Országos ülés 1897. deczember 23-án, csütörtökön. 155 annyira ne sülyedjen megint a magyar önérzet, mint akkor. Sokszor olyan a helyzet, hogy lojalitásnak véli maga fiz illető is és észre sem veszi, mikor válik belőle a nemzet jogainak megtagadása, (Élénk helyeslés a szélső hátoldalon.) holott, mint én a történelemből megtanultam, a koronák legjelesebb viselői soha sem haragudtak azért, hogy az államférfiak nyíltsággal álltak eléjük és a helyzetet úgy tárták fel, a hogy kell. Hisz ez a nemzet a dinasztiának úgyis legerősebb támasza, Savoyai Eugén, a ki a a dinastiának oly erős védője volt és Kaunitz is rátértek arra, hogy Budára tegyék át a székhelyet, a mi előbb utóbb úgy is be fog következni. Hát ki merné feltenni, hogy ennek a nemzetnek igaz jogait—közöttük az önálló vámterülethez való jogát — ne szeutesítené az uralkodó, ha mindenről felvilágosíttatik, a ki maga az igazságszeretetnek és lovagiasságnak a mintaképe? (Helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) A miniszterelnök úr nagyon erősen az eddiginél is szorosabbra, erősebbre akarja összevonni, összehúzni a kötelet, a kapcsot, mely bennünket Ausztriához köt. Nem tudom, kötelet, kapcsot vagy mit is mondjak; de egy magyar közmondás azt mondja: ha szíj, vonódjék, ha madzag, szakadjék. Hát én azt mondom, hogy madzag és szeretném, hogy szakadjon. (Tetszés a szélső baloldalon.) Gondolom, kapesot is mondott, a kapocs is szakadhat és azt hiszem, hogy nekünk is hasznunkra és a felséges uralkodó családnak is hasznára lesz az. Azok az erős rázkódtatásak, a melyekkel ijesztgetnek minket, azok bizony kikertílhetetlenek, mert változás e nélkfíl nem lehet; hanem ha a t. kormány már előre gondolkozik, nem tesz úgy, mint most, hanem előre gondol és dolgozik, akkor elvész ennek is az éle. De az osztrák barátaink, ha ugyan barátaink, de fájdalom, csak szomszédaink, azok nem akarnák, az egynéhány Schönererféle ember mondogatta csak a perszonáluniót, a kik nagy Németországhoz kívánkoznak, hanem a többiek — és ezt gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam is érintvén magas színvonalon álló beszédjében az osztrák parlamenti viszonyokat, konczedálta, hogy a magyargyűlöletben egyetértenek, bármennyire veszekedjenek, sőt lehet mondani, marakodjanak, mert oly modort követtek egymással szemben az osztrák pártok, az a 28 féle frakczió, de mind egyetértenek egyben s ez a magyar nemzet zsírjának kiszipolyozása. Sőt a legczudarabb gyanúsítások egyikével éltek s az a hires Wolf, a ki a legmagasabbra vitte a botrányokat, azt íivöltette egyik dikcziójában, hogy a magyarok ősei még akkor is, mikor Mária Terézia királyné elé állottak és azt kiál tották: vitám et sanguinem, akkor is a Bécsbe hajtandó magyar ökrök százezreire gondoltik. így gyanúsította, mondom, őseink lojalitását. Hát mit íojalitáskodjunk, mikor ilyen köszönetet kapunk érte? {Úgy van! a szélsd baloldalon.) Bizony pedig drasztikus lennék, ha azt mondanám, hanem majdnem önkénytelenül is jön a magyar ember ajkára, hogy ha magyar ökrökre gondolunk, akkor niadjnem azt mondhatnánk, hogy ők maguk voltak a magyar ökrök. Régóta szabadon álló s önálló dinasztia alatt levő ország volna Magyarország, ha azt nem teszik. Megosztozkodtak volna az osztrák tartományokon az azokhoz jogot formáló poroszok, szászok, bajorok és Magyarország maradt volna Mária Terézia királynénak, Mária Teréziát nem bántotta senki, nem is akarta, úgy voltak akkreditálva Mária Terézia udvaránál a külországi követek, mint magyar királynénál, s ha akkor a magyarok be nem avatkoznak oly dolgokba, bizony mondom, Magyarországon most nem vitatkoznánk a felett, hogy Ausztria felé sorompókat állítsunk-e vagy nem, ott állanának azok már, (Élénk helyeslés és éljenzés: Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) ott állanának, mint már IV. László idejében is ott állottak. Igen ám, de azt mondják, hogy összefügg a jeg) T bank kérdése a vámpolitikával. Erről igen jóizíí, magyar humorral beszélt Kolozsváry-Kiss István t. képviselőtársam s megemlítette többek közt, hogy a pénznek nincsen hazája s nincsen szaga. Hát igaz, minden összefügg ezzel a zavarral. Hogy az önálló vámterület felállításával zavarok állanak be, tudjuk mindnyájan, Pichler Győző képviselőtársunk részletesen is elmondta azt, hogy mikor ez osztrák bankárkörök nagyot akarván rajtunk Magyarországon szivattyúzni, 1896-ban azt a börzesztrájkot rendezték, akkor Bleichi'öder segítette ki a magyar pénzpiaczot és kisegítette volna, ha még sókkal nagyobb bajban lett volna is. Ebből is kilátszik Ausztriának irántunk való jóakarata, valamint az is, hogy a Bleichröder-féle pénznek sincs sem hazája, sem szaga, a hol biztos elhelyezést talál, oda megy. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ott van a párisi Rothschild, ott van a frankfurti Rothschild, mindnyájan szívesen fognak adni, hiszen tudják, hogy Magyarország nincsen még annyira, mint Görögország, hogy itt a pénz még jól elhelyezhető, a megrázkódtatást igen könnyű móddal elkerülhetik, eszközeik vannak hozzá, a minimumra "bírják redukálni a netaláni veszteségeiket. T. ház! Eszembe jut itt, e kérdés frnanezirozásánál az az ügy, a mikor, — épen jó, hogy Hegedüs t. barátom ül itt, ő igen jól fog rá emlékezni, ő volt az előadó akkor is, — mikor az osztrák állam vasutat megváltottuk Baross Grábor minisztersége alatt. Mindnyájan tudjuk a dolgot, de megmatatják a ház naplói i«, hogy 20
