Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-204

20*. országos ülés 1867, deenmber 23-in, osütSrtBkftn. 145 Sajnálattal kell azonban látnunk, hogy ez a benyújtott törvényjavaslat úgy, a mint az előttünk fekszik, sem a magyar nemzet érdekének, sem az 1867 : XII. törvényezikk rendelkezéseinek meg nem felel, s i.em más az, mint hű fotográfiája azon ígéretnek, melyet szerintem báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr irányadó helyen tett arra, hogy a vámszövetséget Ausztriával mindenáron fenn fogja tartani, a betér jesztett törvényjavaslatot még alkotmánysértéssel is keresztül fogja vinni. De bármi legyen is annak indító oka, intencziója, egy benne fekvő czélzatot eltagadni nem lehet, nevezetesen azt, hogy a törvényjavaslat további tíz évre is le akarja kötni Magyarországot az osztrák iparczikkek fogyasztási, másrészt gazdasági terményekben termelési piaczúl, oly korlátok között, oly elvek szerint, a mily korlátok között, a mily elvek szerint 67 óta a két állam között a vámszövetségi viszony fennáll, a mely viszony a magyar mezőgazdaságot alapjában megingatta, a magyar ipar fejlődésé! lehetetlené tette és belehajtotta a nemzetet abba a nagymérvű gazdasági válságba, mely ha így marad, a nemzet tönkrejutását fogja okozni. Lehet, hogy 1867-ben az első vámszövetség megkötése alkalmával azon meggyőződésben él tek egyesek, hogy ezzel a magyar nemzetgazdaság alá egy erős fundamentumot emeltek, a mely megóvja a ráemelt épületet a rázkódtatástól, s biztos, erős támpontot ád neki a fokozatos emelkedésben : feltétlenül meg vagyok győződve, hogy a legnemesebb intenczió vezette a lépteket, a nemzet üdve volt a czél, a mely felé törekvésük irányúit. De, t. ház, tévedni emberi dolog, s ha voltak is, a kik efféle illúziókat tápláltak akkor, 30 hosszú próbaév bebizonyította tévedésüket, s ha kellene most látniok, hogy az a kőszikla, melyet ők egy megingathatatlan alapúi toltak az épület alá, megcsúszott, irányt tévesztett, s az épület alapja helyett annak tetejére gördült, s most egyéni súlyával zúzza össze az épületet, a helyett, hogy annak emelkedését biztosítaná. Mert tény, t. ház, bár ne volna az, hogy a deczember 31-én lejárandó vámszövetség sohasem felelt meg annak a követelménynek, a mely hivatása kell, hogy legyen, hogy a magyar közgazdaságot óvja, annak különböző ágait, osztályait egymás mellett harmonikusan fejleszsze, sőt ellenkezőleg, ez csak eszköz volt arra, hogy azáltal a magyar nemzet saját kárával, merem állítani, hogy saját megrontásával tegyen az osztrák érdekeknek nagy szolgálatot az által, hogy a közös vámhatáron felállított védvámokkal elzárta a külföldi államok versenyét az osztrák iparczikkekkel szemben, s minket arra utalt, hogy egy kény szerfogy asztási területet mvH. NAPLÓ. 1896—1901. XI. KÖTET. engedtünk iparczikkei számára, és oly drágán vegyük meg azt, a mint azt ők nekünk eladni akarják. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennek aatán természetszerű következménye lett az, hogy a külföldi államok viszonzásul kizárták piaczukról a magyar gazdasági nyersterményeket, s e védvámrendszerből eredő monopóliumnak ezen második nemét is csak Ausztria használja ki, a mennyiben a külföld piaezát veszített magyar gazdasági terményeket is oly áron veszi meg, a mily áron azt épen akarja. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) így valósította meg az osztrák ipar védelmét a közös vámterület, de így ölte meg egyszersmind a fejlődő magyar ipart csirájában, s tette tönkre a magyar közgazdaságot fejlődésében, s a magyar nemzetet vagyonában, s a kormánynak az a szemkápráztató frivol játéka, hogy a közös vámterület védelme alatt a magyar közgazdaság előre haladt, olyan mondvacsinált mese, a mit semmi gondolkozó emberrel elhitetni nem tudnak. (Igaz! Úgy van! a széső haloldalon.) A haladás — igaz — egy irányban megvan, ez minden kétségen felül álló tény, de ::em a közjólét emelkedésében, hanem az anyagi és erkölcsi sülyedésnek a lejtőn való legördülésében. És, t. ház, a kormány azon törekvésével, hogy ezen áldatlan állapotot még tovább is a nemzetre akarja erőszakolni, méltán azon színben tünteti fel magát, hogy törekvése nem egyéb, mint az, hogy Magyarországot megtartsa gyarmatnak Ausztria részére. (Igaz ! Úgy van! a szélső báloldalon.) Mi, t. ház, határozottan az önálló vámterület alapján állunk — ennek a felállítását követeljük — és teljes lehetetlenségnek gondoljuk azt, hogy a közös vámterület alapján oly vámszövetség legyen köthető, mely a mi érdekeinknek megfeleljen; mi életfeltételünknek hiszszíik azt, hogy megbénított iparunkat felszabadítsuk az osztrák ipar nyomása alól, másrészt pedig közgazdaságunkat megvédjük az osztrák kapzsiságtól, s nemcsak szükségesnek, de elkerülhetetlenül sürgősnek tartjuk az intézkedéseket, a melyekkel hazánkat ezen sanyarú helyzetből kiragadjak, hogy azt tovább Ausztria érdekében egyoldalúkig kiaknázni ne engedjük. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Teljesen tisztában vagyunk arra nézve, hogy nekünk közgazdasági, ipari, pénzügyi érdekünk feltétlenül megköveteli az önálló vámteriilet felállítását, jogunk annak érvényesítéséhez kétségtelen közvetlen előnyei oly szembeötlők, hogy azt elvitatni, félremagyarázni, elferdíteni még rosszakarattal sem lehet. Nem akarok itt az ön19