Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-204
146 S04.országos«les ími. deccember 28-án, esfltSrtSkSn. álló vámterület közvetlen előnyeinek fejtegetésébe bocsátkozni, hisz az már a vita folyamán is oly fényesen számadatilag is ki lett ez oldalról mutatva, hogy annak igazságáról, a ki csak egy kevés figyelemmel kisérte is a vita menetét, teljes meggyőződést szerezhetett, esakis részben akarok a lánczezem folytonosságára mutatni annyiban, hogy az önálló vámterület felállításával megadjuk iparunknak a szükséges védelmet, a kellő támaszt a kifejlődéshez, az ipar kifejlettségével az ipari foglalkozások széleskörű terjesztésével száz meg százezer munkáskéznek adunk állandó foglalkozást, biztos kenyeret adunk a népnek (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) és alkalmat arra, bogy azt a nagy adót, a melylyel sújtva van, tisztességes úton megszerezhesse, egy nagy lépéssel viszszük előre a közjólét terjedését, a mivel nagyrészben kiirtjuk az elégedetlenség anyagát, s azt hiszem, ezzel lefegyverezzük azt a veszedelmes irányú mozgalmat, a melynek megtörésére az igen tisztelt földinívelésügyi miniszter úr a legközelebbi múltban törvényjavaslatot terjesztett a báz elé. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De meg Magyarország, ha ipara kellőképen kifejlődik, könnyen elérheti azt, bogy maga képes feldolgozni s nagyrészben elfogyasztani gazdasági és ipari terményeit s az így keletkezett belforgalom mellett önmagának takarítja meg azt az ériási nyereséget, a mit most az ő terményein a külállamokkal folytatott üzérkedés folytán Ausztria tesz zsebre. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Én nemcsak politikai pártállásomnál fogva, de egyéni szilárd meggyőződésemnél fogva is vagyok és voltam is híve mindig' az önálló vámterület eszméjének, (Éljenzés a szélső baloldalon.) oly nagy fontosságot tulajdonítok ennek, hogyha talán politikai meggyőződésem más irányba vezetett volna is, teljesen elegendő oknak tartanám az önálló vámterület eszméjét arra, hogy minden más politikai irányzatot mellőzve csatlakozzam azon párthoz, a mely zászlójára az önálló vámterület feliállítását írta fel. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És én, t. ház, egy bizonyos mértékű magyar hazafiságot is tartok ebben, mert úgy vagyok egyénileg meggyőződve, hogy a magyar nemzetet első sorban is a közjólét elérhető magas fokára kell emelni, hogy az ura legyen tetteinek, ura legyen önmagának, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a közjólét emelkedését be kell vinni a nemzet különböző osztályaiba, hogy azok ottan általánosan elterjedve az egész nemzetnek egy vagyoni önállóságot biztosítsanak, a mely aztán elég erős alap lesz arra, hogy azon a nemzet függetlenségét kivívhassa. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És én, t. ház, ezt az önálló vámterület felállítása nélkül lehetetlennek tartom. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Igaz, hogy itten eszmemenetem homlokegyenest ellenkezik az osztrák Nagyományos politikával ... (Úgy van! a szélső báloldalon.) Kubik Béla: Ez a nagy baj! Fáy István: . . .a mely szerint az országot először szegénynyé, azután katholikussá, azután osztrákká keli tenni, — én azt igen jól tudom, hogy a mint a szegény embert, épen úgy a szegény nemzetet is lehet akár katholikussá, akár eretnekké tenni — de én attól félek, hogy már mi azon az úton vagyunk, hogy minket mihamar osztrákká tegyenek, (Úgy van! a szélső baloldalon.) s épen ezért, mert ellentállás kifejtéséhez egy bizonyos mérvű vagyoni függetlenség kell, s e vagyoni függetlenséget, a mely így föltételévé vált államönállóságunknak, az önálló vámterület felállítása nélkül megteremteni képesek nem vagyunk, voltam és vagyok ennek feltétlen híve. De, t. ház, ha ebbeli meggyőződésemben ingadoztam volna is, s ha valaha kétely merült volna fel lelkemben az iránt, ha vájjon ez az önálló vámterület nem rejt-e méhében ránk nézve valami rossz következményekkel járó nonputáremet, hát ezen kételyeimet teljesen eloszlatták a t. túloldal előkelő politikusai, s különösen megnyugtatott gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselőtársam az e hó 17-én e parlamentben tartott gyönyörű beszédében. Ugyanis a beszéd azon részének, mely az önálló vámterület közgazdasági részével foglalkozik, egyik passzusa következőképen szól (olvassa): » Hely telén a vámterület elkülönítését úgy állítani oda, hogy az az országra nézve csapás lenne ; mindaddig, mig a külföldi piaezokat meg nem szerezhetjük, iparunkat meg nem erősíthetjük, esetleg kríziseket idézhetünk elő, de Ausztriára nézve a vámterület elkülönítése nem jelent mást, mint beláthatatlan csapást.* T. ház! Ha az ékesszólás nagymesterének, gróf Apponyi Albertnak nincsenek ennél erősebb érvei, ha o rendkivííli ékesszólásának azon nagy hatalmával, a mely a legdubiózusabb ügyeket is képes volna az igazság fényes mezébe öltöztetni, nem tud, vagy nem akar egy törvényjavaslat megvédésére erősebb argumentumokat felhozni, akkor ez a körülmény rám nézve nagyon megnyugtató, mert ez által azon meggyőződésemben lettem megerősítve, hogy az önálló vámterület felállításából Magyarországra semmi kár, csakis előny származhatik. De tovább megyek. Az idézett passzusnak első szava halomra dönti a tisztelt túloldal összes magyarázatait, hiába festik az önálló vámterületet a legsötétebb
