Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-204
144 204. országos ülés 1897. deczember 28-án, csütörtökön. gémmel hozzájárulok. Teszem a kötelességérzet azon teljes mérvű megnyilatkozásával, melylyel a nemzet közérdeke iránt tartozom oly mérvben, hogy a mikor ennek nemzetgazdasági és közjogi főérdeke forog szóban, sem pártpolitikai álláspontomat, sem a kormány iránti bizalmatlanságomat ne engedjem előtérbe lépni, (Halljuk! Halljuk!) hanem e nagyfontosságú javaslat megbirálásához helyes objektivitással, csakis a magyar nemzet üdvét tartva szem előtt járjak el. (Helyeslés a szélsőbalon.) És örömmel kell konstatálnom itt azon tényt, hogy azon párt, melyhez tartozni szerencsém van, abban Nagyott minden pártpolitikai szempontot, minden személyes ellnetétet, nem hozott be a vitába mást, mint lángoló hazaszeretelét s azon határozott törekvését, hogy a nemzetet törvényben lefektetett jogaiba visszaállítsa. (Igás! Úgy van! a szélsffbalon.) És mégis, bár a legnagyobb méltatlanságot követi el a kormány és pártja az ellenzékkel szemben, ha azt hiszi, a minek a túloldalról többen személyesen, de meg lapok útján is kifejezést adta!:, hogy az ellenzék foczélja ez esetben nem az önálló vámterület felállítása, hanem az, hogy kormányt buktasson, hogy a többséget törvényhozói hatalmának gyakorlásában, akaratának érvényesítésében megakadályozhassa. No hát, t. ház, nem volna méltó az ellenzék elvéhez, nem volna méltó önmagához, hazafias múltjához, nem volna méltó azon szent zászlóhoz, melyet a magyar hazának legnagyobb fia, Kossuth Lajos adott kezébe, ha e nagy feladat előtt állva, ily kicsinyes indokok mellett Nagyná magát vezéreltetni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem is tartanám magamat hivatottnak, de nem tartanám főképen e kicsinyes módot méltónak, hogy arra reflektáljak is, ha az nem volna épen oly sértő, mint a milyen igaztalan, de nem fogom azt szó nélkül tíírni soha, hogy azt a pártot az egész nemzet előtt a legkicsinyesebb vádakkal gyanúsítsák meg épen akkor, a midőn az a nemzeti fejlődés, a nemzeti kultúra emelkedésének, a közjólét, közvagyonosodás sarkalatos programmpontját, a melyet a viszonyok és a 67-iki törvényezikk idevágó rendelkezése kezünkbe ad r a nemzet részére akarja visszaállítani (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) őszintén bevallom, t. ház, hogy csak is örömünkre szolgálna az, ha báró Bánffy Dezsőt távozni látnók a miniszteri székből (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és az ő bukásának, mint eredménynek nagyon örülnénk, de bármily nagyra becsüljük is egyéniségét, sokkal fontosabbnak tartjuk az általa beadott törvényjavaslat elvetését, az önálló vámterület, önálló bank felállítását, semhogy e nagyfontosságú érdekek mellett az ő különös állapota, mint czél elő is jöhetne. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De ha a t. kormány és többség az ellenzék működésének nem tulajdonít ennél nemesebb czélt s azt hiszi, hogy a parlamentarizmus szekerén a kerékkötő szerepét akarja csupán játszani, hát kisértse meg egyszer olyan javaslatot terjeszteni be, a mely a mi meggyőződésünk szerint azonos a magyar állam, a magyar nemzet inlencziójával, kisértse meg javaslatot terjeszteni be pénzügyünk önállósításáról, hadügyünk önállósításáról, kisértse meg a 48-iki törvényeknek — alkotmányunk biztosítékait nem sárba tiporni — érvényt szerezni, kisértse meg az önálló vámterületet — most, a midőn ahhoz törvényes joga is van — felállítani s meg fogja látni, hogy csupán kormánybuktatási czélzatból nem leszünk kerékkötői ezen törekvéseknek s ha még akkor is lesz kifogásolni valójuk, úgy az csak az lehet, hogy a pártnak minden egyes tagja több igyekezetet és szorgalmat fog kifejteni ez alkotásnak létrehozásában, mint a mennyire önök számíthatnálak is. (Hosszantartó, élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És, t. ház, az ellenzék mindig csak ellenőrzési jogát gyakorolja, midőn figyelmezteti a kormányt, hogy a kormányzat hajóját rossz irányba vezeti, forduljon meg, mig nem késő, mert a mederben szikla is lehet, a hajó zátonyra kerül s hazafias kötelességét teljesíti, mikor teljes erejével ellenáll a kormánynak, ha ez olyan útra tér, a mely mindig távolabb visz a magyar állam érdekétől és az osztrák érdek szolgálatába vezet, ha nem engedi meg azt, hogy a nemzetre olyan törvényt erőszakoljanak, a mely annak alkotmányát sérti, közgazdaságát alapjában ingatja meg. T. ház! Hazánk törvényhozása hatáskörében alig találkozhatunk nagyobb horderejű kérdéssel, mint a vámszövetség megkötése, vagy az önálló vámterület felállításának kérdése, a lét, vagy nemlét kérdésének mondhatom ezt, mert ez annyira kihat összes termelő erőink fejlődésére, állami és magángazdaságunk vagyoni viszonyaira, hogy nagyrészben e megoldástól van függővé téve, hogy képes lesz-e Magyarország magát a jövőben mint független állam fentartani, vagy csak Ausztriának gyarmata lesz s már e nagyfontosságú horderejénél fogva is megkövetelhetnők a kormánytól, hogy ezen kérdést különösen most, a midőn erre az ausztriai viszonyok is megadták a legkedvezőbb, — hogy ne mondjam a legnagyobb lökést — oly alakban terjeszsze a törvényhozás elé, hogy abban minden más érdek mellőzésével, kizárólagosan csak a magyar nemzet törvényes joga és érdeke nyerjen kifejezést.
