Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-203

SOS. országos ülés 1897. űecMuilber 32-én, sierdán. 135 csak figyelmeztetés arra, hogy a rendelkezésre álló adatokat és tanulmányokat a közönséggel ismertesse meg. Vád csak akkor volna, ha ezek a tanulmányok nem volnának meg és a kormány nem volna abban a helyzetben, hogy e határozati javaslatot elfogadja és a közönséggel az adatokat megismertettesse. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) De, t. ház, Kossuth Ferencz képviselő úr az egész kérdés tekintetében a kormányt vádolja, a kormányt hibáztatja és a helyzet előálltáért a kormányt akarja felelőssé tenni. Kubik Bála: Igaza van! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Én azt gondoltam, hogy nincs igaza. Nincs igaza legalább azoknak a szempontjából, a kik a megegyezést, ha csak lehet és az ország érdeke mellett lehet, létrehozni kívánják. T. ház! A vám- és kereskedelmi szerződés Ausztriával 1897. deczember 31-én lejárván, az idézett törvény gondolom 22. §-ára való tekintettel, a kormány még a múlt év végén biztosítani akarván magának a szabad kezet a jövő alakulás tekintetében, kötelességének tartotta a vám- és kereskedelmi szerződést felmondani. De részben, mert ezen szerződés maga utasítja a kormányt arra, hogy egy új szerződés megkötése érdekéből a tárgyalásokat folyamatba tegye, részben tekintettel arra, hogy a szerződés létrejöttét az ország érdekében valónak is tartja, a tárgyalásokat folyamatba tette. Nincs itt helyén, t. ház, azon tárgyalás anyagának részletes ismertetésére kitérni, de azt gondolom mégis, annyit elmondhatok, hogy épen mert a megállapodások a magyar kormány nézete szerint az ország érdekeire nézve nem hátrányosak, állott elő az a helyzet, hogy azokat perfekczionálni nem lehetett, hogy azoknak a ház elé tárgyalás ezéljából való hozatala nem volt lehető, mert az osztrák kormány kívánságait a magyar kormány kielégíteni, honorálni nem akar ván, az ország érdekében volt, hogy úgy a ház elé nem hozatott. Már ezen passzív állásponton is azt gondolom, az ország érdekét képviselte a kormány, és miután nem voltunk abban a helyzetben, hogy a végleges kiegyezést a ház elé hozzuk, kötelességünknek tartottuk és az ország érdekében levőnek is, egyéves provizóriumot hozni a ház elé, a mely az 1897. év végén lejárt tízéves szerződésben megállapított állapotokat, a status qaót egy évre meghosszabbítja. És, t. ház, azt gondolom, nem méltóztatik kétségbe vonni, hogy ez a javaslat itt el lett fogadva, nem méltóztatnak kétségbevonui azt sem, hogy a kormány e tekintetben a legszigorúbb, a legridegebb alkotmányos álláspontra helyezkedett akkor, midőn gróf Apponyi Albert képviselő úrnak kérdésére kijelentette, hogy tekintettel az osztrák törvény Í4. §-ára, nem tartja lehetőnek, hogy e törvényjavaslat, mely itt alkotmányosan jött létre, Ausztriában a 14. §. alapján hajtassék végre. Pedig, i ház, egy kis kulanczia, vagy egy lax felfogás ebben a kérdésben talán az egész mostani állapotnak elejét vette volna. Azt gondolom, a kormány nem vádolható épen azért, mert e tekintetben a legridegebben az alkotmányos formákhoz és feltételekhez ragaszkodott, azoknak az elveknek érvényesítésében, a melyek az 1867: XII. törvényczikkben lefektetve vannak, és a melyek szerint egyezkedni csak egy alkotmányos Ausztriával lehet és csak egy alkotmányos Ausztriával akar. (Élénk helyeslés jobbfelol.) Miért nem jött létre ezen a viszonyainknak egészen megfelelő tartalmú törvény Ausztriában ? Azért, mert Ausztriában a parlament gépezetének mííködése fennakadt. Miért akadt fenn? Azért, mert az ottani képviselőháznak egy kisebbsége olyan nehézségeket gördített az alkotmányos tárgyalás elébe, melyek lehetetlenné tették, hogy a gépezet eredményesen működhessék. Mármost, t. ház, miután itt az ország képviselőháza és a főrendiház is ezen törvényjavaslatot magáévá tette, akkor azt mondani, hogy a provizórium ezen egy évre való meghosszabbításának hatálya nem jogos, s hogy odatúl azt nem akarták, nem lehet. Kétségtelenül bizonyítható, hogy akarták s csakis egy kisebbségnek olyan fegyverekkel való küzdelme, a mely én szerintem a parlamentarizmusnak tönkre tételére vezet, (Igás.! Ügy van! jobbjelöl.) idézte elő, hogy azon törvény Ausztriában nem jöhetett létre. Ilyen körülmények között a kormány szigorúan ragaszkodva az alkotmányos formákhoz, szigorúan ragaszkodva az 1867: XII. törvényczíkkben lefektetett elvekhez, nem tartotta megengedhetőnek, hogy Ausztriában az osztrák, deczember 21-iki törvény 14. §-a alapján hajtassék végre a provizórium és kötelességének tartotta Magyarország alkotmányos jogaira való tekintettel, az 1867. évi XII. törvényezik 68. §«ában lefektetett elvekhez ragaszkodva, az országnak biztosított önálló intézkedési jogának szem előtt tartásával az önálló intézkedési jognak érvényesítése iránt tenni javaslatot a háznak. Ez a törvényjavaslat azon alapon áll, hogy a többség jónak, szükségesnek látja Ausztriával a viszonyt fentartani, és abból az alapból indul ki, hogy Ausztriában tisztán mechanikus nehézségek gátolják meg a többség akaratának érvényesítését. Ezzel biztosítjuk azon czélt, a melyet ama törvényjavaslattal akarunk létre hozni, ha Ausztriában ottani szabados módon és jogosult modalitások mellett ugyanazon határozmányok maradnak érvényben és a recziproczitás fentartatik. Már most mi, a kik abban a nézetben vagyunk, hogy az