Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-202
114 ^02. országos ülés 1897. deczember 21-én, kedden. köttetés, hogy a szó annak bensejéből jöjjön ki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én, bármit hozzanak is fel fényes tehetségű* szónokok, a kik tudományuk által illusztrisokká váltak, nem találom, hogy azt a javaslatot, melyet báró Bánffy Dezső benyújtott, elfogadhassa Magyarországon nemcsak a függetlenségi párt, de bárki is, a ki Magyarország szebb gazdasági jövőjét, és ezen az alapon szebb nemzeti jövőjét akarja. Kern fogadom el a javaslatot, hanem csatlakozom Kossuth Ferencz t. képviselőtártam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök (csenget): Az ülést megnyitom. Rakovszky István jegyző: Mezőssy Béla! Mezőssy Béla: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) E vitában a túloldal minden egyes szónoka szükségesnek tartotta, hogy hivatkozzék ezen párt hazafiságára azért, hogy ezzel bennünket rábírni igyekezzék arra, hogy moet, a midőn Ausztriában az alkotmányellenes viszonyok a helyzet kulcsát önkéntelenül is Magyarország kezébe tették le, ez a párt álljon el három évtizeden át szakadatlanul követett programmjának érvényesítésétől; csak most álljon félre az útból és nézze tétlenül azt, a mit a t. túloldal a változott viszonyokra való tekintettel cselekedni jónak lát. Hát szerintem ennek a hivatkozásnak nincs semminemű jogalapja. (Igaz! Űgy van! a szélső baloldalon.) Hivatkoznak, t. ház, ezzel a párttal szemben a hazafiságra, hivatkoznak a magyar nemzet prestigeére, hivatkoznak Mag3 r arországnak jól felfogott érdekeire; azzal a párttal szemben, a mely politikai élettörténetének egész folyamán soha egyebet nem czélzott, mint szellemileg és anyagilag önzetlenül becsültté és tiszteltté tenni a magyar nevet az egész külföld előtt. (Űgy van.' Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezzel a párttal szemben ez a hivatkozás, ha megvan a tényleges jogi alapja, akkor felesleges, ha pedig nincsen jogi alapja, a mint jelenleg nincs is, akkor hiábavaló. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Egész egyszerűen felvethetnők mi ezzel szemben azt a kérdést, hogy az a hazafiság, a melyre a t. túloldal most velünk szemben hivatkozik, hol volt három hosszú évtizeden át épen a t. túloldal kebelében ? Hol volt akkor, t. ház, a mikor három hosszú évtized folyama alatt nemzeti önállóságunk jelvényeit foszlányokká tépték; akkor, a midőn úgynevezett állami szuverenitásunkat hívatlan vendég módjára oly sok esetben az ajtó mögé állították; hol volt a t. túloldalon az a hazafiság, a melyet most mi tőlünk megkövetelnek? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ne hivatkozzanak önök épen ezzel a párttal szemben a hazafiságra; a magyar nemzet prestige-e, jól felfogott anyagi és erkölcsi érdeke e párt előtt szent és sérthetetlen. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Legyenek meggyőződve, hogy most sem czéloz mást a mi törekvésünk, mint megvédeni e két fogalmat csorbítatlanul. (Igaz! Űgy van! a szélső baloldalon.) Hasztalan fognak meggyanúsítani bennünket a pártérdekek vádjával, hasztalan fogják ránk a czólzatos okoskodás vádját: a mi állásfoglalásunk jogi alapját semmi más nem képezi, mint biztosítani a nemzetnek tételes törvényekben kétségtelenül lefektetett jogát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én nem látok következetlenséget abban, hogy mi elszántan védelmezzük azt a 67-es kiegyezést, a melyet eddig elszántan támadtunk, mert mi nem magát a közjogi alkotást, hanem csak az annak keretében lefektetett garaiicziákat védelmezzük. (Úgy van! a szélsőbalon.) Védelmezzük pedig azért, mert a nemzetnek kétségtelen jogától csak egy jotányit, csak egy szemernyit is elengedni akaró minden törekvéssel szembeszállani, ennek a pártnak elengedhetetlen, becsületbeli kötelessége. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az én hitem szerint, t. képviselőház, a nemzet egy lejtő szélén áll. Egy szikla volt a gátja, mely zuhanásában addig feltartóztatta. E szikla neve : a közjogi kiegyezés. És ime, az örökkétartónak vélt biztosítékot túlnan már megrongálta a szenvedélyek vihara, összetartozandó szilárdságát szétmállasztották az egy kalap alá vont népek nemzetiségi aspirácziói. A szikla inog és már-már bukni készül. És a kormány, a melynek kötelessége lenne e törvényjavaslattal megszerezni a szilárdságát annak az alapnak, a melyen a nemzet eddig tényleg állott, e törvényjavaslattal nézetem szerint még egyet taszít az inogón, nem gondolva meg, hogy ha bukni fog, hol a megállás, hol lesz a vég. Ezért szegjük mi vállainkat eléje. Lehet, hogy feltartóztatjuk. Ha sikerül feltartóztatnunk, akkor tisztünk csak a fáradság volt, az eredmény, az hazánk javára szól (Úgy van > Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha elbuktunk, akkor is a hűen teljesített kötelességérzet öntudatával azt fogjuk mondani: Mi elbuktunk, de velünk együtt elbukott Magyarország bizton kivívható gazdasági önállósága. (Élénk helyeslés és tetszés. Űgy van! Űgy van! a szélső baloldalon.) Hangsúlyozom, t, ház, hogy a mi állásfoglalásunk jogalapját nem czélzatos okoskodás, nem a politikai pártérdek haszna követeli, megtalálhatja azt bárki a 67-iki kiegyezés tételes rendelkezéseiben, megtalálhatja annak a törvénynek egész szellemében. Szerénytelenség volna tőlem, hogy ha én akarnám e helyeu fej-
