Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-202

202. országos illés 1897. deczember 2I-én, kedden. H5 tegetni azt, a mit mindenki tud ebben a házban, hogy tudniillik a történeti eseményeknek mely változatai hozták létre a 67-iki kiegyezést. De annyi tény, ez elvitázhatatlan dolog és azt hiszem, hogy e tekintetben a magyar parlamentben pártkülönbség nélkül mindenki egyetért velem, hogy a 67-iki közjogi kiegyezést abban a tartalmában, a melyben mint 1867 : XII. törvényezikk tényleg életet nyert, úgy maguk a törvényalkotók, mint velük együtt teljes egyöntetűségben az egész magyar nemzetet olybá tekintették, a melynek tartalmát soha nem szoríthatja szűkebb térre a jövő, de sőt ellenkezőleg, kereteit teljes méreteiben fogja majd kitölteni az öntudatra ébredt egyöntetű állami közakarat. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, történeti tény és azt elvitatni ismét nem lehet, hogy akkor, midőn a dikaszteriáíis magyar kormánynyal szövetkezett Beust és Belcredi ágynevezett államminiszterek részéről 1867. januárban, tehát a kiegyezés megkötése előtt kísérlet tétetett abban a tekintetben, hogy a magyar nemzet rovására még további engedmények is kicsikarhatók legyenek, erre Deák Ferencz, a törvénynek szellemi szerzője megüzente a kísérletező államférfiaknak, hogy ne alkudozzanak, hanem adjanak, míg nem késő; sőt lapjában, a Pesti Naplóban egész határozottan kijelentette, hogy a 67-es bizottság munkálatában lefektetett alapelveket az engedmények maximumának tekinti a magyar nemzet, a melynek keresztülvitelére talán reábirható lesz, de csak akkor, hogy ha a bizalmat teljes és tökéletes mértékben biró férfiak azt fogják életbe léptetni. Ezt mondta Deák Ferencz, és 1867-ben a nemzet többsége ettől a tudattól vezéreltetve emelte törvényerőre a 67-iki közjogi kiegyezést. Törvényerőre emelte kettős indokból; mert egyrészt feltétlenül megbízott azokban, a kik ezen törvény végrehajtására vállalkoztak, de másrészről feltétlenül megbízott a törvény alkotóinak azon határozottan kinyilatkoztatott akaratában is, hogy a 67-iki kiegyezés keretében megvont határvonaltól viszszafelé lépni soha sem szabad, előre lépni nemcsak szabad, de határozottan hazafias kötelesség. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És kérdem, t. ház, mi a czélja a kormánynak benyújtott törvényjavaslatával? Talán fejlődés, talán haladás a jelenlegi állapotokkal szemben? Az én hitem szerint nem; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) sőt ellenkezőleg határozott visszaesés. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Történelmi tény, hogy a 67-iki kiegyezés megalkotásának különböző fázisaiban a legélesebb ellentétek merültek fel úgy a törvény irányeszméit, mint annak részleteit illetőleg a törvény megalkotói között. Az egyik része, t. ház — ez volt a nemzet többsége — a magyar nemzet önállóságának és történelmi jogainak épségét látta fannak keretében lefektetve; a másik rész, t. ház, habár a kisebbség, de úgy számra, mint erkölcsi súlyra nézve igen hatalmas kisebbség, a magyar nemzet függetlenségének feladását látta lefektetve a törvény alapeszméjében. És, t. képviselőház, daczára ennék az óriási méretű nézeteltérésnek és véleménykülönbségnek, a 67-iki törvényhozás minden egyes alkateleme pártkülönbségre való tekintet nélkül, tartozott légyen a legszélsőbb konzervatív irányhoz, vagy a legradikálisabb 48-hoz, egy tekintetben egyetértett, egy tekintetben a törvényhozás minden egyes alkatelemének akarata egy gyúpontban egyesült, s ez a gyúpont az volt, t. ház, hogy a közgazdasági kiegyezésnek két elengedhetetlen és nélkülözhetetlen alapfeltétele van. E két alapfeltétel egyike volt, t. ház, a magyar alkotmány életbe léptetése a tiszta és tökéletes jogfolytonosság alapján; a másika volt, t. ház, hogy az alkotmányos Magyarország csakis az alkotmányos Ausztriával léphet bármi közös viszonyra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt a két alapfeltételt, t. ház, megtalálhatjuk épen úgy a 67-es kiegyezés többségének véleményében, valamint megtalálhatjuk a Tisza Kálmán kisebbségi véleményében, megtalálhatjuk Bartal, Szécsen és Apponyi követeléseiben épen úgy, mint G-hiczy Kálmán mindennapi skrnpulusaiban vagy Kállay Ödön és társai határozati javaslataiban. Azt mondotta Deák Ferencz: »Ha Magyarország alkotmánya teljesen és tettleg helyre lesz állítva és ő Felsége többi országai is valóságos alkotmánynyal birnak s a törvényszerű felelős kormány itt is, ott is átvette a kormányzatot: akkor, de csakis akkor lehet Ausztriával megállapodásunk szerint viszonyainkat közösen kezelni.« Ezt mondotta Deák Ferencz és ez nézetem szerint a közjogi kiegyezésnek legerősebb, a kiegyezési törvény 5. és 25. §-aiban lefektetett kétségtelen garancziája. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És kérdem t. ház, — mert azt hiszem, a t. képviselőházban véleménykülönbség az iránt nem lehet, hogy a közjogi kiegyezésnek tényleg ez a legfontosabb s legkétségtelenebb garancziája, — kérdem: mit tesz a kormány benyújtott törvényjavaslata a magyar nemzetnek ezen kétségtelenül biztosított garancziájával? Hitem, meggyőződésem szerint az önrendelkezés formája alatt egyszertíeD kidobja azt az államgépezet hajójából, hogy így megszabadulva egy nehéz súlytól, minden feszélyezés nélkül hajókázhassak Ausztriával fennálló zavarog viszonyaink közepette. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Szerintem ez kissé radikális érvágás azon a 15*