Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-202

202. országos ülés 1897. deczember 21-én, kedden. 101 uyek között nem. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát én megengedem, hogy ebbeu a tekintetben Tisza Kálmán t. képviselő úrnak változott a nézete, (Fdkiáltksok a szélső baloldalon: Sokszor és nagyon!) legalább erre enged következtetni a pénzügyi bizottságban tett az a nyilatkozata, a mikor azt mondotta, hogy minket, a kik az önálló vámterület létesítését követeljük, sőt még a maradékaink is meg fognak átkozni. (Egy hang a szélső baloldalon: Őt pedig áldani fogják! Derültség.) Ugyanebben a czikkben egy pár biztató szót is intéz nemzetéhez Tisza Kálmán képviselő úr, ezt mondván: »Nem szabad, hogy csüggedt ség, a jövő feletti kétségbeesés vagy a perczileges jobblét utáni vágy legyen tanácsadónk.« (Derültség és felkiáltások a szélső baloldalon: Jól beszél!) T. ház! Hiszen jól tudjuk, hogy Tisza Kálmán képviselő úr a maga szerénységével azt mondja, hogy ő önök közt ma csak közlegény, mi azonban és az ország nem úgy tartjuk, szerintünk ő Önök közt nem közlegény, hanem generális. Ugyan kérem, generálisuknak 1866-ban megirott lelkesítő szavait figyeljék most. Ezekből az idézetekből az tetszik ki, és ezekkel azt akartam bizonyítani, hogy a 67-ki alkotásoknak főfeltétele, hogy mindkét részen teljes és tökéletes alkotmányosság legyen; azt akartam csak bizonyítani, hogy ezt a szerződést, szövetséget megújítani, továbbra .fentartani csak ilyen módon lehet. Ha ilyen módon fentartani, megújítani lehetetlen a szövetséget: akkor ebből egyes-egyedül az következik, hogy tehát nem tartható az fenn sehogysem. Az, a mit ez az előttünk fekvő törvényjavaslat czéloz, mikor az osztrák alkotmányosság feltételét ki akarja ebből a törvényből vetni, ezen törvénynek garancziális intézkedése ellenére történik. Akkor pedig, mikor ezen javaslat törvényben akarja kimondani azt, hogy rendeleti úton is intézhetjük jövőre ügyeinket, habár ideiglenesen is, egyenesen államcsínyt akar elkövetni, egyenesen a hatalom jogtalan kitágítását, ezélozza. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) De a czél nem a hatalomnak a nagyobbí tása, mert a hatalom csak eszköz a végczélnak, a népek boldogítanának az elérésére. Ennyit kívántam a kérdésnek politikai szempontból való megvilágosításánál elmondani. Áttérek most már beszédemnek másik részére, s foglalkozni kívánok a kérdésnek nemzetgazdasági és financziális részével. (Halljuk! Halljuk!) Azt az ellenvetést teszik, hogy az önálló vámterület rendszerére való átmenetei óriási rázkódtatást fog előidézni és olyan gazdasági romlásnak teszszük ki az országot, a melyet mi talán hosszú évek során nem heverünk ki, és hogy mindezért a felelősség minket, a közjogi ellenzéket fogja terhelni. Én ezen felelősség elvállalása elől egyáltalában nem akarok kitérni, ég ha ezen kérdéshez hozzászólok, nem is azért teszem ezt, hogy a felelősség elől meneküljek, hanem hozzászólok az igazság helyreállításának érdekében. (Halljuk! Halljuk!) Hogy ezen átmenet járhat nehézségekkel, azt eltagadni nem lehet, csakhogy az, hogy minő lesz ez a rázkódtatás, mindig attól függ, hogy mi módon van az átmenet előkészítve. Ha a révparthoz igyekszik a hajó és a révpartnak teljes erővel nekihajtva, hajótörést szenved, a révpart lesz-e annak az oka és nem-e a kormányos, a ki a hajót, minden elővigyázat nélkül neki vezette a kikötőnek? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondta Hegedüs Sándor t. képviselőtársam, hogy három év óta emlegeti a közjogi ellenzék az önálló vámterület felállítását, de ők arra sohasem reagáltak. Ebből az következik, hogy ha máshonnan nem, már egyedül innen a mi felszólalásunkból is jó előre voltak figyelmeztetve, hogy közeleg az az ido, mikor kénytelenek lesznek egy másik rendszerre átmenni, hát mért nem méltóztattak azt előkészíteni, mért vezetik az állam hajóját oktalanul neki a partnak, mért teszik ki az országot annak, hogy kellő előkészület nélkül a rendesnél súlyosabb megrázkódtatást kell szenvednie? Azokért a károkért, a melyek ebből az előkészítés mellett elkerülhető megrázkódtatásból az országot érik, a felelősség nem minket, hanem a kormányt terheli. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondják, hogy a mikor az átmeneti rendszerről van szó, nem helyes, ha mi arról beszélünk, hogy pénzügyileg, nemzetgazdászilag mennyire előnyös, vagy mennyire hátrányos a nemzetre nézve ez az új rend, a melyet be akarunk hozni. De mi ennek a szellőztetése elől ki nem térhetünk. Ha mi évek bosszú sora óta lelkünk legjobb meggyőződésével ajánljuk nemzetünknek az önálló vámterület életbeléptetését, akkor senkinek a kedvéért le nem mondhatunk arról, hogy itt ezen alkalommal is, a mennyire tehetségünkben, tudásunkban áll, annak az előnyeit kifejtsük. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A vám- és árúforgalmi statisztikai adatok áttanulmányozása alapján, én ugyanarra a meggyőződésre jutottam, a melynek a vita bevezetésénél kifejezést adott e házban Kossuth Ferencz képviselőtársam, a ki nagy részletességgel és eddig meg nem czáfolt adatokkal tüntette itt fel az önálló gazdasági berendezés előnyeit. Ezeket az adatokat eddig megezáfolni nem hallottam. (Ügy van! a szélső baloldalon.) A legtöbb, a mit hallottam, az Hegedüs Sándornak az a nyilatkozata volt, hogy Kossuth Ferencz statisztikai