Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-202

102 202. országos ülés 1897. deezember 21-én, kedden. adatait óvatossággal kell fogadni. Ez azonban nem czáfolat, de még csak nem is tagadás. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ismétlésekbe nem akarok bocsátkozni, miért is ugyanezen adatok megismétlésével egyáltalában nem kivánom a ház türelmét igénybe venni. De a mikor az önálló vámterületnek nemzetünkre nézve hasznos volta mellett kívánok argumentálni, a magam részéről is keresek érveket, még pedig azon a téren, a melyről e házban ez alkalommal, legalább az én emlékezetem szerint, nem volt szó. Megkísértem a kérdésnek bizonyítását vámtörténelmünk némely adatainak a szellőztetésével. (Halljuk.!) Mielőtt azonbím ez adatok felsorolásába fognék, szükséges, hogy a különböző vám- és kereskedelmi rendszerekre vessünk egy pillantást. Azt mondta Hegedüs Sándor képviselő úr, hogy a Magyarország és Ausztria közötti közös vám terület mindenesetre közelebb fekszik a szabad kereskedés ideáljához, mint az önálló vámterület. Ebben kifejezést adott annak a tételnek, hogy az ideál a kereskedelmi szerződések terén: a szabad kereskedés. Ez mindenesetre liberálisabb dolog, mint akár a védv'imrendszer vagy akármiféle vámrendszer. Csakhogy ezeket a kérdéseket sohasem elvontan, sohasem elméletileg, hanem mindig a gyakorlati élet viszonyaira alkalmazottait kell mérlegelni. (Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja el.) Én miitdennekelőtt felvetem a kérdést, hogy habár a szabadkereskedelem, a melyhez a közös vámterületi rendszer közelebb fekszik mintha Magyarország és Ausztria közt vámsorompókat állítunk fel, a liberálisabb rendszer: ez a mi hazánk viszonyaira alkalmazottan jobb-e, praktikusabb-e, megfelelőbb-e, mint a külön vámrendszer. Hiszen nem mindenkor jó is az, a mi liberális. Hogy c*ak egy példát idézzek, egy időben, nem is olyan nagyon régen ez a törvényhozás úgy találta, hogyha minden téren a szabad kinálat és a szabad kereslet a mérvadó, minő üliberális dolog az, ha meggátoljuk, hogy a tőke Szabadon érvényesíthesse magát. Siettünk tehát eltörölni az uzsoratörvényt. Ez liberális volt, de rájöttünk pár év múlva, hogy a liberális intézkedéssel oly sebet ütöttünk az országon, a melyet azóta sem hevert ki. E dolgokat tehát nem elméletileg, hanem gyakorlatra alkalmazva kell vizsgáld. Nézzük már most vámrendszerünk fejlődését a történelemben s nézzük, mire tanít ez bennünket. A kiviteli és beviteli vámokkal először rendszeresebben az 1405 : XVII. törvényezikkben találkozunk, a mely úgy a kivitt, mint a behozott izikkekre vámot vet. De e törvény nem közgazdasági érdekek védelmére volt szánva, hanem csak pénzügyi törvény volt. Ez volt az első rendszeres harminezadi törvény ; mely vámvonalat állít föl a külföld között és kőztünk. A vámvonal kérdésével azután minden században foglalkozott a törvényhozás. 1635., 1647., f 655., 1659., 1681. és 1715-iki törvényeink mind tele vannak a harminczad kérdéseivel, de mind csak pénzügyi tekintetben rendezik a vámot. Az osztrák ház trónra jutásával Magyarország, Ausztria és Csehország szabad kereskedelmi egyezséget kíséreltek meg. De az egyezség életbe nem léptettetett, mert ez egyezség daczára is Ausztria már akkor megkezdette azt a politikáját, mit azóta következetesen folytat ellenünk, hogy egyszerűen nem engedte a magyar nyers terményeket, bort, búzát, marhát, a külföldre kivinni, vagy magas vámot vetett rá. Az országgyűlés panasza a fejedelemnél siket fülekre talált, mert annak az örökös tartományok érdekeit kellett védenie. III. Károly alatt 1720-ban Magyarország határain belül is vámok keletkeztek; így Magyarország, Szlavónia és a temesi bánság között. Majd Mária Terézia vette kezébe a vámpolitika szabályozását. Prohibitiv rendszert állított fel; kitiltotta az idegen iparczikkeket Ausztria és Magyarország területéről, Természetes, hogy ez visszahatást szült. Oroszország, Poroszország, egyik a búzánkat, másik a borunkat tiltotta ki- Majd jöttek a kereskedelmi tanácsnak, a Commercien-Rathnak intézkedései. Az osztrák fogyasztási czikkek vámját 3°/o-ban állapították meg, az idegenekére 5—20°/o vámot vetettek ki, sőt ha ezek Magyarországba hozattak be, 80, 50, 60°/o-al terhelték meg. Tehát az osztrák iparczikkek bejöttek hozzánk 3°/o, az idegen iparczikkek pedig magas, egész 6°/o-ig emelkedő vám mellett. Ellenben azon magyar nyerstermékeknek a külföldre való vitele, a melyekre az osztrák iparnak szüksége volt, egyszerűen eltiltatott vagy óriási vámok alá vettetett. Ez a kereskedelmi tanács 1775-ben feloszlott és akkor ismét mozgalom indult meg valami igazságosabb vámrendszer életbeléptetése tárgyában, de ennél még rosszabbat kaptunk a II. József alatt kiadott 1788-iki vámszabályzatban, Mert ezek szerint a védvámok nem védelmünkre, hanem folyton ártalmunkra használtattak fel: talán ez adta az 1807-iki országgyűlés szájába a szót, a hol a szabad kereskedelem létesítését kezdi hangoztatni az országgyűlés. E kívánalom azonban sohasem öltött testét, sőt 1820-ban a vámrendszer még terhesebbé vált mint azelőtt, mert akkor nemcsak Ausztria lett Magyarországtól vámok által elkülönítve, hanem Ausztria különböző alkatrészei között is vámronalak állapíttattak meg. A birodalom — hogy így fejezzem ki magamat — hét vámterületre