Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-202

100 202. orcz&gos ülés 1897. deciembor 21-én, kedden. »Ázon kérdést tettük tehát magunknak, hogy ha az ország érdekébea nincs az, hogy közbenső vámvonalak állíttassanak föl: mi volna azon mód, melylyel ezen segíteni lehetne? S mit mondunk erre javaslatunkban? Azt talán, hogy ő Felsége intézkedjék ezen vámvonalakról s azok tarifájáról stb. ? Épen nem, hanem azt mondjuk: hogy ez iránt mint szabad nemzet szabad nemzettel egyezkedjünk az osztrák tar­tományokkal stb. Miért ne köthetnénk mi, mint szabad nemzet, az osztrák tartományokkal, mint szabad nemzette] vámszövetséget? S mit mon­dunk határozati javaslatunkban arra nézve, hogy hogyan kössük mi ezen szövetséget? Előre bo­csátottuk azt, hogy mint szabad nemzet szabad nemzettel egyezkedjünk. Azt mondjuk, hogy a két minisztérium, melyek mindenike felelős, készítsen javaslatot stb., terjeszszék a két ország­gyűlés elé stb. Ha pedig az egyezkedés nem sikerülne, visszaáll az ország törvényes joga.« íme hányszor és hányszor kifejezésre jut­tatja Deák Ferencz csak egy felszólalásában is azt a nézetét, hogy mi szövetséget Ausztriával csak alkotmányos áton, mint szabad nemzet, szabad nemzettel köthetünk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hasonlót találunk a képviselőház 1867. márezius 28-án tartott ülésén elmondott beszédében Deák Ferencznek. Azt mondja (olvassa); »Azokra nézve, mik részint a helyréinél fogva politikai tekintetből, részint a két fél érdekeinek találkosásánál fogva czélszedíbben intéztethetnek el közös egyetértéssel, mint szo­rosan elkülönözve, szabad alkut és egyezkedést javasoltunk, oly egyezkedést, melyet szabad ország köt más szabad országgal. Kimondottuk, hogy ezen egyezkedések időről-időre kötendők, és világosan föntartottuk, hogy azok csak a magyar országgyűlés beleegyezésével lesznek ránk nézve érvényesek.* Azt kérdem már most, hogy ezen tör­vénynek azon rendelkezése, mely a szövetség meghosszabbítását rendeleti úton kontemplálja, hogyan fér meg Deák Ferencznek ebbeli néze­tével? (Ügy van! a szélső baloldalon.) Mikor a közösiigyes javaslat 5. §-ának tárgyalásáról volt szó, akkor így nyilatkozott Deák Ferencz (olvassa): »Annyit mindenesetre megjegyzek, hogy azon alkotmány, mely 1849. márezius 4-én adatott az osztrák tartományoknak, oly alkot­mány volt, mely épen ágy mint a februári pá­tens a magyarországi alkotmányt is abszorbeálta. Ha már most ily alkotmány adatnék az osztrák örökös tartományoknak, abba Magyarország épen ágy nem egyeznék bele, mint nem egyezett a februári pátensbe.« A mikor mi az Ausztriával való közösügyes viszonyaink tárgyalása közben néhanapján rá­mutattunk arra, hogy vájjon az alkotmány, ille­tőleg az osztrák törvényhozás testületének a megnyilatkozása egyszer-másszor elfogadható-e alkotmányos megnyilatkozásnak, akkor önök mindig azt az ellenvetést tették, hogy nem szabad nekünk annak a vizsgálatába bocsát­koznunk, hogy az ausztriai alkotmányos meg­nyilatkozás csakugyan alkotmányos megnyilat­kozás-e, mert ezzel alkalmat nyújtanánk arra, hogy Ausztria is belenézzen abba, hogy van-e nálunk igazi, valódi alkotmány, vagy sem? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Úgy látszik, ez a felfogás nemcsak nem a mi felfogásunk, de nem volt az önök Deák Ferenczének felfogása sem, mert Deák Ferencz is egyenesen megmondotta, hogy vitatni és vizsgálgatni kell nekünk azt, hogy vájjon odaát tényleges és valóságos-e az alkotmány, hogy vájjon a mikor megnyilatkozik az osztrák törvényhozás, alkotmányos módon nyilatkozik-e meg? Én azt hiszem, hogy Deák Ferencz bizonyára sohasem tekintette volna alkotmányos megnyilatkozásoknak a Reiehsrath oly nyilatkozatait, a melyek Falkenhayn indít­ványa következtében keletkeztek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Veszek még egy idézést ezekből, a 67-es alkotások idejéből és pedig veszem ezt már nem Deák Ferencz­ből, hanem Tisza Kálmán t. képviselőtársamtól. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az nem jogi forrás!) Tisza Kálmán a >Hon«-ban 1866-ban megjelent nyolez czikke egyikében, a hetedik czikkben a vámpolitika tekintetében azt aján­lotta, hogy Magyarország Ausztriával ne szövet­ségre lépjen, hanem egyezségre és ezzel kap­csolatban így ír: (Halljuk! Halljuk! a széhö baloldalon. Olvassa) »Egyezmények csupán meghatározott időre s épen úgy eszközlendők, mint hason egyezmé­nyek más, egymástól független államok közt létre szoktak jönni. Ha pedig ezen egyezmények akár jelenben, akár jövőre nézve létre nem jöhetnének, az országnak fönmarad joga ahhoz, hogy érdekeinek megóvása tekintetéből akár vámvonalat, akár záróvonalat, akár mindkettőt állíthasson s annak határain belfil egyenesen saját belátása szerint intézkedjék.* Tehát Tisza Kálmán t. képviselő urnak akkor az volt a nézete, hogy ha az egyezség jövőre nézve is létre nem jöhet köztünk és Ausztria közt, ebből nem az következik, hogy egyoldalúlag fenn kell tartani a kétoldalú szer­ződést, azt a szövetséget, hanem következik vám­vonalak felállítása, a mi alatt bizonyára a véd­vámot értette, következik zárvonalak felállítása, a mi alatt bizonyára a tilalomvámot érthette, vagy következhetik mindkettő behozatala, de a szövetség egyoldalú fentartása semmi körűimé-

Next

/
Thumbnails
Contents