Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-202

202. országod ülés 1897. doczoinbor 21-éu, kodden. •m melynek keretében a mi 67-es alkotásunk alkalmazható nem lesz? lehet-e bízui abban, hogy az ott fennálló pártküzdelmek közepette a mi érdekeinket ezen szövetség keretén belül megfelelően érvényesíteni tudjuk? Mi Ausztriával csak mint egységes alkotmányos Ausztriával szerződtünk, és csak annyiban állhatunk vele szövetségben, a mennyiben ott alkotmányosság van, de a törvények nem hatalmaznak fel bennünket arra, hogy szövetséget kössünk Ausztria abszolút hatalommal eljáró kormányával Ausztria népeinek beleegyezése uélkííl. (Igán! Úgy van! a szélső baloldalon.) Midőn mi a 67-es kiegyezés falait több alkalommal döngettük, önök kitalálták a harmadik faktor theoriáját, azt mondván, hogy miért próbáljuk mi a 67-iki törvényeket megváltoztatni, hisz azok nemcsak alaptörvények, hanem szerződési törvények is, a melyek megváltoztatásánál harmadik faktor gyanánt Ausztria is szerepel. Ez nem a mi álláspontunk, hanem az önöké. De ime, midőn most nem is politikai, hanem gazdasági szerződésről van szó, tehát olyasmiről, a minek megkötéséhez csakugyan két fél szükséges: hova lett a harmadik faktor theoriája? Sutba vágták most és nem kell Ausztria népének hozzájárulása? A 67-iki törvény két alapfeltételbői indul ki. A 24. §. szerint a szövetkezés köztünk és Ausztria közt esak úgy jöhet létre, ha Magyarországnak alkotmánya van, a 25. §. pedig másik feltétel gyanánt kimondja, hogy köztünk szövetség csak úgy jöhet létre, ha Ausztriában is teljes alkotmányosság van. Azt kérdem én, t. ház, hogy midőn valamely törvény, a melyet hatalmas kapaczitások alkottak, saját létrejöttének és fennállásának feltételeit annyira preczizirozza, hogy e felte telek beiktatására külön szakaszokat szentel, akkor mondhatjuk-e, hogy ez esak üres szóbeszéd? Semmiképen sem. Ezen szakaszokban garancziális intézkedések foglaltatnak, a melyeknek a törvényből való kitörléséhez mi hozzá nem járulhatunk. Hisz, t. ház, minden mástól eltekintve, csak a szerződések elméletére hivatkozva, abszurdum nak látszik, hogy Ausztriával másként, mint alkotmányos úton szerződjünk, mert az egyik szerződő fél a magyar országgyűlés és a fejedelem, a másik fél ellenben volna eme szerződő fél egyik alkotó része: a fejedelem. A szerződéskötés két fél között érdekkülönbözetet tételez föl, a mint, hogy van is, és akkor ugyanazon egy személyiség képviselheti-e helyesen ezeket a különböző érdekeket? Erre vonatkozólag jó lesz talán, ha megézzük, hogy ezen 67-iki alkotások közben miképen vélekedett ezen alkotások létesítője: Deák Ferencz. (Halljuk! Halljuk!) Az országgyűlés 1867-iki márczius 18-iki ülésében Deák következőleg szólt (olvassa): »Ha tekintjük például a kereskedést, egész az újabb időkig, Magyarországnak még módjában sem állott akár az örökös tartományokkal, akár a külfölddel kereskedelmi Szerződéseket kötni; a szomszéd tartományok vámszabásai súlyosan nyomták terme lésünket, iparunkat, kereskedésünket; az országgyűlések felirataira a válasz rendesen az lett, hogy ő Felsége többi országainak érdekeit kénytelen oltalmazni. Tekintsünk bár végig az országgyűlési feliratokon és válaszokon; sok helyütt feltaláljuk világos nyomát annak, hogy a magyar király az ország valamely kivánatának megtagadásánál egyenesen örökös tartományainak érdekeire hivatkozott, a melyeket ő képvisel. De most már ezen országok is alkotmánynyal lesznek felruházva; nem fejedelmük, hanem ők maguk fogják képviselni saját érdekeiket azon ügyekre nézve is, melyek a velünk közös viszonyokból származnak. Akarhat]uk-e, hogy ők e jogot ne gyakorolhassák?* íme, ezekről a dolgokról, a szerződésnek Ausztriával való megkötéséről ekképen gondolkozott maga az a Deák Ferencz, a ki alkotója ezen törvényeknek, melyeknek alapján mi most ugyanazon szövetséget továbbra föntartani akarjuk. (Ügy van! Ügy van! a smélső baloldalon.) Ezekben a 67-es törvényekben nemcsak az általam már idézett 24., 25. § okban, hanem ezeknek — úgyszólván — valamennyi szakaszaiban (Halljuk! Halljuk!) mindenütt azt az elvet találjuk lefektetve, hogy szerződés köztünk és Ausztria között csak akkor jöhet létre, ha mind a két fél alkotmányos alapon áll. (Helyeslés a seélsé baloldalon.) Kimagaslik a törvényhozásnak ez a felfogása a 24., 25., 26., 54. és 61. §-okból. Ugyanezen felfogást látjuk lefektetve az ezen törvények alapján létesített kereskedelmi és vámszövetségben. Az 1867. évi kereskedelmi és vámszövetség Ill.és IV. czikkelye; a külfölddel való vámszerződések, a vámtarifa megállapítása, az új vámkörzeteknek felállítása kérdését mindenütt a törvényhozások hatáskörébe utalja. De, t. ház, nemcsak magukban ezen törvényekben, hanem, miként már az elébb voltam itt bátor idézni, Deák Ferencznek ez időben tett nyilatkozatában is untalan ezen elvnek látunk a leghatározottabban kifejezést adni. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) A mikor a 67-es bizottság ülésén 1867. február 4-én Deák Ferencz a közösügyes javaslatnak a kereskedelemre vonatkozó részéhez szólott s fölállította a tételt, hogy a közbeeső vámvonalak a szabad kereskedelem akadályául szolgálnak, így folytatta (olvassa); 18*