Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-202
/~\"t**i fNrz X /~i /~\cyi 1**1 y TÍIC^ 1897. évi deczember hó 21-én, kedden, Szilágyi Dezső, utóbb Berzeviczy Albert elnöklete alatt. Tárgyai: Jegyzőkönyv hitelesítése. — Vám- és bankügy, második provizórium. — Napirend. A kormány részéről jelen vannak: B. Bánffy Dezső, Perczel Dezső, Erdély Sándor, Wlassics Gyula, Josipovich Imre. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti gróf Esterházy Kálmán jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Molnár Antal, az ellene felszólalókat Rakovszky István jegyző úr. Következik a jegyzőkönyv hitelesítése. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa az 1897. deczember hó 20-án tartott ülés jegyzökönyvét) . Elnök: Van-e észrevétel? (Nincs!) A jegyzőkönyv hitelesítve van. Semmi előterjesztésem nincs, ennélfogva rátérünk a szőnyegen fekvő törvényjavaslat (írom. 175, 187.) tárgyalásának folytatására. Rakovszky István jegyző : Szinay Gyula! Szinay Gyula: T. ház! Én e törvényjavaslatot, bármily hálás théma vulna is, nem kivánom a kormány iránti bizalom szempontjából tárgyalni. Hozzászólok politikai szempontból; nem általános politikai szempontot értek, hanem a kérdésnek csak azon részét, vájjon köthetünk, vagy megújíthatunk-e valamely szövetséget Ausztriával annak alkotmányos hozzájárulása nélkül. Tárgyalom továbbá a kérdést pénzügyi és nemzetgazdasági szempontból. KÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XI. KÖTET. Mintegy 30 éve, hogy a magam szerény körében a politikai közélet terén mozgok. Azóta folyton ama tábornak katonája voltam, melynek zászlajára hazánk politikai és közgazdasági függetlensége van fölírva, (Éljenzés a sgélső baloldalon.) s a mely e függetlenség gátját, a 67-es alkotásokat el akarja törölni. A 67-iki alkotások Deák Ferencz alkotásai s az ő eszméinek letéteményesei a túloldalon védeni is szeretik ez alkotásokat akkor, a mikor ezekkel az ország függetlensége van Ausztria javára lekötve. De úgy látom, nem nagyon sietnek ennek a tőrvénynek védelmére akkor, a mikor ugyanezek a mi ősjogunkat, függetlenségünket biztosítanék. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sokszor hallottam gáncsolni e törvénynek a gazdasági kérdésekre vonatkozó azon berendezését, a mely a közgazdasági szerződések megújítását tíz éves czi Idusokhoz köti. Sokszor hallottam azt, hogy két egymással ellentétes érdekű országnak olyanképen egymáshoz való kötését, a mely kötésnek minden tíz évben meg kel! újulnia, hogy így megújuljon a két fél között a harcz, a háború is, nem lehet helyesnek tekinteni. Most azonban úgy látszik, hogy a jelen viszonyok között ebben az intézkedésben bölcseség van, a mennyiben ime Ausztriával való gazdasági szövetségünk most magától megsemmisül, mert lejár a törvény, megsemmisül a nélkül, hogy újabb törvényhozási intézkedésre volna szükség annak megsemmisítésére. (Igaz! is
