Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-168

168. országos ülés 1897. Ennyit a főgzolgabírák ügyvitelének megvizsgálásáról. A másik a pénzkezelések megvizsgálása. Fölolvastam már a törvényt. Az alispánnak csak a központi pénztárak kezelésére vonatkozólag szól imperative a törvény. Hát én tudom, t. ház, hogy 1883-ból fennáll egy belügyminiszteri rendelet, a melynek kötelező erejét és érvényét el kell ismerni, mert törvényerővel bir. Ezen miniszteri rendelet szerint az alispánok kötelezve vannak a főszolgabírák pénzkezelését is megvizsgálni. Az említett alispán forma szerint lehet, hogy ezt elmulasztotta, de tudni kell, elment időszakonként, időről-időre egyik másik főszolgabíróhoz hivatalból a pénzkezelését megvizsgálni és habár ott formális jegyzőkönyvet nem vett fel, hanem csak hivatalos utazását, körútját tette a vármegyében s akkor vizsgálta meg a főszolgabírák pénzkezelését is, az n^m fogja ezt oly súlyos hibának találni. Perczel Dezső belügyminiszter: Beleirta a naplóba? Gulner Gyula: Azt mondom, elismerem, hogy forma szerint ezt a mulaszlást elkövette, hogy a főszolgabíróknál ezt a naplóba nem vezette be, jegyzőkönyvet nem vett fel, de tényleg megvizsgálta. Hát ez ok arra, hogy egy tisztességes, becsületes, munkabíró, arratermett embert akkor, mikor visszaélés nem fordult elő, akkor, mikor ebből semmi baj nem származott, így elítéljenek? Hiszen at. belügyminiszter úr is volt alispán, mondja meg nekem, hogyha ilyen hajánál fogva előrántott ürügyeket hoztak volna fel ellene, a belügyminiszter úr ellen is meg lehetett volna azt a hajszát tenni és merem állítani én, a ki ismerem a közigazgatásnak szövevényeit, nincs egyetlen egy szolgabíró, főszolgabíró, alispán az országban, de nincs egyetlen egy belügyminiszter sem és egyetlen egy miniszter sem, a kit ilyen hajánál fogva előrántott dolgokkal vizsgálat alá vonni nem lehetne és akkor mindjárt a legmagasabb, a legmegbélyegzőbb ítélettel, hivatalvesztéssel sújthatnák. Ám tetszett volna a t. miniszter úrnak ezekért a dolgokért bírsággal, vagy dorgálással megbüntetni az illetőt, nem lett volna szava senkinek sem ellene. Mert kétségtelen dolog, hogy munkahalmaz miatt történtek részéről mulasztások, a mint hogy történnek minden alispán részéről; de a mai rendszer teljesen kizárja az ilyen apróbb, csekélyebb tévedések és mulasztásokért a felelősségre vonást. De menjünk tovább. Egy másik nagy ok arra, hogy a belügyminiszter úr az említett alispánt hivatalvesztéssel sújtotta, az volt, hogy a székelyudvarhelyi főszolgabírónak az 1879: XXXI. KÉPVH. NAPLÓ. 1896.—1901. X. KÖTET. október 6-án, szerdán. gg törvényczikk 125. §-ában előírt eskükivétele körül mulasztást tanúsított. Hát ez egy nagy kijelentés. Nézzük csak meg közelebbről, mi ez? A legutóbbi restauráczió alkalmával a székely-udvarhelyi járás főszolgabírójává olyan választatott, a ki azelőtt nem volt főszolgabiró. A többi főszolgabírák megmaradtak. Mikor a restauráczió megtörtént, akkor a közönséges hivatalos esküt letette, a mi a törvényben van, de nem tette le azt az esküt, melyet az erdőtörvény rendel. Az erdőtörvény ugyanis azt mondja 125. §-ában: »Ugy az elsőfokú, valamint a másodfokú erdei kihágási bíróság tagjai e hivatásukra nézve, a mennyiben a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló törvény értelmében fel nem eskettettek volna, külön esküt tesznek le.« Ki előtt, t. belügyminiszter úr? A közgyűlés előtt? Áz alispán előtt? A főispán előtt? Ezt nem mondja meg a törvény. Hogyan lehet ezután ebből is ürügyet faragni arra, hogy ez is az alispán hibája? Hát nem a főispán az, a ki a közgyűlésen elnököl és első őre a törvénynek? Azért van Ő ott mindig, a mint ezt megmondja maga a törvény a főispáni kötelességekről, hogy ellenőrizze a közigazgatást és a törvényes adminisztrácziót. Vagy bocsánatot kérek, a főszolgabírónak szintén kell tudnia a törvényt. Ez lehet tehát neki is hibája, ha eljárt az erdőkihágásokról szóló törvény értelmében a nélkül, hogy esküt tett volna? Nem a főszolgabíró a hibás, nem a főispán a hibás, hanem az alispán, a kit a főispán az akták szerint óráról-órára jelentés' tételekre utasít? á főispán bele kotnyeleskedik mindenbe, de mikor keresni kell ürügyet, akkor azt mondják, mindent kell az alispánnak tudnia, mert törvényes kötelessége, hogy az esküt az alispán vegye ki. Nem elsőrendű kötelessége-e magának annak a főszolgabírónak azt mondani, hogy nem járhatok el az erdei kihágásokban, mert még nem vették tőlem ki a hivatalos esküt, a mikor megválasztattam. Itt azonban még az a ridiculum is jön ki, hogy a mint méltóztatnak tudni, minden restauráczió alkalmával ez az általános közfelfogás, mikor tisztviselők megszűntek tisztviselők lenni s újra megválasztatnak, mindig újra leteszik az esküt. Az alispán, ha volt és lemond, megválasztatván, újra esküt tesz; a főszolgabíró, ha lemond és megválasztatik, szintén esküt tesz. Azt nem vette észre a belügyminiszter úr, hogy a többi főszolgabíró újra választatván, egy sem tette le újra az esküt, csak épen a székely-udvarhelyinél nem, felejtette ezt el és miért ? Mert nem ezen alispán alatt történt, hanem másik alatt. Ott ezt nem látta meg; itt igen, mert rá kellett tolni ezt az 5