Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-168

34 168. országos ülés 1S97. október 6-án, szerdán. állítólagos mulasztást is Ugron Jánosra, noha a törvény ezt világosan nem teszi kötelességévé. Egyet azonban jegyezzen meg a t. belügyminiszter úr és ez az, hogy a fegyelmi eljárás, hogy a fegyelmi határozat nem gyerekjáték. Önérzetes férfiakkal szemben azzal élni nagyon, de nagyon meggondolandó dolog. Ezért mondja meg a törvény, hogy mik a fegyelmi esetek; azért mondja a törvény, hogy az a fegyelmi eset, ha valaki a törvénybeli előirt kötelességét megszegi, vagy megsérti, vagy hanyagul teljesíti. A kire a törvény kötelességet nem ró, az ellen fegyelmi esetet ezekből a cselekedetekből csak készakarva lehet kovácsolni. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Itt van aztán egy nagy eset: a budavári emlékoszlopra megszavazott ezer forint. (Halljuk ! Halljuk!) »A budavári emlékoszlopra szükséges ezer forint fedezése ezéljából l°/o pótadó kivetése körül törvénysértést követett el az alispán «. Ez úgy történt, hogy Udvarhely vármegye elhatározta, hogy a budavári emlékre ezer forintot fordít; de minthogy erre a czélra külön alapja nem volt és máshonnan nem tudta veuni, pótadó kivetését határozta el a következő határozattal: 1895. október 7. (olvassa):»Alispán előterjeszti, hogy a Budaváron állítandó emlékoszlopra ígért ezer forint fedezésére l°/o pótadó vettessék ki.« Kapcsolatosan tárgyaltatik az állandó választmány 170. szám alatti javaslata: »Tekintettel arra, hogy a vármegye közönsége a Budavárán felállítandó emlékoszlop költségeire ezer forintot megszavazott, te. intettel továbbá arra, hogy c megszavazott összegeknek megfizetésére semmi alappal nem rendelkezünk, az állandó választmány javaslatba hozza, ho«y e czélra l°/o-os vármegyei pótadó szavaztassák meg s annak kivetése 1896. évre rendeltessék el.« A javaslat névszerinti szavazással elfogadtatott, »igen«-nel szavazott 47 bizottsági tag, »nem«-mel egyetlen egy«. Csakhogy itt megint aludt a főispán és nem vette észre, hogy van egy törvény, az 1883 : XV. törvényczikk, a melyik a pótadó kivetésére nézve azt rendeli, hogy az a belügyi és pénzügyminiszterek jóváNagyásától függ a határozat érvénye s így ezt jóváNagyás alá kell felterjeszteni. Meghozták ezt a határozatot csonkán, mert az nincsen benne, hogy ez a határozat pedig jóváNagyás végett felterjesztetik a belügyi és pénzügyiminiszterhez, hanem egyszerűen a rendes jegyzőkönyvekkel jutott a belügyminiszterhez, a hol a 30 nap szépen eltelt és nem vették észre, hogy a pótadó megszavaszáára vonatkozó határozatot hoztak, a melyik nem lett felterjesztve sem a belügyminiszter úrhoz, sem a pénzügyminiszter úrhoz. (Felkiáltások a baloldalon: Ez is fegyelmi!) Most következik az, hogy ezt a határozatot effektuálni kell: Az alispán ír a főszámvevőnek, hogy ki kell vetni az egy százalék pótadót s akkor jut eszébe, nézve a határozatot, hogy felterjesztés nincsen ebben az ügyben. Mikor a főszámvevő előterjesztése alapján az egy százalék pótadó-kivetési munkálatok meg is történtek, akkor az alispán felterjesztést tesz a belügyminiszter úrhoz. Megjegyzem, t. ház, azt, hogy Udvarhely vármegyének csak két rendes közgyűlése van, nem úgy, mint más vármegyének, például az én vármegyémnek, a hol négy van, a hol tehát egyik közgyűlés a másikhoz közelebb esvén, az alispánnak saját hatáskörébe eső ügyek sokkal inkább megkevesbednek, mint Udvarhely vármegyében, a hol a tavaszi közgyűlés áprilisban, az őszi októberben van, tehát a minimum, a mit a törvény rendel. Az alispán megteszi az előterjesztést, a belügyminiszter úr leír, hogy nem Nagyja jóvá az egy százalékot, hanem csak fél százalékot Nagy jóvá. Perczel Dezső belügyminiszter: Az is sok volt! Gulner Gyula: Én nem vitatom, azt sem tudom, mire való a budavári emlék; én csak magát az, esetet vizsgálom, micsoda czélra volt az, én csak látom az aktákat és a törvényből okoskodom. Erre az alispán törvényes jogával él, a belügyminiszter úr e leiratával szemben még egy reprezentácziót tesz a belügyminiszter úrhoz, a mihez törvényes joga van. Ebben arra kéri a belügyminiszter urat, engedélyezze az egyszázalékos pótadót, mert a mi nem lesz szükséges a budavári emlékre, azt a vármegye közönsége a vármegye monográfiája megírásának dotácziójára szánta. A belügyminiszter fentartja határozatát, leír az alispánnak, az alispán az előírást leszállítja fél százalékra, a ki pedig befizette előbb az egy százalékot, arra nézve utasította a számvevőt, hogy számítsa be neki más pótadójába, vagy fizettesse neki vissza. S most kérdezem a t. belügyminiszter úrtól, ki a hibás, hogy az a klauzula, a melyet e törvény rendel, nem jött be a közgyűlési határozatba? Az az alispán, a ki ha, nem referál, csak olyan tagja a közgyűlésnek, mint akár én, akár más? Az elnök, a főispán, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) kinek a hitelesítés alkalmával arra ügyelnie kellett volna. Nem tudom, mire való a főispán, ha még elnöki teendőit sem végzi. Mit tesz akkor a törvény azon rendelkezése, hogy a főispán ellenőrzi a törvényes közigazgatást a vármegyékben, mikor imperaíiv törvény szól arról, hogy pótadóra vonatkozó határozatot fel keU terjeszteni. A főispánnak