Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-196

196. országos ülés 1897. deczember 14-én, kedden. 361 tényeniet, a mely a házon kivűl esett meg, itt a házban szóvá tette. Nem azért szólalok fel ezen dologban, mintha én itt exkuzálni akarnám magamat, vagy mintha rászorulnék a védeke­zésre, mert lelkiismeretem teljesen nyugodt, hogy a mit tettem, azzal emberbaráti kötelessé­get teljesítettem és hogy azon feladatnak feleltem meg, a melyet választóim bizalma reám rótt. De minthogy egy utczai tüntetést, a mely — úgy látszik — az ő hiáságát kissé sértette, (Ellenmondás jobbfelől.) mert hiszen az egész csak abban összpontosult, hogy abczúgolták a t. földmívelési miniszter urat. (Zaj a jobboldalon) Hát bocsánatot kérek, minthogy azonban ezzel a tüntetéssel és nem tudom én annak ne­taláni következményeivel kapcsolatba hozta az én eljárásomat, mégis kénytelen vagyok erre reflektálni. Igenis kijelentem, hogy a legutóbb meg­tartott nagy munkásgyÜlésen... (Felkiáltásoka balol­dalon: Szociáldemokrata gyűlésen!) igenis meg­mondom, szocziál demokrata gyűlésen, a melyre engem egy küldöttség meghívott azzal, hogy ott az országnak számos részéről jelen lesznek a földmívelő munkások küldöttei is, résztvettem. Mert úgy fogom fel képviselői hivatásomat, mióta ezen háznak tagja vagyok, hogy nekem nemcsak azon rétegek érdekei iránt kell rész­véttel viseltetnem, nemcsak azon érdeket kell istápolnom, a melynek képviselői itt ülnek e házban, hanem, a mint tegnap kijelentettem, a mire nézve a ház elnökének nemes lelkülettől áthatott újévi beszédére is hivatkoztam, úgy fogom fel, hogy nekem azon osztálynak érdekeit is kell istápolnom, a melynek képviselői nin­csenek Itt és ha az ő életviszonyaik nem hoznák őket közelebb hozzánk, nekem kell őket, mint népképviselőnek felkeresnem, hogy panaszaikat, vágyaikat, kívánságaikat közelebbről ismerjem meg, ne pedig az ide beterjesztett rendőri jelen­tésekből. Ez vezetett engem oda. És ha a t. miniszter úr talán elolvasta volna azt a jelentést, a melyet az ott jelenvolt rendőrkapitány bizo­nyára átnyújtott a belügyminiszternek, vagy a főkapitánynak, láthatta volna, hogy az én beszé­demben, a melyet ott a gyűlésen tartottam, a munkásokat megnyugtattam azt iránt, hogy igenis vannak ezen házban kivíílem mások is, a kik az ő érdekeiket képviselik és megmondtam azt is, hogy a törvényhozás tagjai csak úgy keres­hetik fel őket gyűléseiken, ha higgadt tárgyila­gosságot és nyugalmat tanúsítanak s akkor a t. miniszter úr az inszinuácziónak azon terére, a melyre velem szemben ragadtatta magát, nem lépett volna. Különben volt a t. miniszter úrnak egy elődje, kiről mindnyájan hallottuk és tudjuk, hogy az a miniszter úr, bár miniszter volt, — igen nagy rang ez és bizonyára még állá­KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. X. KÖTET. sában is távol esik a munkástól és elszegénye­dett osztálytól, mert hogy gondolkozzék egy miniszter olyképen, hogy munkásokkal érint­kezzék — de az ő elődje mégis felkereste őket és ha valaha Szelestey Andor inkognitójának históriáját a többi képviselő uraktól vagy a volt miniszterektől megtudja, akkor azt fogja látni, hogy ez nem képviselő volt, hanem annak a nagyon sok ambicziót kielégítő bársonyszéknek volt birlalója 8: mégis nem az alispán, a fő­szolgabíró útján akarta a munkásokat meg­ismerni, hanem közvetlenül felkereste őket. a szocziális irányú mezőgazdasági munkásokat, hogy közelebbről szerezzen tájékozást azok bajai iránt. Legyen meggyőződve a miniszter úr, hogy az én itteni szoeziális' s természetű felolvasásaimért, melyekkel sokszor a hatalom helytelen intéz­déseivel szembeszállók, ha nem is fogok tapsokat aratni, hanem néma nyugalommal fogják hall­gatni, a mint azt megszoktam már, de az én lelkiismeretem nyugodt lesz, mert elvtársaimon akarok segíteni és mint népképviselő ezen a téren is eleget akarok tenni kötelességemnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Sima Ferencz: Személyes kérdésben kí­vánok felszólalni. T. ház! Ln nagyon röviden kívánok számolni a t. miniszter úrral. Á t. miniszter úr jónak és szükségesnek látta beszédében, a mely ezen törvényjavaslat érdemére vonatkozott, hivatkozni arra, hogy én miféle gyűlésen jelentem meg Először is ki­jelentem, hogy a t. miniszter úrnak ahhoz ab­szolúte semmi köze. (Zaj a szélső baloldalon.) Elnök (csenget) : Ne tessék itt beszélgetni; én nem hallom a szónokot! Sima Ferencz: Mert én. azért a t. mi­niszter úrnak nem tartozom számolni, hogy miféle gyűléseken jelenek meg. Én tőlem a t. miniszter úr mászkálhat tetszése szerint gyülésről­gyülésre, mutathatja magát úgy, a mint akarja, tapsoltathatja magát, a mint ez idő szerint bő­séges módja van hozzá! Hanem egyet azért a t. miniszter úrnak mondhatok, ez pedig az, hogy igenis én munkásgytílésen voltam, de ott sokkal több ildomot tapasztaltam, mint a milyeat a t. miniszter úr a bársonyszék megszégyenítésével a jelen alkalommal tanúsított. S azért ajánlom a miniszter urnak, hogy ő is nézzen el ezekre a gyűlésekre; mert ha odajár, bizonyára a mű­veltség sokkal magasabb fokával fog a parla­mentben szerepelni, mint a milyent jelen fel­szólalása tanúsított! (Zaj.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést megnyitom. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Gróf Bethlen András! •46

Next

/
Thumbnails
Contents