Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-196

362 196. országos ülés 1897. deczember 14-én, kedden. Gr. Bethlen András: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én is pártolom a törvényjavaslatot s általánosságban elfogadom, mert szükségesnek tartom azt, hogy a mutatkozó szocziális bajjal, a fenyegető közgazdasági veszélylyel szemben a törvényhozás minél előbb állást foglaljon. Az egy más kérdés, vájjon ezen helyi ideiglenes és kivételes mozgalommal szemben nem lett volna-e lehetséges ideiglenes és kivételes intézkedéseket tenni a törvényhozásilag felhatalmazni a kormányt arra, hogy a megyék kérésére szigorú intézkedéseket léptessen igénybe s akkor kellő nyugalommal a magyar »Code rurale« egy kiegészítő részét megalkotni, a mely a munkás-kérdést a maga egészében felölelné, felölné azon részeit, a melyeket a földmívelésügyi miniszter úr itt mint a közel jövőben megvalósítandókat jelzett, és ez, mondom, egy második része volna azon alkotásoknak, a melyek a mezőrendőrä törvénynye] vették kezdetüket. De ez csak formai dolog, minthogy ez a törvényjavaslat be lett adva, ez szükséget pótol és különösen, miután a t. miniszter úr itt részletesen kifejtette, hogy mit szándékozik még tenni ennek kiegészítésére, úgy a javaslatot, valamint ezen kiegészítést örömmel fogadom el. Örülök annak is, hogy a t. miniszter úr a számból kivette a szót és felmentett attól, hogy számos dolgot itt elősoroljak, a mit mind a ketten, mint látom, czélszeríínek és időszerűnek találunk. A magyar munkás foglalkoztatása, különösen a közel jövőben, midőn egy rossz termés után és egy talán szintén rossz termés előtt állunk, egy időszerű orvoslata a momentán bajoknak, és midőn a talajjavítások, a vízhasznosítás, a csatornák kérdése még igen nagy foglalatosságot adhat a mezei munkásoknak, azt hiszem, nagyon helyes, hogy ezen munkálatokkai a kormány lehetőleg siet. Örömmel hallottam azt, hogy a pénzügyminiszter ár itt jelezte azt, hogy a szövetkezeti törvény, mely a nép hitelének javítását czélozza, mihamarább világot fog látni. Remélem azt is, hogy mint egy nem közvetlen, de közvetett módja a szocziális bajok elenyésztetésének, ha a telepítési kérdés is talán a mostani akcziónál nagyobb arányokban foganatosításba vétetik. És minthogy ezen kérdés megoldását sürgősnek látom és ezen alakban is elfogadom, mint olyan vidék lakója, a hol a munkássztrájk-kérdés nem akut, sőt mondhatnám, nem is létezik, szívesen meghozom azon áldozatot, a melyet azon vidék gazdái kell hogy meghozzanak, a kik talán némileg terhelve éreahetik magukat a törvény bizonyos követelései, bizonyos formalitásai által. Különben arról a törvény 17. §-ában némileg gondoskodik, hogy azon megyékre nézve ezen teher ne legyen nagy. T. ház! Ma már abban a helyzetben vagyunk, hogy a mutatkozó szocziális bajoknak eredetére és hazánkban rövid történetére is pillanthatunk vissza. És itt egy sajnos helyzettel állunk szemben, a melyet az elméleti tudós bajosan tud magának megmagyarázni, és az az, hogy hazánkban nem azon vidékeken tört ki ezen elégületlenség, — hogy úgy nevezzem — a hol a munkás -keresménye a legcsekélyebb, nem is szorítkozott csak azon néposztályra, mely a szocziális létrán legalul áll, hanem a vagyonos, jómódú nép között is elterjedt, és épen azért nem lehet ezt elméletileg, csak gazdasági szempontból kellőleg magrnagy arázni, hanem azt hiszem, mindnyájan tudjuk, és különösen azok, a kik az Alföldön közelről észlelték a baj eredetét és terjedését, hogy itt a szél nyugatról fúj. Azon nagy nemzetközi mozgalom, a mely atheizmussal, hizafiatlansággal és dinamittal dolgozik, időszerűnek látta, hogy áthelyezze tevékenységét hazánkba is és a mi másutt sehol sem sikerült, hogy a földmívelő népet bevonja izgatása körébe, az erőteljes, bátor, de nehezen fékezhető alföldi magyar népre talált. Tudjuk, hogy ezen izgatás tervszerint kezdetett és folytattatok. Utazó idegen ügynökök személyesen, szóval, röpiratokkal és a napi sajtó útján mételyezték meg az egész vidék lakosságát. Kár ezeket lelketlen gonosztevőknek bélyegezni. — van ilyen is közöttük,— hanem ez egy iskola, mely a jelen társadalmi és erkölcsi rendet áj alapokra akarja fektetni, egyszóval a társadalmi rend ellenségei. Ilyen szempontból kell őket tekinteni és leküzdeni. Emlékezem, hogy mintegy hat év előtt Békésmegye gazdasági egyesületének küldöttsége felkeresett azzal, hogy ama megyében egy mozgalom indult meg, melyet ma már ismerünk s a mely a sztrájkkal végződik, de a mely akkor még embrióban volt és megbeszélés tárgyát képezte. Akkor kifejtettem azon urak előtt nézetemet, a mely abból állott, hogy ajánlottam nekik, hogy pótmunkaerőről gondoskodjanak, lehetőleg szerezzenek be aratógépeket, a melyre az állam támogatását is véltem Ígérhetni. Felvidéki pótmunkások mobilizálása akkor egészen más szempontból tekintetett. A mint méltóztatik, a t. ház több tagja emlékezni, hogy minden budget-vita alkalmával mily éles megtámadásnak volt kitéve a kormány, hogy Mezőhegyesre tót munkásokat alkalmazott. Én azt mondtam nekik, hogy idegen munkások behozatalát szükségesnek tartom, de csakis társadalmi utón, gazdasági egyletek útján vélem megvalósítani. Ajáltam, hogy azon a helyzetükkel visszaélő és a népet kiaknázó néhány gazdával szemben, a kik a többieket is kompromittálják, társadalmi úton lépjenek fel, bélyegezzék meg azokat. És végre a baj eredetét tekintve, jeleztem, hogy czél-