Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-196

346 196. orsz&gos ülés 1897. deczember 14-én, kedden. bátorkodom legelső ízben a t. háznak beesés figyelmét igénybe venni, hogy a javaslatra vonatkozó szavazatomat indokoljam és az ezen javaslattal szorosan összefüggő kérdésekre nézve nézeteimet előadjam, teszem ezt a lehető tárgyilagossággal és a munkára kiszabott időre való tekintetből lehető rövidséggel. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Előrebocsátom, hogy a szóban forgó javas latot, mely a munkaadók és a mezőgazdasági munkások között való jogviszonyok szabályozásáról szól, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. A tárgyilagosság elvének kívánok eleget tenni, midőn úgy a kormány részéről jövő ezen javaslatot, valamint mindazt, a mit meggyőződésem jónak és üdvösnek tart, jöjjön ez a ház bármely oldaláról, magamévá teszem, elfogadom és ahhoz szavazatommal hozzájárulok. (Helyeslés.) Teszem ugyanezt a jelen törvényjavaslatnál is, mert meggyőződésem szerint ebben nemcsak hazánk legvitálisabb érdekeinek egyik támaszát, hanem egyúttal örvendetes jelét látom annak is, hogy úgy a magam, mint a közéletnek egész rendjét és legszentebb érdekeit napról-napra fenyegetőbben veszélyez tető szocziális bajnak meggátlására s az ez által okozott bajoknak orvoslására e javaslattal a t. kormány a kezdeményező lépést megtévén, magát e fontos és a milyen égető, épen oly sürgős kérdést illetékes fórumai a törvényhozás elé utalta, és ez által, mint ezt a földmívelésügyi bizottságnak a javaslathoz mellékelt jelentéséből is olvassuk, a munkáskérdésnek a maga egészében való megoldását és e megoldásnak nagy horderejű művét megkezdhetjük. De teszem végűi és különösen azért; mert e törvényjavaslatban épen képviselői programmom egyik leglényegesebb pontjának, a munkásügy törvényhozás útján való rendezésének, ha nem is teljesen kielégítő, de mégis legalább kezdeményező megvalósítását látom. Ez azonban, t. ház, korán sem zárja ki azt, sőt épen a legutóbb említett s reám nézve legfontosabb körülmény határozottan kötelességemmé teszi azt, hogy e javaslat általános tárgyalásánál, képviselői jogommal élve felszólaljak, és erre vonatkozó észrevételeimet megtenni bátorkodjam. Teszem pedig ezen észrevételeket elsősorban az ok szempontjából, a mely miatt, továbbá a czél szempontjából, a melyért ez a javaslat a t. ház asztalára került. Az okot, a mely miatt e törvényjavaslat a ház szine elé került, úgy a javaslathoz mellékelt miniszteri indokolás kissé burkoltan jelöli meg. (Olvassa): »A ország egyes vidékein a munkások körében gazdasági és társadalmi okokból fellépett mozgalomban«-, valamint a földmívelésügyi bizottság jelentése s ez már egészen nyíltan (olvassa) : »a munkások körében, kivált az Alföldön, nemzetközi szoczializmus által rendszeresen űzött izgatással előidézett, oly gazdasági és társadalmi felfogások és mozgalmak«, tehát mindkettő azon áldatlan és szerencsétlen társadalmi akczióban jelöli meg, a melynek köztudomás szerint szoczializmus a neve. Népünknek veleszületett józansága s a törvényes rend iránti tisztelete és engedelmessége, de még inkább, mélyen tisztelt ház — szerény nézetem szerint — azon körülmény, hogy mi par excellence agrár állam vagyunk s így a külföldön jobbadán gyári s ipari munkások körében hódító szoczializmus nálunk talajra nem talál, éveken át csaknem — ha szabad magamat így kifejezni — a naivsággal határos jóhiszeműségben tartotta a szocziális bajoknak preventív intézkedésekkel már előzetesen is gáncsot vetni hivatott illetékes hivatalos tényezőket. És míg, t. ház, e veszedelmes baj évről-évre megdöbbentő arányokban növekedett és mindinkább veszélyeztette a létező társadalmi, sőt állami rendet s így rég eloszlathatta e »bona fidest« és rég sürgősen követelte a reá vonatkozó szükséges törvényhozói intézkedéseket, addig, t. ház, Jegyen szabad egész őszintén megvallanom, mit tett a törvényhozás? Évről-évre jóformán akadémikus fejtegetéseket adott a szocziális kérdésekről általában, vagy például, mint a legutóbbi budgetvita alkalmával is, az ipari és mezőgazdasági szoczializmus közti differencziákról és viszonylatokról. És épen azért, t. ház, midőn, a mint voltam bátor úgy a miniszteri indokolás, valamint a földmívelésügyi bizottság jelentésének szávai szerint megjelölni, minthogy e javaslat indító oka a szocziális mozgalomban rejlik, és minthogy e javaslat, hogy úgy mondjam, a bajnak csaknem 12-ik órájában kerül az igen tisztelt ház asztalára, méltán és joggal támad a kérdés, vájjon megfelelnek-e az e javaslatban foglalt intézkedések azon indító oknak, a mely miatt ezen javaslat az igen tisztelt ház elé került? Én azt találom, t. ház, és azt hiszem, velem együtt mások is, úgy e házban, valamint az egész hazában talán sokan, hogy nem. Nem pedig azért, mert e javaslat intézkedéseiben az okot tekintve hiányzik valami s meggyőződésem szerint hiányzik épen a leglényegesebb, magyarán kifejezve magamat, hiányzik belőle épen a szeg fejére, a szoezializmust mezőgazdasági munkásaink körében terjesztő és fentartó lelketlen izgatók tízeiméire vonatkozó szigorú intézkedés. Nem tagadom, hogy a javaslat 64., 65., 66. §-aiban foglalt büntető határozatok foglalnak magukban néminemű intézkedéseket, azok helyesek és jók, de nézetem szerint elégtelenek