Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-196

196. országos ülés 1997. s nemcsak elégtelenek, hanem egyoldalúak. Egy­oldalúak pedig azért, mert azok jobbadán már az elszerződött munkások izgatóira, vagy pe­dig a törvényjavaslat által előirt alakszerűsé­gek mellőzésére csábító izgatásokra vonatkoz­nak. Hogy tartalmazza a javaslat ezen intéz­kedéseket, azt helyesnek és üdvösnek tartom, de ez magában véve egyoldalú. Általában véve az egész agrárszocziális mozgalomnak, de külö­nösen ez az idei aratási sztrájknak, a mint íizt az ez idei fehéimegyei aratási sztrájk al­kalmával helyszíni személyes tapasztalataim és észleleteim, de bátran mondhatom, a mint azt az egész országos köztudat igazolja, az egész szocziális mozgalomnak a mezőgazdasági mun­kások körében főforrásai: a titkos szocziális gyűlések. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy lel­ketlen izgatók egyes czégek ügynökeinek adva ki magukat a nyilvánosság előtt, faluról-falura, pusztáról-pusztára, házról-házra járnak-kelnek, pusztákon, tanyákon, szőlőhegyeken titkos gyű­léseket hívnak össze és ott a szó szoros értel­mében kioktatják, kitanítják népünket s így veszélyes tanokkal megmételyezik annak józan­ságát, lelkiismeretében mintegy veleszületett jogérzetét, kötelességtudását és engedelmességi érzetét. Ezeknek izgatásaira nem foglal intézke­déseket magában a jelzett törvényjavaslat. Ezért voltam bátor mondani, t. ház, hogy nézetem szerint a javaslatnak intézkedéseit e részben egyoldalúiknak vagyok kénytelen kijelenteni. Habár egyoldalúak is, nem habozom ki­mondani azon reményemet, hogy meg fogják talán majd ez intézkedések szüntetni a mező­gazdasági munkások körében a jövőben támad­ható mozgalmakat, de korántsem fogják meg­szüntetni magának a szoezializmusnak indító okát, az izgatásokat, s így nem fogják megszüntetni magát a szocziális bajt, mert annak titkos apos­tolai ezentúl is és ezentúl annál intenzivebben, mert annál ravaszabban és óvatosabban fogják majd végezni igazán nemcsak káros, veszedel­mes, de az állami rendre nézve végzetes akna­munkájukat. Hitem szerin bűnhődjék a bűnös, ez helyes, mert igazságos, de még inkább bűn­hődjék az, a ki a bűnre kitanít és oktat. A tör­vényjavaslatban foglalt büntető határozatoknak értelme szerint bűnhődni fog az a munkás, a ki lelketlen izgatóktól kitanítva és némely körül­mények következtében szenvedélyétől elragad­tatva munkástársai körében izgat, de nem fog bűnhődni ezen intézkedések szerint aZj a ki a bűnre tanított, arra vezetett, s a ki a bűnre az eltévedett munkást felbátorította; ez szabadon fog járni, szabadon fogja ádáz művét folytatni. Nem lesznek talán ezentúl aratási sztrájkok, a magasabb bér kizsákmányolására irányuló szer­ződésbontások, de nagyon félek, t. ház, hogy deczember 14-én, kedden. 347 lesz és pedig az eddiginél sokkal veszedelme­sebb, mert sokkal ravaszabb, sokkal óva­tosabb szoczializmus. Mi természetesebb tehát, mint, hogy a mon­dottak után a tárgyalás alatt levő törvényjavas­latot az általa kontemplált ezél tekintetéből is hiányosnak tartom. A javaslatnak czélja, mint ezt a földmívelésügyi bizottság jelentése kifejti, az (olvassa): »hogy a munkaadó és munkás ér­dekeit egyaránt figyelembe véve, a ma fennálló jogviszonyok és helyzetnek megfelelő intézkedé­sekkel állapíttassanak meg mindkét félnek úgy jogai, mint kötelességei, s ez által a gazdasági munkák zavartalan teljesítése biztosíttassék«. De kérdem, t. ház, biztosíttatik-e ott a rend, a zavartalan nyugalom, a hol a nyugtalanság­nak csirái, mint a parázs a hamu alatt, lap­pangva, rejtőzve élnek ? Nem is kell hozzá vihar, elég sokszor a gyenge fuvalat is s a tűz egész elementáris erővel kitör, dúl és pusztít. Épen azért egész határozottsággal vagyok bátor kije­lenteni, hogy nézetem szerint a jelen törvény­javaslat a szocziális bajoknak tüzét nem oltja el, hanem csak elfojtja, s hozzá tehetem, még talán nem is lokalizálja. A bajoknak okai, csirái fenmaradnak, s fenmaradfáu azok, okvetlen fenn fognak maradni és mutatkozni az oknak okozatai, következményei. Ekként tehát a kon­templált üdvös, s azt hiszem, mindnyájunkra nézve egyaránt óhajtott szent czél csak részben éretik el, nem pedig általánosan, nem teljesen. Most pedig legyen szabad még néhány szó­val a javaslat egész komplexumának szellemére felhívnom a t. ház becses figyelmét, Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy csupán e javaslattól magától nem várható az összes szo­cziális bajok orvoslása. Oly tág keretben mozog, t. ház, a kérdés, és annyi viszonylatnak bölcs és helyes megoldásától függ, hogy e javaslat annak csak egy, és tekintettel az egész keret­ben foglaltak komplexumára, habár jelentős, de nagyon csekély részét képezi. A jelen javaslat tehát parcziális, de azt hiszem, czéljáuak mégis kolludálni kell a szocziális kérdés megoldására vonatkozó összes kérdések czéljával. Mi tehát e javaslatnakjczélja ? Vagyok bátor ismételni, czélja, megszüntetni az agrár-szocziaíizmust, vagy a mint az igen tisztelt miniszter úr volt szives a múlt szombati ülésben magát kifejezni, ezélja a mező­gazdasági szoczializmus alól a talajt kivonni. Nos hát, t. ház! a törvényjavaslat e czélt szerény nézetem szerint nem éri el, mert erre elégtelen. Elégtelen pedig azért, mert hiányzik e javaslat­ból azon pszichológiai és ethikai momentum, a mely egyes-egyedül képes a szocziális izgatók lelketlen tízeiméinek ezentúl is védtelenül kitett munkásnak lelkében a kötelességtudásnak s a (jog iránti tiszteletnek érzetét fentartani, (Úgy 44*

Next

/
Thumbnails
Contents