Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-195

195. országos ülés 1897. deceember 13-án, hétfőn. 335 kényszerítik és becsempésznek egy másik vissza- I élést is, a mely abból áll, hogy a munkabéreket vasárnap épen az istentisztelet idején fizetik ki, csakhogy a munkás ne mehessen a templomba. S ez által ezen urak még egy más mellékczélt is elérnek, hogy tudniillik az az illető munkás, a ki elkerülte a templomot, ne kerülje el egyúttal a korcsmát, a melyet &z ő hitsorsosaik szoktak leginkább tartani. Én azt hifzem, t. ház. hogy jogos kívánalma a munkásoknak, hogy egy héten egy nap legyen az övé, a melyen hétköznapi fáradalmait kipihenheti, hálát adhasson teremtőjének és egyúttal erőt gyűjthessen a jövő küzdelmekre, és a mely napon magáé, családjáé és gyermekeié lehessen. Legyen a vasárnap az Isten tiszteletére különösen szentelt nap, a munkás pihenő napja is! E hiányok mellett el kell ismernem, hogy vannak a törvényjavaslatnak üdvös intézkedései is. így a már említett munkabér minimum megállapításán kivfíl helyeslem a c}2. §-ban kifejtett azon elvét, hogy a munkaadó, a ki munkását igazságtalanul ki akarja zsarolni, megbüntettessék. Csakhogy a büntetés mértékével nem értek egyet, mert ez nem egyezik meg azzal az igazságossággal, a melyet Krístóffy József t. képviselőtársam is hangoztatott; mert a míg munkaadók számára könnyű pénzbüntetésre ítél jük és mellőzzük az öt nehezen sújtó fogházbüntetést, addig a munkást a reá nézve igen súlyos pénzbüntetéssel és szabadságvesztéssel sújtjuk. Ezért azt fogom követelni ezen szakasznál, hogy párhuzamosan a pénzbüntetéssel fogházbüntetés is mondassák ki. Igen helyes, hogy minden munkásszerződésből eredő követelésre vonatkozó okirat bélyegmentessége kimondatott. Helyes, hogy a munkás munkabére, mint követelés le nem fogl dható. Én tovább mennék, és itt ismét Krístóffy József t. képviselőtársamat követem, a ki fölvette a létmhiimum kérdését, és a munkabért egyáltalában lefoglalni nem engedném. (Helyeslés a haloldal hátsó padjain.) A mint én tudom, kriminális praxisunkban egy új elvet igyekszik érvényesíteni e javaslat azon intézkedése, hogy ha a sztrájkba álló munkás később megbánja tettét, a munkaadó kérelmére feltételes szabadságra bocsáttatik, és ha zavartalanul folytatja a munkát, a büntetés eleugedtetik. Ez elvet, mely Belgiumban egy évtized óta üdvösen alkalmaztatik, minden humánus ember csak helyeselheti. Helyes, hogy a 64, és 65. §§. szigorúan büntetik azokat a munkásokat, a kik a munkaadók kényszerhelyzetét ki akarják zsákmányolni. Helyes az is, hogy a lelketlen izgatók keményen büntettetnek. E szakaszok azonban túlszigorúak, a mely szigort talán mérsékelni kellene. Hallottuk Krístóffy József t. képviselő úrtól, I mily visszaélések történnek a diskrécziós munkával, — nem a régi, hanem az új földbirtokososztály részéről. Kár volt erről is nem intézkedni. Krístóffy József t. képviselő űr beszédéhez kommentárul szolgálhat a Magyarország vasárnapi számában megjelent czikk, melynek idevágó részeit felolvasom (olvassa): »A községek népe meg akarja törni a régi rendszert, mely mellett nem tud megélni és fogékony a nemzetközi szoczialisták izgatásai iránt. Ez a régi rendszer, mint már említettem, a taksás viszony és a harmados földbérlet elfajulása. Régente a taksa-kötelezettség csak abban állott, hogy a taksás felesége bejárt az udvarba mosni, vagy a disznóölésnél segíteni, vagy a súrolást elvégezni, de most a bérlők egy része, annak fejében, hogy két-három család is egy szobában meghúzhatja magát a legnagyobb munkaidőben, a csépléskor, aratáskor beczitálja a taksásait dolgozni. A harmados földek bérlői meg arról panaszkodnak, hogy a napszám, rádolgozás és egyéb, edrke, tojás meg más járandóságok m ,'llett sok helyen még a földdel is megrövidítelték őket, 1200 négyszögöl helyett 700—800 négyszögölet adván. De a kommencziósok is el vannak keseredve. Az alispán maga mutatott nekem egy csomó búzát, a mit a kommencziós földmíves vitt el neki megmutatni panaszképen. Ez a búza maga a kész szemét. — Ezelőtt még megőrlették elébb és úgy adták nekünk, hogy ne vegyük észre, hogy szemét — panaszkodott a kommencziós.« Eszünkbe jut a téglagyáraknak az a bizonyos ezer téglája, a mely tulajdonképen nem ezer, hanem ezerkétszáz. Itt is 1200 négyszögöl helyett 800—1000 négyszögölet adnak. A t. miniszter úr ezekre talán azt mondja hogy a javaslat nem is czélozza a munkáskérdésnek egészben való megoldását, hanem itt csupán rendészeti intézkedésekről van szó. Hát, t. miniszter úr, nem olyan időket élünk, a hol a nagy szocziális kérdéseket rendészeti intézkedésekkel lehet rendezni. Ez se nem választás, ?e nem népgyűlés; (Ügy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) ez a népnek legvitálisabb érdekéért vívott harcz, ezeket csak a társadalom erkölcsi és vallási regeneráeziója által érhetjük el. A t. miniszter úr túlbecsüli a javaslatot, midőn azt mondja (olvassa): »A javaslat intézkedései egyengetni óhajtják a társadalmi fejlődés írtjait, s akkor, a mikor megvédik a munkaadót a munkás szerződésszegése, erőszakoskodása ellen s megvédik a munkást a munkaadó esetleges túlkapása ellen, s szigorral büntetik azt, a ki a kiegyenlíthető ellentéteket szántszándékkal a végletekig kiélesíteni igyekszik *. megjelölik amaz irányt, mely.