Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-195

336 Í95. országos ülés 1897. deczember 13-án, hétfőn. ben a társadalomnak s abban az érdekelt feleknek az erőszakos rázkódtatások megelőzése végett, egymást megértve, baladniok kell.« T. miniszter úr! Nagyon szép frázis, de nem egyéb. Az új irányt nem fogja megjelölni ezen igen gyarló emberi munka, ezen új irányt megjelölte két évezred előtt ama nagy szent könyv, a mely evangéliumi igazsággal megvilágította a világ országait és azt tanította, hogy minden ember a mi felebarátunk is, hogy a munkás méltó az ő bérére, és melynek szeretettől áthatott tanait a modern társadalom elavultnak hitte és elhanyagolta. T. ház! Nem ezen állam törvénykezése ille tékes ma az új és helyes irányt inaugurálni, mely a kötelező polgári házasság által és a felekezetnélküliséggel akarja az állam polgárait boldogítani, hanem csak egy igazi keresztény alapokon nyugvó állam az egyházzal együtt képes ezeket a hibákat szanálni. (Helyeslések.) Cak ezek képesek egy új irányt kijelölni azaz a régiekhez visszatérni, csak ez képes biztosítani a társadalmat azon támadások ellen, melyeket a felekezetnélkü'liek, a kiknek se Istenük, se királyuk, se hazájuk nincs, intéznek ellene. Én a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom s a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa): » Határozza el a t. ház azt: felhivatik a kormány, hogy terjeszszen sürgősen be egy törvényjavaslatot, melynek tárgya a munkások — beleértve a mezőgazdasági és erdészetnél alkalmazott munkásokat is — baleset, elleni köteles biztosítása.« (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Molnár Antal jegyző: Báró Harkányi János! B. Harkányi János: T. ház! Kizárólag a tárgyalás alatt levő javaslattal kívánván foglalkozni, az előttem szólott t. képviselő úr egyes, főleg szocziál-politikai megjegyzéseire nem akarok reflektálni, bár azokra több megjegyzésem volna. Az igen tisztelt előadó úr alaposan ismertetvén a t. ház előtt fekvő javaslatot, a lefolyt vitában a javaslatot pártoló szónokok pedig annak szükséges voltát és előnyeit tüzetesen kifejtvén, magam részéről csak egynehány főbb szempont kiemelésére szorítkozom, mely szerény nézetem szerint minden mástól, — és a javaslat egyéb előnyeitől — eltekintve indokolja, hogy azt örömmel üdvözöljük és a részletes tárgyalás al ipjáúl elfogadjuk. Mint Krístóffy József igen tisztelt képviselő társam, úgy magam is főleg azt nézem, hogy jelen, a munkaadók és mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyok szabályozását czélzó törvényjavaslattal biztosíthatjuk e a gazdasági élet legfontosabb részét, az aratást? Képviselőtársam nem annyira közgazdasági mint nemzeti szempontból bírálta és az alföld menti! horgonyaként üdvözölte e javaslatot. Bár, — mint igen helyesen megjegyezte, — a kettő között egyáltalán, de különösen ma, hol sajnos, az alföld legma gyarabb vidékein tanyázik az agrár-szoczializmus és honosak az aratási zavarok, szoros a kapocs. Elismerve mondottak igazságát, legyen szabad hangsúlyoznom, hogy itt nemzeti, de ezen kivííl oly nagy közgazdasági érdekek forognak koezkán, hogy a salus publica érdekében kivételes intézkedések tétele nem csak megengedhető, de kötelező. A múlt év tapasztalatain okulva, a földmívelési miniszter úr bölcs előrelátással hozta jelen törvényjavaslatot, mert ha az aratási sztrájkok tovább terjedésének nem vetünk gátat, ez nem csak egyesek vesztét jelenti, hanem közgazdasági krízisre vezethet. Kell, hogy az egyes is számíthasson e^y jogállamban jogvédelemre; de hol egy baj oly mérveket ölthet, hogy közgazdasági egyensúlyunkat teheti kétségessé, ott kivételes intézkedésekre hivatva az állam. Pedig ez nem rémlátomány; mi, kik az alföldi gazdasági élet közepette forgunk, ijesztő példákat tudunk az agrár Bzoczializmus hatása alatt az aratási zavarok terjedéséről. Megengedem, hogy Rakovszky István képviselő úrnak igaza van, de nem azáltal a felhozott okoknál fogva, hanem hogy ott üti fel fészkét leginkább és legelőször a baj, hol a talaj rossz termés következtébeni nyomor, lelketlen munkaadók rossz és főleg igazságtalan bánásmódja folytán előkészítve; de ragályozó természeténél fogva ott meg nem áll és jót, rosszat egyaránt elsöpör. (Igás! Ügy van! jobbfelől.) A jelen javaslatra főleg azért volt szükség, mert ily fontos esetben, hol annyi forog koezkán, oly jogvédelemről kellett gondoskodni, mely értékkel bír, mint azt gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársam megjegyezte. Másutt is áll: »ki gyorsan ad, kétszeresen ád, de aratási zavarok kérdésében a dolog mondhatnám úgy áll: ki nem ád rögtön, az mit sem ád.« (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ezen jogvédelmet különben nem csak a munkaadó, de a munkás is követeli, mert nem egyszer gátoltatik meg egész évi exisztencziájának biztosításában és nem egy vidéken jutottak józan munkások is nyomorba társaik terrorizmusa folytán. Hogy ezen, a közjó érdekében szükséges intézkedések terhe nemcsak a munkásra háramlik, hanem ellenkezőleg — mint ezt a földmívelésügyi miniszter úr szombati felszólalásában is kiemelte — azok anyagi részével úgyszólván kizárólag a munkaadót sújtva, ennek igazolására