Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-195

195. országos ülés 1897. deczember 13-án, hétfőn. 331 jó tudom, hogy a termelési és értékesítési viszonyok, az előállítási nagyobb költségek a gazdának helyzetét lényegesen súlyosbították, és talán körültekintőbbnek kell lennie költségeinek meghatározásának De ez a munkaadójukra épen nem volt kedvezőtlen kihatással. Mert ha igazságos akar lenni a képviselő úr, be"fogja ismerni azt, hogy ezelőtt 20—25 esztendővei volt 20—30 krajczár a napszám, most pedig 80 krajczártól egy forintig emelkedett. Tehát ha a gazda terhe emelkedett, ezzel szemben a munkás viszonyok javultak. A képviselő úr ne csak a Pallavieiniuradalmat vegye tekintetbe, a ki iránt talán a képviselő úr haragos indulattal viseltetik, hanem vegye tekintetbe azt is, hogy ez a törvényjavaslat nem csak a nagybirtokos osztályra szól, hanem hogy itt 100—50 tizholdas gazdákról is van szó, azon kisgazdákról, a földbirtokos-osztály zöméről, a melyik a nemzetnek legéletrevalóbb elemét képezik. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezek érdekeinek megvédéséről is, nem csak a nagybirtosok érdekeinek megvédéséről van szó. Azt a kívánságát, t. képviselő úr, hogy az aratás eredménye a munkást egész esztendőre biztosítsa, az ő megélhetésére nézve, én a magam részéről indokolva nem látom, mert csakugyan el lehet mondani azt, hogy háromheti munka után nem lehet méltányosan várni azt, hogy ha netán a termés nem üt be kellő módon, a gazda a munkást egész évre biztosítsa megélhetésére nézve, hanem a munkásnak is bizonyos méltányossággal, lemondással kell elhatározva lennie arra nézve, hogy a gazda sorsa is biztosítva legyen. Elmúltak azok az idők, a mikor az Alföldön a munkás a kubikolással három, négy, öt forintot keresett naponként, a minek következménye volt a britannika szivar és a fekete kávé. Igen jó volna, ha a munkás viszonyok még most is ilyenek volnának az Alföldön. De hát ezek a munkálatok megszűntek és nem lehet a regresszálást a mezőgazdánál keresni, hogy regresszálja azon munkást, a ki más természetű munkánál három, négy, öt forintot keresett. A törvényjavaslat bírálása közben a t. képviselő űr erősen kifogásolta a közigazgatási eljárást a mely hivatva lesz ezen törvényjavaslat intézkedéseit effektuálni. Nem akarok vitatkozni a képviselő úrral arra nézve, hogy Magyarország közigazgatási tisztviselői kara mennyiben felel meg feladatának, mily kifogások, aggályok merülhetnek fel, de arról bizonyos vagyok és ez az, hogy Magyarország közigazgatási tisztviselői karának legnagyobb részéről, az úgynevezett járási tisztviselői karról, a szolgabírói karról, a mely Magyarország középosztályából, az úgynevezett gentryből került ki, arról az osztályok azt a vitát mondani, hogy egy ebédért, vacsoráért, vagy éjjeli kvártélyért igazságtalanságot fog elkövetni, az sem nem méltányos, sem nem igazságos. T. képviselőtársam leginkább azt kifogásolja, hogy a törvényjavaslat a kényszermunkába állítást mondja ki. Ámde a törvényjavaslatnak ezen intézkedése nem új, benne foglaltatik már az 1876 : XVII. törvényczikkben, a cseléd-törvényben s már ott is ki van mondva, hogy ki a munkába nem akar állani, kényszer-rendszabálylyal is munkába lehet állítani. Továbbá azt mondja t. képviselőtársam, hogy ez nem szükséges, mert hiszen kártérítést fog a gazda kapni. Hát azt hiszem, mégis csak el fogja ismerni t. képviselőtársam, hogy egy mezei munkással szemben kártérítést követelni majdnem tökéletesen lehetetlen. (Igaz! Úgy van! ajobbés baloldalon.) Ugyan mondja meg nekem t. képviselőtársam, milyen módon szerezhetek magammk kártérítést, azzal a munkással szemben? Én ugyan annak a munkásnak sem a viskóját, sem a malaczát el nem ve»zem, miként egyik képviselőtársam említette; nekem tehát azzal a munkással szemben kártérítési-követelési jogom egyáltalán nincsen. (Igaz! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) De egyébiránt is, hiszen megmondja a tőrvényjavaslat, de megmondotta maga a miniszter úr is, hogy senkisem köteles munkát vállalni, s a ki nem akar munkába menni, nem kényszeríthető reá; itt csak az van mondva, hogy a ki a munkát elvállalta, az kényszerítő eszközökkel is kötelezhető annak a munkának a teljesítésére. (Helyeslés jobbfelöl.) A ki nem akar vállalkozni, szabadságában áll, hogy a törvény ezen szigorának alávesse-e, vagy alá ne vesse magát. (Igaz! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) Mindezek következtében én, t. ház, habár elismerem, hogy a törvényjavaslat nem foglalja magában mindazon intézkedéseket, melyek Magyarország gazdaközönségét teljesen kielégíthetnék és elismerem azt, hogy a törvényjavaslat foglal magában a munkássokkal szemben drákói intézkedéseket is, a melyek normális viszonyok közt talán nem indokolhatók; de ne tessék elfelejteni, hogy kivételes viszonyok indokolják a kivételes intézkedéseket, és ezek az intézkedések nem azokra a munkásokra fognak vonatkozni, a kikről Rátkay László t. képviselő úr szólott, hanem fognak szólani azokra a nemzetközi szoczialisták által fölbujtogatott tömegekre s azoknak tűiköveteléseire. (Helyeslés a jobb- és baloldalon. Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Lits Gyula: A mi a törvényjavaslatot illeti, t. ház, megvallom őszintén, hogy attól üdvös eredményt, a sztrájkszeríí munkabeállításnak megakadályozását legfőképen két körülményben keresem. Az egyik az, hogy ha a törvény alapján a közigazgatási hatóságok az úgy-