Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-195

332 195. országos ülés 1897. deczember 13-án, hétfőn. nevezett izgatókat és buj tógátokat kérlelhetetlenül a legszigorúbb módon és eszközökkel ki fogják tiltani, megvallom őszintén, hogy ezekkel szemben se az egyéni szabadságot, se az egyéni jogát nem respektálom annyira, mint bárkivel szemben, mert igazságos ez, ha egy nagy társadalmi osztály felbujtásáról van szó és ezeket mint rendkívül veszélyes és bűnös egyéneket nem sorolom azok közé, a kik egyéni jogát teljes mértékben respektálni akarom, mégis követelem, hogy ezeket a közigazgatási hatóságok elsősorban különös figyelemre méltassák és ha szükséges, kényszermódon is eltávolíttassanak. Visontai Soma: A bíróságok és Ügyészségekre keil bízni! Lits Gyula: Ne tessék mezőgazdasági kérdésben azt kívánni, hogy például közigazgatási eljárás helyett talán .sztrájkbíróságot rendszeresítsünk ; ily kérdésben azt kívánni, hogy járásbíróság, vagy törvényszék ítélkezzék, hogy aztán hónapok múlva kapjon terminust, hogy mikor lesz az ügye letárgyalva, nem lehet elképzelni ilyen természetű ügyeknél rendes bírói eljárást. A második, a mire nézve én igen nagy súlyt fektetek, s a miből a baj szanálását remélem, az, hogy ezt a munkásosztályt, a melyről szó van, s a melyre nézve a törvényintéz kedés vonatkozik, meggyőzzük arról, hogy nincs rájuk föltétlenül szükség, vagyis kiterjeszteni, szélesbíteni a miniszter azon intézkedését, a melyet már a múlt évben is létesített, hogy az országnak felvidékéről vagy bárhonnan is munkástömegeket teremtsen elő, ezen renitens munkásokat e részben mellőzni lehessen és e tekintetben odáig megyek, hogyha ez máskép nem lehet, a katonaságot is felhasználjuk — ötven vagy százezer katonát is—hogy Magyarország gazdaközönsége meg legyen attól mentve, hogy egész termése tönkre menjen s ezzel együtt Magyarországnak nemcsak adófizetési képessége meggyengüljön, hanem maga a nemzeti vagyon is koezkára tétessék. Á törvényjavaslatot elfogadom, (Élénk helyeslés jobbfelöl,) Lakatos Miklós jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Egy darab szoeziális kérdés fekszik a t. ház asztalán a törvényjavaslatban, a melyre észrevételeimet én is meg akarom tenni, eltekintve minden pártállástól, azt elfogadva, a mi helyes, a mi jó a javaslatban s arra törekedve, hogy a min lehet javítani, javíttassák is ki. Mielőtt ezt megtenném, legyen megengedve nekem, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úrnak múltkori félsz ólalására reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) A t. földmívelésügyi miniszter úr jogos és . helyes megítélésben részesítette a magyar földbirtokos osztályt. (Helyeslés balfélől.) Kiemelte, hogy mily példáit adta önzetlenségének, mikor a jobbágyság felszabadításáról volt szó, kiemelte, hogy a jobbágyságnak sehol sem volt jobb dolga Európában, mint épen Magyarországon. De a t. miniszter úr méltóztatott egy nagy tévedésben lenni és ez az, hogy az a régi magyar földbirtokos-osztály azon merkantil-liberális irányzat folytán, a mely az utolsó huszonöt év alatt felülkerekedett, pusztulófélben van, a létért való nehéz küzdelmet vívja, és hogy helyette új földbirtokos-osztály támadt, a mely beleült a régi kúriákba, de nem folytatta a régi tradiczíókat, új tendencziát honosított meg, pöffeszkedik a régi ezímer alatt, ha nem sikerül újat szerezni, odabiggyeszt legalább egy új jeligét, a melyre az van írva : meggazdagodni akárhogyan, csak minél hamarább. (Igás! Úgy van! balfelöl.) Ez a szocziális kérdés egyik oldala, s ez az oka, hogy ezen törvényre egyrészt szükség van. De a t. miniszter úr Sima t. képviselő urat felelősségre vonta és neki rótta fel azt, ha esetleg az ő felszólalásának izgató hatása folytán vér folyna. T. miniszter úr! Én nem védem Sima Ferencz képviselő urat, mert neki erre nincs szüksége. Azon elvek nagy részét, a melyeket fejtegetett, nem helyeslem ugyan, de legyen kegyes megmondani, ki felel azért a vérért, a mely Toponáron folyt (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) akkor, mikor Sima képviselő úr ezen beszédet még el nem mondotta. Azt hiszem, a t. miniszter úr túllőtt a czélon, mert mi sokkal több joggal vonhatjuk kérdőre a t. miniszter urat, mint Magyarország földmívelésügyi miniszterét, kérdőre a többséget: miért engedték idáig fejlődni a dolgokat? azon többséget, mely nem győzte eléggé dicsérni Magyarország gazdasági fellendülését, azon virágzást, melynek Magyarország neki indult, mióta a liberális korszak pirkad Magyarországon. Én azt hiszem, hogy ott, a hol a közgazdasági viszonyok helyesek, a hol nincsen hamis intézkedések folvtán felszántva, előkészítve a talaj, ott az agitátor süket füleknek beszél. (Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) Különben, t, miniszter úr, én azt hiszem, hogy mi egy átmeneti stádiumban élünk, még pedig olyan átmeneti stádiumban, a mely év előtt tett ígéreteknek lebonyolítását akarja megélni. Száz év előtt egy váltó vérrel lett kitöltve, és e három szó volt ráirva: szabadság, egyenlő ség, testvériség. A türelmes hitelező eddig vávt, most türelmetlenkedni kezd, kopog az ajtón, a váltót többé prolongálni nem akarja és meg' történt az, a mi megtörténik mindenütt Európában, hogy a merkantil-liberális társadalom csődöt mondott, (Ügy van! Tetszés a baloldal hátsó padjain.) és a mi a legszomorúbb, akkor, mikor