Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-195

330 195. országos ülés 1897. deczember 18-án, hétflín. delmébe vett: azt hiszem, ezen törvényjavaslatra e házban akkor szükség nem is volna. Mert e törvényjavaslat s ennek legtöbb intézkedése nem arra a jóindulatú, tisztességes gondolkozású munkásosztályra vonatkozik, (Úgy van! jobb- és balfdől.) a melyről a t. képviselő úr szólott, hanem azt hiszem, vonatkozik azon munkásosztályra, a melynek megnyilvánulásait, cselekvényeit az elmúlt nyári évad alatt volt alkalmunk tapasztalni, (Úgy van! jobbfelöl.) mert azt nem lehet kétségbevonni, t. ház, hogy az a munkásmozgalom, a melyik a folyó év nyarán nemcsak az Alföldön, hanem az országnak több más vidékén is megnyilvánult, ez nem egyedül a silány gazdasági viszonyok által indokolt jogos kifakadása és jogos kitörése volt a munkásoknak, a rossz, silány termés miatt, hanem nem lehet eltagadni azt, hogy azok egy tervszerfíleg Űzött felhajtásnak a következményei. Annak a felbújtásnak az eredménye volt továbbá az, hogy Magyarország gazdaközönsége az ő túlköveteléseikkel szemben kénytelen volt engedni és kénytelen volt igen nagy mértékű, igen súlyos károkat szenvedni. Mert kétségtelen, hogy azok a munkásmozgalmak Magyarország gazdaközönségét meglehetős készületlenül találták és ha a t. föMmívelési kormány annak idején hamarosan, a mennyire a körülmények engedték, a szükséges intézkedéseket meg is tette, de nem tehette meg akkor és oly mérvben, a mint azt a szükség páran csolta, a gazdaközönség kétségtelenül igen érezhető károkat szenvedett. Ebből kifolyólag el lehet mondani, hogy osztatlan kívánsága volt a gazdaközönségnek, hogy alkottassák oly törvény, a mely által ezen bűnös üzelmek, a melyeknek tanúi voltunk a folyó év nyarán, lehetőleg megszüntettessenek, vagy lehetőleg korlátoztassanak. Tehát nem azokról a munkásokról van szó, a kikről megemlékezett Rátkay László t. barátom, a kik tisztességgel és becsülettel végzik muukájokat a munkaadónál, de szó vau azokról, a kik izgatók áldozataivá lettek, a kik túlkövetelésekkel, indokolatlan zsarolásokkal léptek fel a gazdaközönséggel szemben. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Jól tudom én azt, és tudni fogja minden gazda, hogy oly törvényt, a mely minden igényt kielégítsen, a mely minden viszonyt tekintetbe vehessen, megalkotni nem lehet, mert ha valahol, úgy a gazdasági viszonylatban áll az, hogy: a hány ház, annyi szokás, a hány vidék, annyi gazdasági rendszer; hanem, hogy egy bizonyos törvényszerű intézkedést az egész országban életbe kellett, léptetni, annak szükségét Magyarországon minden gazda érzi. És ha ennek a törvénynek hiányai, fogyatkozásai vannak, én azt hiszem, a t. miniszter úr nem fog elzárkózni a jogos és méltányos kritika elől, s nem fogja ellenezni a módosítványokat és változtatásokat, e ház bármely oldaláról nyújtassanak is be, a melyek a törvényjavaslatot az egyik, vagy a másik irányban jobbá és elfogadhatóbbá teszi. De engedje meg a t. ház, bogy a midőn én ebben a véleményben vagyok, megmondhassam azt, hogy a törvényjavaslatnak az a kritikája, a melyet a múlt szombati ülésben itt, Sima Ferencz t. képviselőtársam részéről hallottunk, sem nem jogosult, sem nem méltányos. Meri a t. képviselő úr itt nem egyszerűen az igazság és méltányosság védelméből kiindulva húzott párhuzamot a gazdák és a munkások közt, hanem lehet mondani egyenesen patent szoczialista álláspontra helyezkedett. Azt mondta a l. képviselő úr, hogy ez egy osztályparlament, a mely a gazdák érdekében működik és alakúit. Engedelmet kérek, ha már osztály-parlamentről van szó, én inkább vagyok tagja annak az osztály-parlamentnek, a melyik Magyarország legegészségesebb, hogy úgy mondjam zömét képező társadalmi rétege, a magyar gazdaosztály érdekében emel szót, mint oly osztály-parlamentnek, a melyben a nemzetközi, jött-ment izgatók által felbujtott tömeg menedéket és veszedelmet találna. (Általános, élénk helyeslés.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy az Alföldön fölmerült munkásmozgalom tisztán és egyedül az inség következései voltak. Nincs igaza a t. képviselő urnak. Én beismerem, hogy voltak oly gazdaságaink, voltak oly vidékek, a hol igenis jogosult volt a munkásnép elégiiletlensége a silány termés és a silány eredaiény miatt; de ha a t. képviselő úr tekintetbe veszi azt, hogy ezek a mozgalmak nemcsak Osongrádmegyében, nemcsak az Alföldön, hanem az országnak igen sok más vidékén, a Dunántúl és a Bácska oly vidékén is, a hol nem egy-két métermázsa, de 6 —7 métermázsa termés-átlagok következtek be, ezek a munkásmozgalmak ott is feltámadtak — és itt is zsarolási kísérletté fajultak, akkor a képviselő úr nem vonja kétségbe azt, hogy ezek nem az inség által indokolt mozgalmak, hanem a nemzetközi szoczialisták által tervszerüleg megindított bujtógátasok eredményei voltak. (Úgy van! Úgy van! job felől.) Felsóhajt a képviselő úr, hogy hová lett azon patriachális viszony, mely valaha a gazda és munkás között megvolt. Igazán eszembe jut itt az egyszerű cselédnek a feljaj"dúlása, a ki azt mondta, hogy Istenem hová, lettek a régi jó urak! Az úr pedig azt felelte reá, hogy elmentek oda, a hová a régi jó cselédek távoztak. így vagyunk a régi jó patriarchális viszonynyal is. Én igen jó tudom és ebben igaza van a képviselő úrnak, hogy a gazdának helyzete, viszonyai az utóbbi évtizedekben lényegesen megváltoztak, nagyon