Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-195

195. országos fllég 1897. deezember 18-án, hétfőn. g^9 Szükségesnek tartom a t. miniszter ár és » t. ház becses figyelmét felhívni arra is, hogy az igazolv/ny kérdésénél a törvényjavaslat csak a munkásra mondja ki, hogy igazolványnyal birnia kell, a munkaadóról pedig nem szól! Hogy példát hozzak fel a t. miniszter urnak, felemlítem, hogy nemrégiben egy 40 ezer holdas uradalom tulajdonosa a nála 20 évig szolgált ispánra azt a kifogást tette, hogy ő ispánját nem hatalmazta meg az aratási szerződés megkötésére és a hatóság helyt adott ezen kifogásnak. A törvényjavaslatban c«ak jogi vagy általános meghatalmazásról van szó. Szükségesnek tartom tehát, hogy szabályosan köríílirassék, hogy az, a ki a munkaadó nevében mini meghatalmazott megjelenik, feltétlenül igazolja, hogy a szerződést a munkaadó nevében köti és a munkaadó ezen a czímen többé kifogást ne tehessen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Áttérek már most azon kifogásaimra, a melyeket, mint mondottam, az egyéni szabadság, a törvény előtti egyenlőség és az emberi méltóság nagy eszméiből kiindulva akarok felhozni. (Halljuk ! Halljuk !) Itt van a törvényjavaslatnak 37. §-a, a mely azt mondja, hogy ha a munkás nem jelenik meg a munkahelyen, vagy ha megjelent is, de távozott, akkor a munkaadónak kérelmére, tehát egyoldalúlag, mert a munkás nem lesz meghallgatva, minden kihallgatás nélkííl karhatalommal azonnal kivezetendő lesz a munkára. T. ház! Vannak nagy törvényeink, melyek nemcsak a törvénytárba, hanem a magyar nemzet szivébe és lelkébe vannak beírva, a melyek így szólnak: a törvény előtt mindenki egyenlő és senkit kihallgatás nélkül hazánkban elítélni, megbüntetni nem lehet. Az a munkás is ember és polgár, miért engedjük meg, hogy kihallgatás nélkííl karhatalommal kivezettessék? Hiszen ebben a kivezetésben becsületsértés, az emberi méltóságnak megbecstelenítése van. (Tetszés a szélső baloldalon.) Igaz, hogy van a törvénynek egy szakasza, a mely azt mondja, hogy a munkaadó, a ki az ilyen kivezetést jogtalanul kívánta, megbüntettetik, de ez nem elégtétel a munkással szemben, hanem ez csak megtorlás az igazság szempontjából, mert az a kivezetett, az a megbeestelenített munkás elégtételt már nem kap sehol. (Ügy van! a szélső baloldalon) A törvény 53. §-a azt mondja, hogy az a munkaadó, a ki visszaél a munkásával; a ki nem fizeti őt rendesen; a ki szeszes italokkal iparkodik a szolgáltatott munkát kiegyenlíteni; a ki uzsorával dolgozik; a ki váltót vesz tőle, az 15 napi elzárásig büntethető; míg ellenben a munkás egyszerű meg nem jelenésért 60 napi elzárást kap. (Mozgás a szélső baloldalon.) Már most, t, ház, ha a büntető jog szempontjából nézzük meg KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. X. KÖTET. ezt a kérdést, a munkaadó bűntényében benne van az uzsora, a csalás, a becsületsériés, a haszonlesés és az egyéni szabadság korlátozása, tehát ötféle deliktum, de a munkás mulasztásában büntetőjogi deliktum nincs, az egyszerűen magánjogi mulasztás. Törvényelőtti egyenlőség ez, t. ház ? (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) ölay Lajos: Egy esztendőt az ilyen munkaadónak! ítátkay László: T. ház! Majd a részletek tárgyalásánál azon szakaszokra, a melyekre kifogásaim vannak, indítványaimat elő fogom terjeszteni. Most csak azt akarom ismételni és figyelmébe ajánlani a t. háznak, hogy engem a felszólalásnál tisztán az igazság Szeretete vezet és az a kötelesség, a mely minden törvényhozóra háramlik akkor, midőn egy ilyen törvény megalkotására készül. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én e kérdésben, t. ház. sem mint munkás, sem mint munkaadó érdekelve nem vagyok ; teljesen elfogulatlanul nézem egyrészről a munkások százezreit, a verejték embereit, látom más részről a munkaadót, a magyarságnak ezt az egyik megbízhatóbb szabadságőrét, és az előrehaladásnak úgyszólván ősi letéteményesét. A t. miniszter úr tegnapelőtti felszólalásában felhozta azt, hogy a magyar gazdának elévülhetetlen érdeme a jobbágyság eltörlése. Én a t. törvényhozáshoz fordulok! Azt hiszem, t. ház, hogy ezen törvényhozás kapuján, ha nem látszik is, láthatatlan betűkkel oda van felírva: »Szabadság, egyenlőség, testvériség.* Én azt hiszem, t. ház, hogy e szavaknak nemcsak ott a küszöb felett kell láthatatlanul felírva lenniük; de minden alkotáson, a mely innen társadalmi kérdésekben kimegy, ott kell ragyognia e szavaknak : »Szabadság, egyenlőség és testvériség!« (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) és eddi^ ott is ragyogott társadalmi kérdésekben hozott határozatoknál, mutatván azt, hogy a magyar törvényhozás lelke ilyen kérdésekben eddig mindig nagy és fenséges volt. Ezeket ajánlom, t. ház, becses figyelmükbe akkor, midőn e törvényjavaslatot tárgyaljuk. fentartván elhatározásomat, hogyha az általam hiányosaknak talált szakaszok módosítva nem lesznek, akkor a törvényjavaslatot nem szavazhatom meg. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Lits Gyula! Lits Gyula : T. képviselőház ! (Halljuk!) Ha valaki az előttem szólott t. képviselő úr beszédét figyelemmel végighallgatta, valóban el kell ismernie, hogy az igen nemes intencziók által vezérelt, igen fenkölt érzülettőt volt áthatva és ha valóban csak azon munkásokról volna szó, a kiket a t. képviselő úr jogos vé42