Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.
Ülésnapok - 1896-195
328 1*5. országos ülés 1897. deczember 13-án, hétfőn. szerűsége folytán meg lehet engedni. Épen ezért a törvényjavaslat 61., 72. és 63. §-ainál leszek bátor módosítványokat beadni és a mennyiben azok el- vagy el nem fogadtatnak, attól teszem függővé, hogy a törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában megszavazom-e, vagy sem? Kifogást teszek, t. ház, a törvényjavaslat 65. és 66. §-a ellen is. Jogosnak tartom, hogy az aratásra készülő munkás ellen való izgatás büntettessék, de semmi más esetben nem tartom méltányosnak, hogy egy tételes törvényünk legyen, a mely a szabadgyülekezésnél és tanácskozásnál csak azt bünteti és azt mondja ki, a mit nem szabad, a mikor nincsen tételes törvényünk, a mely megmondaná, hogy mit szab,id. Méltóztassék először a t. belügyminiszter úrnak benyújtani azt a törvényjavaslatot, a mely a szabad gyülekezés jogát szabályozza, azután lehet csak törvényjavaslatot benyújtani, a mely a negatív kivételeket megállapítja. Jogászi szempontból súlyos aggodalmaim vannak a törvényjavaslat 62. §-a ellen, a mely azt mondja, hogy az a munkás, a ki a kijelölt munkahelyen meg nem jelenik, 60 napi elzárással büntettetik. Hogy miért nem jelenik meg, erről a törvény hallgat. Hát, t. ház, lehet-e egy tételes törvényben így beszélni ? Hisz azon munkásnál is megtörténhetik, a mi minden embernél előfordulhat, hogy beteg; felesége, gyermeke beteg; hogy halottja van, virrasztania és könyeit kisírnia kell. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Azt mondja a t. miniszter úr, hogy a törvény végrehajtása fogja majd ezeket kielégíteni? Nyugodt is volnék, ha minden egyes esetet a t. miniszter úr bírálna meg, mert a jogi érveket mérlegelni tudná; de azt kell venni, hogy részben a túlterhelt szolgabírák, részben (a nap számosoknál) a községi elöljáróság fog bíráskodni! Ugyan hol van a bírói bölcs belátás a községi elöljáróságnál a mai közigazgatási viszonyok mellett? (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a szakasz azt is mondja, hogyha az a munkás munkaeszközök nélkül — tehát többes számban, munkaeszközök nélkül — jelenik meg, 60 napi elzárásra Ítéltetik. Nem törhetik-e el annak a munkásnak a munkaeszköze, például este úgy, * hogy reggelre nincs módjában abból a falusi boltból másikat beszerezni? Vagy nem lehet-e esős az idő, midőn például takarodás helyett más munkát kell végezni, és ő jóhiszeműleg csak egy munkaeszközt vitt magával? Kifogásolom a 49. §-t, a mely a napszámosokra nézve azt mondja, hogy ha nem jelenik meg napkeltekor és nem dolgozik napnyugtáig: 15 napi elzárással büntettetik. Parasztos észjárás szerint azonban vannak napok, midőn a nap nem kel fel, vagyis nem lehet a nap felkeltét látni. Hát ilyenkor naptárral, vagy csillagászatilag állapítsák meg, hogy mikor van napkelte, vagy napnyugta? Mivel a végrehajtásban a községi elöljáróságra van ennek eldöntése bizva. Ilyen törvénynyel és ilyen magyarázattal nem engedhetjük meg, hogy a munkás 15 napig legyen elzárva. Ezzel kapcsolatban, mint apróbb tévedést, felemlítem a munkás-igazolványokat. Az 1. §-ból az látszik következni, hogy a gazdatiszteknek is munkás-igazolványnyal kell birniok, mert az l> §• %y szól: »Annak, a ki nem cseléd minőségben gazdasági munka teljesítésére vállalkozik, igazolvány nyal kell bírnia.« Nem mondja meg a javaslat, hogy a mun k.'sjegy kérdésében határoz-e a nagy- és kiskorúság és ép azért nem tudjuk, kell-e igazolvány a szántógyereknek, vagy a rostáláshoz állított kis gyereknek? Jogtalan a 28. §. is, a mely kimondja, hogy ha a munkaadó bontj'a is fel a szerződést, a munkás-igazolványba ezt a tényt minden okadatolás nélkül kell beirni. Mi lesz annak következménye? Az, hogy ha olyan munkás, a kinek munkakönyvében ilyen felületes bejegyzés van, munkába akar állni, ezt a munkaadók legnagyobb része nem fogja elfogadni, Sérelmesnek tartom a 44. §-t is, a mely azt mondja ki, hogy a birtok eladása esetén az eredeti javaslat szerint nyolcz hét, most már négy hónapra emelkedett felmondási idő folytán az új birtokos az aratási szerződést megsemmisítheti. Sérelmesnek azért tartom, mert a gyakorlatból tudjuk, hogy az aratási szerződések karácsony körül, deczember végéig, legkésőbb január havában köttetnek, Hogy ha már most négy hóuappal megelőzőleg, mondjuk februárban felmondják az aratási szerződést, a munkás abban az évben már aratási szerződést nem kap. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem látnék én benne semmi jogsérelmet, ha az a jogutód, a ki azt a birtokot megvette, az aratási szerződési kötelezettséget feltétlenül átvenni köteles legyen. Nagy aggályaim vannak jogászi szempontból a 68. §. ellen is Mit mond ez a szakasz ? Azt, hogy a megbüntetett munkás, ha a munka • adó kéri, köteles a munkát elvégezni és csak azután lesz bezárva. Két ok az, a mit itt felvethetek. Az egyik vonatkozik az igazságnak fenségességére s arra, hogy az igazságot, a kimondott ítéletet alku tárgyává ne tegyük soha! A második pedig az, hogy ez a szakasz nem számolt az emberi természetben rejlő lélektani erőkkel, mert hiszen az a munkás, ha meg van büntetve, akkor is vérből és húsból van. Benne dacz és boszú&llás van. Már most az ilyen munkást odavezetni és kényszeríteni arra, hogy dolgozzék, az csak arra vezet, hogy még nagyobb bűntényeket kövessen el. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.)
