Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.
Ülésnapok - 1896-194
320 íí)4. orezAgon tllés 1897. deczember 11-én, szombaton. ennélfogva a község alsó részének lakosai italfogyasztási szükségletüket csak igen nehezen, kedvezőtlen időjárás esetén pedig épen nem fedezhetik. Habár eddig két italmérési jog van a községben engedélyezve, de a két korcsma a falu közepén, tehát a falu alsó részétől egy kilométernyi távolságban fekszik. Ez új italmérési jognak Stolcz Sándor részére történendő megadásával, a községi elöljáróság és képviselőtestület különöset! a község lakosainak nehéz és kellemetlen helyzetén akart segíteni, a mennyiben ez esetben a község alsó részének lakosai, kiknek italfogyasztási szükségletük ez ideig igen meg volt nehezítve, ezentúl könnyű szerrel helyben fedezhetnék azt. De ezáltal az útrendőri szabályzat idevágó rendelkezésének is elég tétetnék, a mennyiben Stolcz Sándor fundusán egy e ezélra épített nagy és kitűnő karban lévő állás van felállítva, mely az átutazó közönség lovai és kocsijainak teljes kényeim 't biztosít, a mely pedig az eddig engedélyezett két korcsmahelyiségnél teljességgel hiányzik. Az ekképen felgzerelt és benyújtott kérvényeket a rimaszombati királyi ]>énzügyigazgatóság, a törvényes út és formák betartásával, véleményezés végett leküldte a rimaszécsi járás főszolgabírói hivatalához mint illetékes hatósághoz. Draskóczy László járási főszolgabíó épen ez idő alatt hatheti szabadságon volt, s gróf Almássy Arthur járási szolgabíróval volt helyettesítve, a ki is a hivatalhoz érkezett kérvényt mint főszolgabírói helyettes, mint helyetttes hivatalvezető — 700/IV. 97. szám alatt kelt jelentésében — véleményezte, illetve az abban kért italmérési jog megadását javasolja. Ennek alapján a rimaszombati királyi pénzügyigazgatóság az italmérési engedélyt már tényleg meg is adta, s a darab már kiadmányozás alatt volt, a mikor erről Draskóczy László főszolgabíró privát tudomást vett, a ki is minden törvény és jog és forma betartása nélkül, illetve azoknak teljes mellőzésévei azonnal egy másik jelentést küldött be a rimaszombati pénzügyigazgatósághoz, a melyben a Stolcz Sándor részére kért italmérési jog megtagadását sürgeti. Ennek következtében ezután a pénzügyigazgatóság meg is tagadta az engedélyt. Draskóczy' Lászlő főszolgabíró ezen eljárása által, a mennyiben elfogadható ok nélkül: 1. Ellenkezésbe helyezte magát a községi képviselőtestület jogos és méltányos kérésével és a község lakosainak érdekével. 2. Dezavuálta a helyettesítő szolgabírót, a ki ez idő alatt egyedül felelős hivatalvezető volt. 3. Ezen indokolatlan eljárásával úgy Serke község mint a kérelmező Stolcz Sándornak jelentékeny kárt okozott. 3. Hivatalos hatalmát személyes gyűlölködésének megtorló eszközéül használta fel, hivatalos hatalommal való visszaélést követett el. Ennek következtében azon tizzteletteljes kérdést bátorkodom intézni a belügyminiszter úrhoz, miszerint szándékozik-e a belügyminiszter úr az interpelláczióban előadottak iránt magának a tényállásból meggyőződést szerezni, esetleg az ügy megvizsgálása végett az erre vonatkozó ügyiratokat magához felkivánni, s ahhoz képest főfelügyelet! jogánál fogva Draskóczy László főszolgabíró ellen a fegyelmi vizsgálatot elrendelni, esetleg ebből kifolyólag őt hivatalától felfüggeszteni ?« (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: Az interpelláczió közöltetik a belügyminiszter úrral. Következik Rakovszky István képviselő úr interpellácziója. Bakorszky István: T. ház! Mi nagyra vagyunk ugyan parlamentarizmusunkkal, de mégis azt tapasztaljuk, hogy az igazs^gügymiuiszter, kihez interpellácziót szándékozom intézni az állampolgárok legfontosabb ügyében, még csak érdemesnek sem tartja megjelenni, (Felkiáltások jobb/elől: Van esne!) pedig úgy illenék, kötelessége is volna, hogy jelen legyen, annál is inkább, mivel olyäu törvényjavaslatot tárgyalunk, a melynél még jogi szempontok is domborodnak ki, a melynek meghallgatása bizonyára nem volna kárára az igazságügyi miniszter úrnak. (Úgy van! a baloldal némely padján.) Csak nem rég hangzott el a házban egy interpelláczió, melynek fonalán az illető interpelláló képviselő nem birta elég keményen elítélni az osztrák viszonyokat, de szem elől tévesztette azt, hogy nálunk a viszonyok cséppel sem jobbak. (Ellenmondás jobbfelől.) Én elismerem, hogy a parlamentarizmus történetében páratlan eredmények játszódtak le az osztrák parlamentben; de épen úgy elismerem, hogy páratlanok voltak a választási botrányok sorában azon botrányok, a melyek a múlt választásoknál történtek, különösen a közigazgatási hivatalnokok, tehát épen azok részéről, a kiket a polgárok bizalma állított a választások vezetésének élére, a kik az eskü szentségét és a becsületet semmibe sem vették. (Igaz! Úgy van! a szélső balfelöl.) Furfang, erőszak, csalás nem voltak ritka eszközök, melyekkel az állampolgárok választási jogaiktól meg lettek fosztva. Nap-nap mellett jöttek hirek a t. kormányhoz, a mely örömmel látta, miként szaporodik fel tábora, miként lett az ellenzék eltiporva? Ezen egyenetlen fegyverekkel vívott harczban a kormány megnyerte a csatát, diadalmaskodott; de nem hiszem, hogy elmondhatta