Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-194

194. országos ülés 1897. <leczember 11-én, csiitörtökSn. 315 balfélől; Nevesse meg, vagy ne hogsa fel! Nagy eaj.) Sima Ferencz: Engedelmet kérek, igenis felhozom ; ebben önök engem nem korlátolhatnak és egészen nyíltan felajánlom a miniszter úr részére azt, hogy megmondom, hol volt. (FelMáltások jobbfelől: lit mondja meg! Zaj.) Ki nyújt elégtételt a magyar törvényhozás útján ? Talán, ha ezt meginterpellálom, azt mondják: hiszen annak a földesúrnak csak szabad nagylelkűnek és jónak lenni. (Zaj a baloldalon.) Ne érzékenykedjenek az urak. Sokszor hallottam Makfalvay Géza t. képviselőtársamat, hogy nem kedvezőleg nyilatkozott a főszolgabírókról, Elnök: Kérem a képviselő urakat egyfelől, hogy ne szóljanak közbe; a szónokot pedig kérem, ne tessék az egyes képviselő urakkal párbeszédekbe bocsátkozni. Sima Ferencz: Köszönöm. Addig, mig a régi jó patriarchális világnak ez a rendszere uralkodik a földesúr és a közigazgatósági hatóság között, hát én a magim részéről, ha még ez nem volna is soha, de semmi körülmények között ahhoz hozzá nem járulnék, hogy a főszolgabíró számára ilyen hatalmi kör törvényhozási]ag biztosíttassák. Erre semmi indok nincsen egyéb, — nyíltan hirdetem és állítom — mint egyenesen az, hogy a munkással szemben a munkaadó feltétlenül védelmet találjon. Ez kritériuma ennek a helyzetnek. Mihelyt ez törvénybe igtattatik, abban a pillanatban megszűnt a munkás számára az a törvényes jogszolgáltatás, a melyet Isten és ember előtt ő úgy követel, mint mi a magunk számára. Azután, t. képviselőház, azt mondja ez a törvényjavaslat, hogy második fokban pedig a közigazgatási bíróság fog a főszolgabíró által hozott ítélet felett mint másodfokú fórum eljárni. Hiszen, a kinek csak legkevesebb sejtelme van arról, hogy miféle elemekből áll a közigazgatási bizottság, hogy abban a közigazgatási bizottságban azok az elemek ülnek benn, a kik a vármegyékben a nagybirtokot képviselik, majdnem kizárólag az egész hazában szerteszét; azonkívül azon közigazgatási hivatalnokok, akik, habár nem olyan közvetlen anyagi konnexusban, mint az imént említettem, de a megyei élet természeténél fogva az ősi patriarchális életből szärinazólag oly közvetlen konnexusban élnek és állanak, a kiktől egyáltalában nem lehet várni azt, hogy mint ítélő fórum független, feltétlenül igazságos és elfogulatlan ítéletet mondjanak a munkaadóval szemben. Abban a pillanatban, mihelyt ezen fórumok számára lett letéve a büntetésnek végrehajtása ezen törvény szerint, a munkás számára teljesen el van zárva a jogkövetelésnek minden lényege, számára pusztán csak a forma, számára puszián csak a p in asz, számára pusztán csak az elkeseredés és ezen közös érzelmekből származó, még fokozottabb elégületlenség támad, a mely önként és természetszerűleg fogja hajtani a munkás osztályt a szocziálizmus karjaiba. Ha tehát, t. ház, önök abban a véleményben vannak, hogy az államot a magyarföldben, mint álíamfentartó fundusban és ebben a birtokost az agrár-szoezializmns nevében veszély fenyegeti, akkor ám alkossunk törvényt a munkaadó és munkás közti viszony szabályozására, de ez a törvény olyan legyen, a mely megmenti a munkaadót attól a veszélytől, a melytől ez meg akarja menteni, de a mely egyúttal a munkást is megmenti attól, hogy önként, természetszerűleg, sőt nem természetszerűleg, hanem erőszakkai, ezeu törvény folytán szuronyuyal hajtja az elégilletlenség azon táborába, a mely semmiféle jogrendet, a mely semmiféle fennálló jogbiztonságot nevelni, ápolni nem tud, hanem a jogos emberi elégületlenség nevében tör és zúz. Én nekem az az aggályom van evvel a törvényjavaslattal szemben, hogy ártani fog a hazának, veszélyt hoz a munkaadóra és munkásra, épen azért én az általam fővonásokban elmondott okoknál fogva ezen törvényjavaslatot még általános tárgyalás alapjaid sem fogadom el. Makfalvay Géza: Személyes kérdésben kérek szót. Elnök: Makfalvay Géza képviselő úr személyes kérdésben kivan szólani. (Halljuk! HaÚjuk!) Makfalvay Géza: T. ház! Sima Ferencz képviselő úr felszólalásomat azon kommentárral tisztelte meg, hogy azt a 15. század korszelleme lengi át. A ki fölszólalásomat figyelemmel kisérte, az ilyet csak akkor mondhat, ha vagy azon század szellemét nem ismeri, vagy beszédem értelmét felfogni nem akarja. (Igás! Úgy van!) Azt is mondotta Sima Ferencz képviselő iir, hogy az én fölszólalásom szégyenét képezi ezen ház tanácskozásainak. A képviselő úrnak lehet az én felszólalásomról ez a felfogása, de én tisztába vagyok azzal, hogy az én parlamenti működésem s az én felszólalásaim ezen háznak, vagy ezen ház tanácskozásainak szégyenét nem képezik. (Igaz! Úgy van! Élénk tetszés) Sima Ferencz: T. ház! Személyes kérdésben kívánok felszólalni. Előttem szólott t. képviselőtársam beszédemet félreértette. Én ugyanis azt mondottam és azt mondom, hogy azon beszéd, a melyet ő tartott, a 15. század korszellemével teljesen azonos ; de soha eszem-ágában sem volt és nem mondottam és nem is mondhattam, sőt előre is megígérem, hogy nem fogom mondani soha, hogy 40*