Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.
Ülésnapok - 1896-194
316 194. országos ülés 1897. deczeinber ll-éi>, szombaton. az, a mit valaha itt e teremben Makfalvay Géza t. képviselőtársam mond, az e ház tanácskozásainak, vagy bárminek a világon szégyenfoltját képezné. Mondottara ezt erről a törvényjnvaslatról, de Makfalvay Géza képviselő úrról soha. (Zaj.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az idő előrehaladottságára való tekintettel, ezúttal nem kívánok hosszasan beszélni. Ázt hiszem, a tárgyalás folyamán alkalmat fogok vehetni magamnak arra, hogy ezen törvényjavaslatra, annak intencziójára, irányára és czéljára vonatkozólag esetleg bővebben kiterjeszkedjem. De azt hiszem, hibát követnék el, ha Sima Ferencz képviselő úr mai felszólalásának bizonyos részét most hallgatással mellőzném. (Halljuk! Halljuk!) A felszólaló képviselő úr beszédének hatásától nem e házban tartok. (Élénk tetszés jóbbfélöl.) Úgy veszem észre, hogy hosszú beszédének e házban mélyebb benyomást tennie nem sikerült. De tartok attól, hogy ártatlan és jóhiszemű embereket, a kik majd olvassák ezt a beszédet és azt szószerint veszik, alkalmas lesz az félrevezetni, (Helyeslés. Úgy van!) és ezért a felszólalásról már most igen röviden nyilatkozom. (Halljuk! Halljuk!) Beszéde elején a képviselő úr meggyanúsítja az egész magyar gazdaosztályt, azt úgy tünteti fel, mint egy lelketlen testületet, 8 ezt a parlamentet mint egy egyoldalú gazdaparlameniet, a mely a birtokos-osztály egyoldalú szempontjából, szívtelen törvényeket akar a munkások ellen hozni. Tekintsen kissé vissza a képviselő úr a történetre, hogy hol volt ország egész Európában, a hol még a jobbágyság is nemesebb és humánusabb volt, mint Magyarországon. A magyar birtokos-osztály sohasem engedte, hogy ezen országban hűbéri viszonyok támadjanak. S később, midőn arról volt szó, hogy a jobbágyság < ltörűltessék, megint ki volt az, a ki ezt kivívta? Nem a birtokos-osztály volt-e az, (Elénk helyeslés. Úgy van! Úgy van!) a mely a jobbágyok felszabadítását zászlajára iita és annak törvényhozási elfogadását keresztülvitte? (Úgy van! Úgy van!) Őszintén megvallom, hogy ezen törvényjavadat ellenében a kifogásokat inkább a gazdaosztály részéről várhattam volna, mert a törvényjavaslatban számos intézkedés van, a mely, daczára a nehéz gazdasági viszonyoknak, a gazdákra újabb terhet hárít. (Igaz! Ügy van!) És ez a gazdaosztály, a mely nagy nehézségekkel küzd, — én csak a zöméről beszélek — hallgat, mikor ez a javaslat újabb terheket hárít rá, mert érzi, hogy e törvényhozási intézkedést, melyben a munkáskérdés orvoslásáról vau szó, a humanizmus szellemének kell átlengeni. Azt is mondja a képviselő úr ezen javaslatra, hogy az az egyenlőtlenség jellegét viseli magán. Én, t. ház, mechanikai egyenlőséget nem keresek . . . Különböző viszonyokat egyformán elbírálni akarni, ez vdna a legnagyobb egyenlőtlenség. . De azt igenis fentartom, hogy ezen törvényjavaslat intézkedéseiben egyenlő jóakaratból indult ki s egyenlő jóakarattal van úgy a munkaadó, mint a munkás irányában. (Helye lés.) A t. képviselő úr a javaslat részleteinek tárgyalásába is bele ment. Abban igaza van, hogy e javaslat szigorú intézkedéseket tartalmaz az olyan szerződött munkás ellenében, a ki szerződését megtartani, szavát beváltani nem akarja. De semmi kényszerítő eszköz nincs azok ellenében, a kik szerződni nem akarnak. Azt igenis országos, nagyfontosságú érdekek nevében jogunk van megkövetelni, — máshol is megkövetelik, — hogy a ki szerződött, az a szerződést meg is tartsa, (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés.) és hogy a ki nem képes anyagilag kárpótolni azt a nagy gazdasági hátrányt, a mit szerződésszegése által okoz, annak következményei azzal szemben le is vonassanak. (Helyeslés.) Mikor pedig a t. képviselő úr aztán egy ilyen törvényjavaslattal szemben arról beszél, hogy nem veszszük a munkást ember számba, hogy a rabszolgatartás ideje következik, hogy a jobbágyságot és a robotot állítjuk vissza, hogy úri jogokat keresünk, és mikor aztán a képviselő úr hosszáteszi, hogy ha pedig a munkásosztály megengedi, hogy ezen törvényjavaslat törvényerőre emelkedjék, akkor méltóak mindnyájan, hogy bilincsbe veressenek; ez nyílt lázítás,(lgas!Úgy van! Élénk helyeslés.) ez nyilt izgatás, és ha embervér fog folyni, azért a képviselő úr lesz felelős. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés.) Olyan országban, a hol a házak nádfedéllel vannak fedve, égő fáklyával szeles időben járni, engedje meg a képviselő úr, ez nem lelkiismeretes, ez törvényhozói hivatásához nem méltó eljárás. (Igaz! Úgy van! Élénk tetszés.) Abból az áldemokracziából, abból az álliberalizmusból, a mit a képviselő úr hirdet, én nem kérek. (Helyeslés.) A ki a magyar faj karakterét megfigyelte, az tudja, hogy a magyar ember, a magyar munkás a szigorú, de igazságos és humánus elbánást megtííri és elfogadja. (Igaz! Úgy van!) Ebből indul ki a törvényjavaslat. Igenis szigorú, de minden irányban; szigorú a munkaadóval, szigorú a munkással szemben; (Ügy van! Úgy van!) de az igazság és humanizmus elveit soha el nem felejti. A képviselő úr beszéde után én akkor vol-