Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.
Ülésnapok - 1896-194
312 18 ^* országos Més 18»7. deczember 11-én, szombaton. kámmal keressem kenyeremet, de azért él bennem az ember minden ösztöne, a független polgár minden önérzete s azt látom, hogy ki vagyok szolgáltatva a munkaadó szeszélyeinek, ettől függ keresetem, ettől függ nemcsak a magam, hanem a családom léte is: vájjon hálát fogok-e érezni azon törvényhozás iránt, a mely ily atyai törvényt alkot ? ! Gyönyörű dolog, hogy a XIX. század utolsó óráiban azt kell tapasztalnunk, hogy mi közjogi téren kezdünk eltérni őseink szellemétől s engedjük megnyitni jogaink sánczait. E mellett egyéni, a közpolgári jogok szabályozására vonatkozó törvények alkotásánál mindent látunk, csak a liberális és demokratikus élet fejlődését nem! Es ekkor azt méltóztatnak gondolni, hogy majd ilyen törvények alkotása az agrárszoczialisztikus érzésből származó elégületlenségnek lángját oltani fogja? Nem. Ez csak éleszti. A mint majd beszédem folyamán rámutatok s a mint azt az idő be fogja igazolni — mert megvan a természetnek a maga örök ledisputálhatatlan törvénye, a mely a logika egész súlyával nehezedik az emberiség egész életére — az, a mi ebből a törvényből természetszerűleg következik, elkerülhetetlenül fog mutatkozni, még pedig már a legközelebbi jövőben. Ebben a törvényjavaslatban, ugyanebben a szerencsétlen 22-ik szakaszban, a melylyel szemben hangsúlyoztam, hogy nem a magyar törvényalkotásra, de alkotmányos élet iránt a legcsekélyebb érzékkel biró nemzetre nézve is szégyenparagrafus lenne örökkön örökké, ha ez beiktattatnék. Ezen szerencsétlen szakaszban többek között az van mondva, hogy: »a szerződést felbonthatja a munkaadó a 65. vagy 66. §-aiba ütköző kihágás miatt elítélt munkással szemben, vagy ha ezen szakasz czímén az illető ellen eljárás van folyamatba téve.« Hát nézzük meg, t. képviselőház, a dolgot közelebbről, mert ha én egy törvényt minden ízében el akarok vetni és azt egy porczikájában sem fogadom el, akkor rá kell mutatnom azon törvény egész lelkére és a törvény egész szellemére, hogy lássa és érezze mindenki, hogy legalább abból az álláspontból, melyet itt én képviselek a demokratizmus nevében, ilyen törvényt még általánosságban sem lehet elfogadni. Azt mondja a 65. és 66. §. —azért olvasom fel, mert — a nélkül, hogy szemrehányást akarnék tenni bárkinek is — ismerem a mi törvényalkotásunk módját; alig van képviselőtársunk, a ki magának csak azt a fáradságot is venné, hogy egy törvényjavaslatot elolvasson, így legalább akkor, a mikor hozzá akar szólani, tisztában lesz a kérdéssel. Az említett két szakasz a következőleg szól (olvassa): »65. §. Nem bírnak hatálylyal sem azon összebeszélések, melyekkel a munkások azt ezélozzák, hogy közös munkaszünetelés által a munkaadókat magasabb bér megadására kényszerítsék s általában tőlük előnyöket csikarjanak ki, sem azon egyezmények, a melyek által azoknak, a kik az érintett összebeszélések mellett megmaradnak, támogatása, azoknak pedig, a kik az összebeszéléssel szakítanak, megkárosítása czéloztatik. Kihágást követ el s 60 napig terjedhető elzárással és 400 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, a ki: a) az ily összebeszélések, egyezmények létesítése, terjesztése vagy foganatosítása czéljából a munkásokat, napszámosokat, cselédeket szabad akaratuk érvényesítésében fenyegetés vagy tettleges bántalmazás által akadályozza, vagy akadályozni törekszik; b) ily összebeszélések, egyezmények létesítése, terjesztése, vagy foganatosítása czéljából a szerződött munkások között álhireket terjeszt, pénzt gyűjt, a szerződött munkásokkal összejövetelt tart, ily összejövetel czéljaira helyiségét átengedi, s ily összejövetelben részt vesz: 66. §. Kihágást követ el s 60 napig terjedhető elzárással és 400 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, a ki: a) a gazdasági munkásokat, napszámosokat arra ösztönzi, hogy munkás-igazolványt ne szerezzenek, a szerződéskötésnél a megszabott alakszerűségek betartásától tartózkodjanak, a bármely módon létrejött szerződést ne teljesítsék; b) az elszerződött vagy elszerződésre hajlandó munkást, napszámost, cselédet ezért fenyegeti, szóval, vagy tettel bántalmazza, gúnyolja; c) a szerződésszegő munkást, napszámost, cselédet nyilvánosan feldicséri, vagy annak javára adomány gyűjt. Ugyanezen büntetés alá esnek azok is, a kik azon helyeken, a hol a munkások dolgoznak, vagy a munkadó megbízottja lakása s illetőleg tartózkodási helye előtt összecsoportosúlna a végett, hogy a munka megkezdését vagy folytatását megakadályozzák, vagy pedig a munkásokat a munka elNagyására bírják.« Hát bizonyára, t. képviselőház nem, tagadom, mert úgy van, ezen két szakaszban megszabott feltételek megsértése nagyon káros lehet a gazdára. De kérdem, magán hordja-e e javaslat akár a törvényhozó bölcseségét, akár az emberszeretet azon törvényét, a melyet épen itt nem volna szabad szem elől téveszteni? A javaslat szerint a munkaadó fölmondhatja a szerződést, ha a munkás olyan panasz miatt kereset alá vétetett. Értem azt, hogy a munkaadónak biztosíttatik a felmondás, ha a munkás szerződésbeli kötelezettségét be nem tartja; hanem, oly törvényt alkotni, a mely a gazda jóindulatából teszi függővé, hogy az
