Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-194

194. országos fllís 1897. deczember 11-én, szombaton. g j 3 állandó munkások sorából kizárassék az, a ki ilyen mozgalomban részt vesz, melyben sorsának javításaért a munkás joggal küzd ; annyit tesz, mint tág kaput nyitni a szoezialisztíkus mozgalmak számára. Tovább megyek, t. ház: Az eljárás alá vett munkás a szerződés alapján teljesített munkájának bérét is elveszti. De ha kiderül, hogy a munkás jogtalanul vádoltatott és felmentetik, hol talál regresszust? (Egy hang a baloldalon: Kártérítési igénye van!) Ki ellen ? (Egy hang a baloldalon: A munkaadó ellen.) A munkaadó ellen nem fordulhat, mert azt a keresetet elveszi tőle ez a törvény, ha így megalkottatik, a törvényhozás ellen pedig keresete senkinek sem lehet. Tehát hol? Mert szankcziót mégis csak kell szerezni. Ha a munkaadó számára biztosíttatik a szerződés felbontása, ha a szerződés bontási okok jogi elemei fenforogni látszanak ugyan, de az eljárás során kiderül, hogy mindez indokolatlan és jogtalan volt, a munkás elvesztette e^y évi kenyerét, nemcsak, hanem e törvény értelmében be is zárhatják hatvan napra és kirótták rá a 400 korona bírságot, esetleg ő már ki is ülte a hatvan napi fogházat, hol talál regresszust, oltalmat, megfelelő kiegyenlítést az ő sorsán ejtett ezen csorbáért? Azt mondják a t. képviselő urak, hogy hiszen sehol. Tehát igen, mert nem mondhatnak mást, erre más felelet nincs, mint ez. Hogy ha a törvény így marad, a mint van, akkor, t. ház, a munkás számára, még ha már ki is ülte a törvényben vele szemben felállított kihágások czímén a hatvan napi fogházbüntetést, ha elvesztette egész évi keresményét és kirótták rá a 400 korona bírságot, melyet ugyan rajta behajtani nem lehet, mert 400 koronája a munkásnak nincs: mind ezért regresszust sehol sem kaphat, Ilyen törvényt alkotni és arra azt merni mondani, hogy abban nagy gondoskodássá és körültekintéssel volt törvényhozás a munkás-ér dekek iránt, arra a törvényre azt mondani, hogy az liberális és demokratikus, hogy az ugyanazon mértékkel mér a munkás számára, mint a munkaadó számára, az talán mégis nagyon merész állítás, még ezen korszakban is, mikor velünk szemben, mikor egy kérdés felett vitatkozunk, a túloldalon feltámadt embererdő - tábor ha talma egész súlyával nehezedik lelkiismeretünkreDe azért azt a lelkiismeretet semmiféle szavazattal elnyomni nem lehet. Egy ilyen törvény megalkotása nyilt arczúliitésc az egyenlőségi eszméknek, nyilt arczúlütése mindazon várakozásnak, melyet az emberek mindenkor a munkás sorsa iránt is táplálnak a törvényhozással szemben az egész munkás világon. T. ház! Minden fogyatkozására e törvényjavaslatnak, a mely egyáltalában újabb törvényalkotásainknak egyik legszerencsétlenebb kezdeKÉPVH.NAPLÓ. 1896—1901. X. KÖTET. ményezése, én most az általános vitánál rámutatni nem kívánok, mert hiszen a részleteknél úgy is hiszem, hogy nemcsak én, de mindazok, a kik ebben a parlamentben csak a legeslegkisebb jogczímet tartanak arra, hogy népképviselők, a kik csak a íegkevésbbé is merik hangoztatni, hogy lelkükben a demokratizmus szelleme él., hogy törvényt alkotni csak a liberalizmus és egyenlőség eszméje alapján engednek, hiszem, — mondom, — hogy fel fognak szólalni valamennyien; de én magamnak időt és fáradságot veszek, hogy e törvényjavaslat mindazon szakaszánál, melyek nyíltan megtámadják a munkásvilág jogos érdekeit és polgári jogait, felszólalok és végig harczolok. Most pusztán csak a törvényjavaslat végzetes hibáira kívánok rámutatni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon) Már nem is keresem, hogy melyik szakasza a törvényjavaslatnak mondja, hogy ha a munkás a munkaadó felhívására munkába nem áll, a munkaadónak joga van az illető hatóság hatalmának igénybevételével a munkást karhatalommal előállíttatni. Hogy menynyi humor van ezen felfogásban, s a t örvényalkotás böleseségének mily kérlelhetetlen hiánya, — hát látott a föld már olyat, hogy oly nép, a melyet karhatalommal hurczolnak a műhelybe, vagy a munkatérre, hogy az nemcsak, hogy jól dolgozzék, de ha dolgozni nem akar, hogy egyáltalán dolgozzék ? Hisz a munkás és a munkaadó közti viszonynak azon erkölcsi alapon kell nyugodnii, hogy a munkás tudja azt, hogy ő csak munkaadójától kaphatja meg kenyerét, hogy a munka* tudja azt, hogy máskép exisztencziájához nem jut, mint hogyha közte és a munkaadó közt a jó viszony fennáll. Mihelyt akár a munkaadó, akár a munkás ezen erkölcsi alapról letér, és az urak paragrafussal akarják megkötözni azt a munkást, hogy szántson, vagy kaszáljon, no hát, t. ház, ám sok szerencsétlenség történik a törvényalkotás körül, hogyha gondosan el nem járunk, hanem ilyen horoéri nyugalom, mint a milyennel ez a törvényszakasz megalkottatott, a mai korviszonyok nyomorúságos állapota mellett egyáltalán szinte érthetetlen. Ilyen törvényt, t. ház, megalkotni nem lehet, mert nem hiszem, hogy legyen Magyarországon egyetlen egy bölcs munkaadó, a ki a maga számára karhatalommal kívánjon munkást kiállítani. De hogyha önök csakugyan hiszik, a mint hiszem én is, 8 a mint hogy úgy is van, hogy majd ezen törvényjavaslat megalkotása után nemcsak a kenyér czímén, de a politikai eszménynek, a polgári önérzetnek megnyilatkozása folytán is konfliktus támad a munkaadó és munkás között; ha önök azt hiszik, hogy az agrár-szoczializmusnak lelke van, a mint hogy van, a melyet szuronynyal megölni nem lehet: akkor ez a lélek, a midőn önök zsandárral kisértetik a munkást, még inkább meg fojr 40