Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-194

104. orsaágoa ülés 1897. deczemtier 11-én, asombaton. 311 kielégítést, törvényhozás útján még szigorúbbá és elviselhetetlenebbé teszszük a helyzetet? Hát hogyha egy nagy, milliónyi embertömeg kívánságára az ország közvéleménye elvárja a törvényhozástól Isten és ember nevében azt, hogy helyzetén ha máskép nem, legalább politikailag segítsen, s e helyett szuronynyal ós börtönnel találkozik, hát ez megoldása egy társadalmi bajnak, a mely a közel jövőben fenyegetődzik minden fennálló állami jogrendnek szétbontásával, s a mely meg fog támadni mindent, épen azon jognak nevében, a melyre Makfalvay Géza t. képviselőtársam hivatkozott, bogy joga van a gazdának megkívánni a törvényhozástól, a kormánytól, hogy tétessék az ő helyzete biztossá? Hát pusztán csak a gazdának van joga megkívánni az államtól ezt, de a munkásnak ez a joga a törvény egyenlőségének igaz felfogásából származólag ninesen meg? Én azt hiszem, hogyha az agrárszoczialisztikus bajok orvoslását mi azzal kezdjük, hogy az elégületlenségnek a torkába szuronyt tömünk, ezzel egy órára elnémíthatjuk a bajt, de egyúttal ezzel még nagyobb tápot nyújtottunk az elégületlenségnek. Eddig az agrárszoczialisztikus kérdés csak kenyérkérdés volt Magyarországon, de mihelyt ez a javaslat törvénybe lesz iktatva, akkor az már nem kenyérkérdés, az abban a pillanatban emberiségi, polgári, egyenlőségi és jogkérdéssé lesz az országban, a mely jog nevében az a munkás joggal fog itt a parlament kapuján kopogtatni, hogy én is ember vagyok, tulajdonképen én virrasztok ennek a hazának álmai fölött, hogy ez éljen és exisztálhasson, tehát én épen azért megkívánom és megkövetelem, hogy mikor törvényt alkottok, akkor emberszámba vegyetek. Ezen törvény szerint pedig a munkaadó és munkás között egy olyan alinea van meghúzva, a mely szerint az 1848-iki törvények által eltörölt jobbágyi viszony vissza van állítva. Újabb földesúri osztályt fog teremteni ez a törvény és robotos osztályt, jobbágyot, a mint az volt 1848 előtt. En tehát, a ki a 48-iki eszmékkel táplálom politikai törekvéseimet, a magam részéről ily törvényalkotáshoz soha semmi szín alatt nem járulhatok, sőt küzdeni fogok lelkem egész erejével végig az egész vonalon és mindenütt, hogy ebből a rabszolgajavaslatből törvény ne legyen. Miért tartom én azt annak? Hát fussuk meg nagyjában ezen törvényjavaslatnak egyes szakaszát. Két szakasz van itt mindjárt elől, a mely rendelkezik arról, hogy ha a munkás a munkaadóval szerződésbe lépett, akkor mely okok szolgálhatnak alapúi, törvényes kifogásul arra, hogy a munkás a szerződést a munkaadóval szemben felmondhassa, viszont mely okok azok, a melyek a munkaadó számára e jogot fentartják. Már itt teljes mértékben el van ejtve az egyenlőség eszméje és ez a szakasz újabb törvényalkotásainknak egyik szégyenfoltja lesz, ha benne marad a törvényjavaslatban. Azt mondja a törvényjavaslat 22. §-a, hogy a gazda a munkással szemben a szerződést felmondhatja, ha a munkás a munkaadót, családtagját, intézkedéssel vagy felügyelettel jogosított megbízottját sértette vagy tettleg bántalmazta. Mit mond evvel szemben a 25. §., a mely hasonló körülmények között a munkás számára a szerződés felbontását biztosítja? Azt mondja: »A szerződött munkás az esetben jogosult a szerződés felbontására, ha a szerződés megkötése után a munkaadó, családtagja, vagy tisztje által élete biztonsága, teste épsége vagy vagyona veszélyeztetett*. Tehát addig, a míg a munkaadó részéről a sértések meg sem határozott aránya és fogalma már ok arra, hogy a munkással szemben a szerződés felbontassék, emitt már a munkás részéről csak hogy ha az ő élete van veszélyeztetve. Hát egyenlő mérték ez? Az egyenlőség eszméjéből származik egy ily törvényalkotás? Hát a mi korunk széliemének és a munkásokban is öntudattá vált polgári érzetnek liberális kielégítése-e ez a törvényalkotás ? Egyenlően van a mérték fölállítva a két fél között a szerződésbontás okairól? Először ezen törvényjavaslatban becsületsértésről volt szó és a t. bizottság, a mely ezt törvényjavaslatot letárgyalta, a »becsiilet« szót kitöríílte a sértésekből. De hiszen ezzel még súlyosabb a szakasz a munkásra, mert büntetőjogilag nem is létező fogalom, a sértés állíttatott a büntető törvény által jogfogalmilag szabályozott becsületsértés helyébe. Hát tulajdonkép mondja meg én nekem a miniszter úr, vagy bármelyik bölcse ennek a törvényhozásnak, hogy hol kezdődik az a sértés, milyen annak a sértésnek neme és formája, mikép kell ennek megnyilatkoznia, hogy például a gazda azt mondhassa : Sértve érzem magamat, el lehet menni. Gulner Gyula? Örül, ha ott marad! Sima Ferencz: Engedelmet kérek, megengedem, hogy Gulner Gyula;t képviselőtársam örül. De lehet olyan munkaadó, a kinek a munka közben vagy a vége felé érdekében áll magát sértve érezni s azt mondja: Elmehettek; te, munkás, keresd a magad igazát, mert erre az időre visszatartom a béredet, a mit e törvény szerint tehetek! Hát lehet ilyen törvényt alkotni? Hát így fogják a munkás és a munkaadó közti viszonyt szelídebbé, emberiesebbé tenni ? Ha nekem az Isten erőt és képességet adott arra, bogy mun-