Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-167

ä;G 167. országos ülés 1897. október 5-én, kedden. a törvényhozás folytonosságára. A 48-iki törvény azt mondja, hogy a helyi hatóságnak adandó be a két példány ; a törvény együttesen intézkedik mindkét példányra; az egyik a helyi hatóságnak adandó, a másik bekötve a nemzeti múzeumnak. Tehát a helyi hatóság útján kellett a nemzeti múzeumnak adni, a másikat pedig a helyi ható­ságnak be sem adták, mióta a vád-intézmény fel van állítva, hanem a királyi ügyészségnek adták és a királyi ügyészség, mikor neki arra a pél­dányra már szüksége nem volt, mikor jónak látta, áttette a helyi hatósághoz, mikor nem: nem tette át, így hogy maga Toldy László úr, ki azt a bizonyos indítványt propagálta tőle telhető ügy­buzgalommal és belátom, hogy állásából folyó kötelességérzetből azt mondja : tény, hogy eddig nem sok haszna volt a fővárosnak a 48 iki sajtó­törvényből. Polónyi Géza: Nem hajtották végre! Wlassics Gyula vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: így tehát valami nagy birtok­állományhoz nem is jutott ez által a főváros. Gondolom, hogy a 15. §. értelmezésénél sem fog semmiféle kétség fenforogni, ha egyszerűen azt mondjuk, hogy egyebekben pedig — minthogy egyéb intézkedései is vannak a törvénynek a sajtópéldányokra vonatkozólag — azok érintet­lenül Nagyatnak s csupán ez helyeztetik hatályon kivííl azzal, hogy nem a helyi hatóság tulajdo­nát képezi, hanem a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelkezik ezen példányok szétosztá­sáról. Minthogy tehát a felvilágosítást megadtam, minthogy úgy látom, hogy tévedésre az adott okot, hogy egy külön helyi hatósági és egy külön közvádlói példányt méltóztatott gondolni, holott a 40. §. azt mondja, hogy két példány adandó be, az egyik a helyi hatóság útján a nemzeti múzeumnak, a másik a helyi hatóságnak s ez tulajdonképen a sajtórendészeti példány. Ezek után — azt hiszem — a 15. §. értelme­zésére nézve kétség nem fog fenforogni. (Helyes­lés jóbbfélől.) Azt gondolom, helyesen járok el, ha a dolog érdemére is azonnal nyilatkozom, mert azt hiszem, a t. képviselő lír, vagy más indítványt fog tenni, hogy a főváros területén: megjelenő nyomdatermékeket a főváros az ő könyvtára szá­mára kapja meg. Megmondom előre álláspontomat, hogy méltóztassanak látni, helyesen járok-e el vagy pedig nem. (Halljuk!) Azt, mintha a 48-iki törvény 40. §-a csak a fővárosnak adott volna bizonyos privilégiumot, nem lehet állítani. Polónyi Géza: Nem is mondtam! Wlassics Gyula vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: Mert ez minden törvényható­ságra vonatkozik, vagy mint a törvény mondja: »helyi hatóságra«. Egy különleges, privilegizált álláspontról szólni tehát egyáltalában nem lehet. Ha következetesek akarnánk lenni és kimondanék azt, hogy a főváros területén megjelent nyomda­termékek a fővárosi könyvtár részére szolgál ­tattassanak be, azt- is ki kellene mondani, hogy minden törvényhatóság területén megjelent nyomdatermékek az illető törvényhatóság könyv­tára számára szolgáltattassanak be. (Helyeslés a baloldalon.) De méltóztassanak meggondolni a következményeket. Vannak törvényhatóságok, melyeknél, a, mint az ezredéves jelentésem azon részéből, melyet épen a vidéki könyvtárakra vonatkozólag beterjesztettem, kitűnik, igen tekin­télyes könyvtáruk van. Ha ezek csak azzal bővülnének, a mi az ő törvényhatóságuk terü­letén jelenik meg: méltóztassék csak némely törvényhatóságokra gondolni, hogy vájjon miféle szaporodás lesz az és lehet-e azzal vidéki könyv­tárt gyarapítani. Legyen szabad a t. háznak egy általános szempontot is figyelmébe ajánlani. Lehet, hogy tévedek s akkor méltóztassék engem rektifikálni, de én elérkezettnek látom az időt arra, hogy a vidéken erős kulturális szempontokat teremt­sünk, (Helyeslés.) melyek a szertelen abuormis kulturális czentralizáczió bizonyos levezetése után a magyar kulturának fókusai legyenek, melyek az illető vidékre kulturális erejükkel nehezedjenek. Ezért akartam gondoskodni arról, hogy a mennyiben a szakszerű vezetés és a megőrzés garancziája ott megvan, a vidéki könyvtárakat is elláthassam e példányokkal. Nyomdatermékeinknek 85—90 százaléka a fő­város területén jelenik meg. Hogy csak az idő­szaki sajtóról szóljak, miért történhessék meg páldáú! az, hogy Nagyváradon, Kolozsvártt, Debreczenben vagy más ily fontosabb vidéki központon egyetlen Budapesten megjelenő hír­lapból se lehessen teljem példányt találni? Nem elég, ha a fővárosban marad 5—10 teljes hír­lapi példány ? Legyen a vidéken is, mert hisz ezek a gyűjtemények 15—20 év múlva igen fontos buvárlati tárgyakká lehetnek. És miért ne legyen ez a vidéken is hozzáférhető. Ha el­fogadjuk azt az indítványt, a melyet a képviselő úr tervez: akkor az összes köteles példányok a fővárosban lesznek, az akadémiában, a múzeum­ban, az országos statisztikai hivatalban és a fővárosi könyvtárban. Ily viszonyok között e törvényjavaslat csaknem semmivel járulna vidéki könyvtáraink gyarapításához, holott nekem épen a vidéki könyvtárak fellendítése a czélom. (Helyeslés jobbfelöl.) Igen természetes, hogy a felosztás igen méltányos lesz; mert én nem képzelhetek el oly kultuszminisztert, ki a fő­város kulturális érdekei iránt kellő érdeklődés­sel és az őt megillető köteles figyelemmel ne

Next

/
Thumbnails
Contents