Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-167

ä;G 167. országos ülés 1897. október 5-én, kedden. a törvényhozás folytonosságára. A 48-iki törvény azt mondja, hogy a helyi hatóságnak adandó be a két példány ; a törvény együttesen intézkedik mindkét példányra; az egyik a helyi hatóságnak adandó, a másik bekötve a nemzeti múzeumnak. Tehát a helyi hatóság útján kellett a nemzeti múzeumnak adni, a másikat pedig a helyi hatóságnak be sem adták, mióta a vád-intézmény fel van állítva, hanem a királyi ügyészségnek adták és a királyi ügyészség, mikor neki arra a példányra már szüksége nem volt, mikor jónak látta, áttette a helyi hatósághoz, mikor nem: nem tette át, így hogy maga Toldy László úr, ki azt a bizonyos indítványt propagálta tőle telhető ügybuzgalommal és belátom, hogy állásából folyó kötelességérzetből azt mondja : tény, hogy eddig nem sok haszna volt a fővárosnak a 48 iki sajtótörvényből. Polónyi Géza: Nem hajtották végre! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: így tehát valami nagy birtokállományhoz nem is jutott ez által a főváros. Gondolom, hogy a 15. §. értelmezésénél sem fog semmiféle kétség fenforogni, ha egyszerűen azt mondjuk, hogy egyebekben pedig — minthogy egyéb intézkedései is vannak a törvénynek a sajtópéldányokra vonatkozólag — azok érintetlenül Nagyatnak s csupán ez helyeztetik hatályon kivííl azzal, hogy nem a helyi hatóság tulajdonát képezi, hanem a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelkezik ezen példányok szétosztásáról. Minthogy tehát a felvilágosítást megadtam, minthogy úgy látom, hogy tévedésre az adott okot, hogy egy külön helyi hatósági és egy külön közvádlói példányt méltóztatott gondolni, holott a 40. §. azt mondja, hogy két példány adandó be, az egyik a helyi hatóság útján a nemzeti múzeumnak, a másik a helyi hatóságnak s ez tulajdonképen a sajtórendészeti példány. Ezek után — azt hiszem — a 15. §. értelmezésére nézve kétség nem fog fenforogni. (Helyeslés jóbbfélől.) Azt gondolom, helyesen járok el, ha a dolog érdemére is azonnal nyilatkozom, mert azt hiszem, a t. képviselő lír, vagy más indítványt fog tenni, hogy a főváros területén: megjelenő nyomdatermékeket a főváros az ő könyvtára számára kapja meg. Megmondom előre álláspontomat, hogy méltóztassanak látni, helyesen járok-e el vagy pedig nem. (Halljuk!) Azt, mintha a 48-iki törvény 40. §-a csak a fővárosnak adott volna bizonyos privilégiumot, nem lehet állítani. Polónyi Géza: Nem is mondtam! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Mert ez minden törvényhatóságra vonatkozik, vagy mint a törvény mondja: »helyi hatóságra«. Egy különleges, privilegizált álláspontról szólni tehát egyáltalában nem lehet. Ha következetesek akarnánk lenni és kimondanék azt, hogy a főváros területén megjelent nyomdatermékek a fővárosi könyvtár részére szolgál tattassanak be, azt- is ki kellene mondani, hogy minden törvényhatóság területén megjelent nyomdatermékek az illető törvényhatóság könyvtára számára szolgáltattassanak be. (Helyeslés a baloldalon.) De méltóztassanak meggondolni a következményeket. Vannak törvényhatóságok, melyeknél, a, mint az ezredéves jelentésem azon részéből, melyet épen a vidéki könyvtárakra vonatkozólag beterjesztettem, kitűnik, igen tekintélyes könyvtáruk van. Ha ezek csak azzal bővülnének, a mi az ő törvényhatóságuk területén jelenik meg: méltóztassék csak némely törvényhatóságokra gondolni, hogy vájjon miféle szaporodás lesz az és lehet-e azzal vidéki könyvtárt gyarapítani. Legyen szabad a t. háznak egy általános szempontot is figyelmébe ajánlani. Lehet, hogy tévedek s akkor méltóztassék engem rektifikálni, de én elérkezettnek látom az időt arra, hogy a vidéken erős kulturális szempontokat teremtsünk, (Helyeslés.) melyek a szertelen abuormis kulturális czentralizáczió bizonyos levezetése után a magyar kulturának fókusai legyenek, melyek az illető vidékre kulturális erejükkel nehezedjenek. Ezért akartam gondoskodni arról, hogy a mennyiben a szakszerű vezetés és a megőrzés garancziája ott megvan, a vidéki könyvtárakat is elláthassam e példányokkal. Nyomdatermékeinknek 85—90 százaléka a főváros területén jelenik meg. Hogy csak az időszaki sajtóról szóljak, miért történhessék meg páldáú! az, hogy Nagyváradon, Kolozsvártt, Debreczenben vagy más ily fontosabb vidéki központon egyetlen Budapesten megjelenő hírlapból se lehessen teljem példányt találni? Nem elég, ha a fővárosban marad 5—10 teljes hírlapi példány ? Legyen a vidéken is, mert hisz ezek a gyűjtemények 15—20 év múlva igen fontos buvárlati tárgyakká lehetnek. És miért ne legyen ez a vidéken is hozzáférhető. Ha elfogadjuk azt az indítványt, a melyet a képviselő úr tervez: akkor az összes köteles példányok a fővárosban lesznek, az akadémiában, a múzeumban, az országos statisztikai hivatalban és a fővárosi könyvtárban. Ily viszonyok között e törvényjavaslat csaknem semmivel járulna vidéki könyvtáraink gyarapításához, holott nekem épen a vidéki könyvtárak fellendítése a czélom. (Helyeslés jobbfelöl.) Igen természetes, hogy a felosztás igen méltányos lesz; mert én nem képzelhetek el oly kultuszminisztert, ki a főváros kulturális érdekei iránt kellő érdeklődéssel és az őt megillető köteles figyelemmel ne