Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-193

ggO 193. országos Ülés 1897. deezembei* 10-én, pénteken. irányítva, hogy a ház minden tagja lelkiismerete szerint tárgyalhasson és vitatkozhassak (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Mert hiszen, t. ház, azt senkisem fogja állítani, hogy itt vitatkozunk; ki merné azt állítani, hogy itt csakugyan tanácskozunk; ki merné azt állítani, bogy nekünk, legyenek bár érveink a legsúlyosabbak, aggodalmaink a legnagyobbak, legyen bár honfiúi fájdalmunk, melyet szivünkben érzünk, a legmélyebb, ez önökre a legcsekélyebb hatással volna? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ez nem tanácskozás, ez egyszerűen parancsszó. (Úgy van! a szélső halóidalon.) Endrey Gyula: Szavazógép! (Derültség jobbfelől.) Kossuth Ferencz: És, t. ház, nem akarok senkit sérteni, de ha önök egyszerűen egy akaratnyilvánítás után indulnak, hogy ha nem követelik meg ez idő szerinti vezérüktől, hogy ezt az akaratot meg is indokolja, akkor a tisztelt túloldal ne sértődjék meg, ha ismétlem azt, hogy vezére akaratának vakon hajol meg, (Élénk helyeslés és éljenzés.) mert hiszen máskép lehetetlen megérteni azt, hogy egy oly nagy pártban, mint a túloldal, a gondolkozásnak olyan bámulatos egyöntetűsége teremjen meg egy perez alatt olyan nag >| kérdések fölött is, mint az a kérdés, a mely most a szőnyegen vau. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől.) T. ház! A leghatározottabban állítom, hogy azzal, hogy a t. miniszterelnök úr érveink ellen semmi érvet fel nem hoz, és csak egyszerűen akaratát nyilvánítja szárazon és ridegen, ezzel megsérti az alkotmányosságnak fogalmát és igen kevés tiszteletet mutat ezen ház iránt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egyébiránt ezt már megszoktuk, hiszen milyen tiszteletet mutat a kormány a ház iránt akkor, mikor az országgyűlésnek két faktora által megszavazott törvényt is egyszerűen zsebre teszi, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és nem is terjeszti fel a szentesítés végett, (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) mint megtette a provizórium-törvé nynyel ?! Ezt, t. ház, egy jeles kormánypárti publiczista vetette fel, (Úgy van! a szélső baloldalon.) tehát nem is a mi táborunkból jött ez a meg jegyzés, de igaz és helyes s ezért kezdem is, micsoda joggal teszi zsebre a kormány az országgyűlés két háza által megszavazott törvényt? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Minthogy ezt megtette, ezzel ismét csak azt bizonyította, hogy az országgyűlés tekintélye fentartása iránt semmi érzékkel nem bir. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Polczner Jenő: Nem is lehet ennek a háznak tekintélye! (Zaj. Elnök csenget.) Kossuth Ferencz: Mikor egy pártvezérnek egyszerű szava dönt, és ha a nyers erő nyilatkozik meg a nagj

T többség részéről egy egyszerű pálezaütésre, '-ikkor beállt az egyeduralom korszaka, beállt oly zsarnokság, a mely zsarnokság sokkal veszélyesebb egy ember zsarnokságánál, mert az egy embernek legalább szive van, holott a nagy többség-nek még csak szive sincsen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Madarász József: Annak van gyomra! Kossuth Ferencz: T. ház! Minket leszavaznak, tudjuk jól, hogy le fognak szavazni, ... Sima Ferencz: De nem ebben az esztendőben ! Kossuth Ferencz: ... de a mi igazunkat az önök szavazata nem fogja elnyomni, a mi igazunk ki fog sugárzani ebből a házból, át fog sugárzani a nemzetre, bele fog férkőzni minden gondolkozó ember lelkiismeretébe, és Magyarországon minden igaz magyar polgár kérdezni fogja azt, hogy azok teljesítik-e híven, mint népképviselők, az ő kötelességüket, a kik megállva szilárdul elveik mellett a honszerelem egész rajongásával szivükben küzdenek, vagy azok, a kik még csak érvelni sem akarnak, hanem egyszerűen szavaznak. (Éljenzés a szélső haloldalon.) Ajánlom tehát, t. ház, az én javaslatom elfogadását. (Hosszantartó, élénk éljenzés és helyeslés a szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Barta Odönl (Felkiáltások: Nincs itt!) Oiay Lajos! Olay Lajos: T. képviselőház! Arról győződtünk meg, hogy a túloldalon (Zaj, Elnök csenget.) ehhez a fontos kérdéshez senki hozzá nem szólt. Ebből vagy az következik, hogy lelkükben meg vannak arról győződve, hogy azon indítvány, melyet t. pártelnököm, Kossuth Ferencz előterjesztett, csakugyan helyes, vagy pedig áll az. az elhangzott szó, hogy annak a pártnak gondolkodnia szabad, de beszélnie nem. (ÉUnk helyeslés a szélső baloldalon.) Szavazni pedig úgy kell, a hogy a kormányélnök, nem a pártvezér, parancsol. T. képviselőház! A hányszor kiegyezésről volt szó a vám és a bank érdekében, 1872-ben, 1878-ban, 1888-ban, mindig azt kürtölte a kormánypárt, mindig azt kürtölték a kormánypárti lapok, hogy válság előtt állunk, vigyázzon a nemzet, mert ha a kiegyezést meg nem szavazza, bajba, veszélybe kerül. Ez volt, a jelszó akkor, ez a jelszó most is. Nézzünk ennek a kérdésnek elébe. Ugyan miért nézne minden egyes kiegyezésnél az ország válságnak elé. Nem erről volt itt szó akkor, nem erről van itt ma