Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-193

198. országos ülés 1897. deczember lö-én, pénteken. 27 9 véderő, mint a pénzügyi bizottsághoz utasítani tanulmányozás és jelentéstétel végett és utasítani e bizottságokat, hogy jelentéseiket oly időben terjeszszék elő, hogy a honvédelmi tárcza költségvetésével együtt tárgyaltathassanak. Kérem, méltóztassék ezek kinyomása és szétosztása iránt intézkedni. Elnök: A beadott jelentések kinyomását, és szétosztását a ház elrendeli és előzetes tárgyalás végett a véderő- és pénzügyi bizottsághoz utasítja azzal, hogy a jelentések oly időben terjesztessenek elő, hegy a honvédelmi költségvetéssel együtt tárgyalhatók legyenek. Következik már most a vám- és bankügyről szóló javaslat (írom. 275) előzetes tárgyalásának módja iránt a tárgyalás folytatása, még pedig a zárszavak, abban a sorrendben, a melyben a határozati javaslatok beadattak. Lázár Árpád jegyző: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz : T. ház! (Halljuk i Halljuk!) A miuiszterelnök úr semmiféle érvvel sem indokolta azt, hogy miért kívánja az előttünk fekvő nagyfontosságú törvényjavaslatot a pénzügyi bizottsághoz utasítani. (Igazi Űgy van! a szélső] baloldalon.) Az én javaslatommal szemben ismét csak egész szárazon saját akaratát nyilvánította, a mely akaratnyilvánítás a túloldalon mérvadó lehet, de erre az oldalra semmi befolyással nem bír. (Igaz! Űgy van! a szélső baloldalon.) Az akaratnyilvánítás, ha ezt egy nagy többség támogatja, a nyers erő megnyilatkozásává válik, a mely leverheti ugyan az igazságot, de meg nem ölheti. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Az igazság feltámad az emberek szivében, esakhogy ott máskép nevezik, úgy nevezik, hogy lelkiismeret. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Miért javasoltam én azt, t. ház, hogy az előttünk fekvő nagyfontosságú törvényjavaslat az osztályoknak adassék ki ? (Halljuk ! Halljuk !) Először is, minthogy a házszabályok 111. pontja világosan megteremtette az osztályokat, nagyon helytelen az, hogy folytonosan mellőztessenek s így a házszabályoknak egyik fontos része holt betűvé tétessék, (Helyeslés a szelő baloldalon.) kivált nagyon helytelen, hogy holt betíívé tétessék épen az a rendelkezése a házszabályoknak, melynek megtartását olyan kérdések megvitatása tenné szükségessé, a melyek semmi szakbizottság elé nem tartoznak kizárólagosan. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nagyon kíváncsi volnék megtudni, hogy micsoda érvekkel lehet azt támogatni, hogy a kérdés, a mely előttünk fekszik, kizárólagosan pénzügyi kérdés? Ezt semmi okoskodással bebizonyítani nézetem szerint nem lehet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De azért is terjesztettem elő javaslatomat, mert azt óhajtom, hogy ilyen nagyfontosságú közjogi kérdésnek megvitatásában minden egyes képviselő résztvehessen, még pedig a pártfegyelem korlátai nélkül. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Már régen szokássá lett — fájdalom — ebben a házban az, hogy itt csakis szónokolunk és csakis szavazunk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a parlamentarizmus fogalmának lealacsonyítása, (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) mert hiszen e ház nem egyszerű szónoklati gyakorlatnak tere, sem pedig színhelye a gépies szavazásnak. (Igzz! Úgy van! a sélsző baloldalon.) T. ház! A bizottságokban megtörténik elég gyakran, hogy kormánypárti képviselők is felszólalnak bizonyos törvényjavaslatok módosítása mellett, megtörténik igen gyakran, hogy ezen felszólalásoknak a kormány maga is helyt ad s igazat ad; megtörténik — igaz, hogy nagyon ritkán, de csekélységemmel is megtörtént már, hogy még az ellenzéknek módosításait is elfogadják a bizottságokban, holott ez még ebben a házban soha megnem történt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt egyszerűen a pártfegyelem uralkodik, nincs oly ékesszólás, nincs az érveknek olyan mélysége, a mely meg bírná rendíteni azokat a kőfalakat, melyeket önök elé a pártfegyelem emel. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem hiszem, hogyha felkelne sírjából Deák Ferencz és oda, ülne arra az üresen Nagyott helyre, nem hiszem, hogy még az ő érvei és ékesszólása is megbírná dönteni ezt a pártfegyelmet, a mely önöket kormányozza. (Jgaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! 1867-ben a XII. §. megalkotása mély és beható tárgyalásoknak volt az eredménye ; most, midőn arról van szó, hogy ezt a 13. §-t mikép magyarázza az ország s arról van szó, — erős meggyőződésünk szerint, — hogy mikép magyarázza félre a kormány, (Űgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor senki sem érvel a túloldalról; s a miniszterelnök egyszerűen csak akaratát nyilvánítja (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) s ámbár pár nappal ezelőtt senkisem tudott ebben a házban semmit arról, hogy mi tulajdonképen e törvényjavaslat szövege, egyszerre csak mint egy varázsbotütésre a meggyőződés az önök lelkére beleszállt, t. túloldal, (Úgy van! Űgy van! a szélső baloldalon.) mintha csak a szentlélek szállta volna meg önöket. (Úgy van! Űgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Higyjék el, hogy a parlamenti tekintélyt az nem emeli, hogy ha érvekkel szemben önök hallgatnak s az érvekre csak szavazással felelnek; (Űgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a parlamentnek tekintélyét nem emeli, hogyha minden olyan javaslatot egyszerű akaratnyilvánítással kizárnak, a mely javaslat oda van