Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-192

274 192, oraz&gos ülés 1897. deciember 9-én, csütörtökön. alkotmányos állapotról, de valaminő reprezentanzájáról Ausztriának, legyen ez alkotmányos, vagy nem alkotmányos, — mondom csak kell, hogy az osztrák fél kormánya egy propozicziót tegyen, a melyet a képviselőház kell hogy tárgyaljon. És ilyen ajánlat előttünk nem fekszik. Már most ki van hivatva annak a megbírálására, hogy egy kétoldalú szerződést lehet-e egyoldalúlag megkötni ? Már a pénzügyi bizottság semmi esetre sem, Nincs olyan kezdő jogász, a ki azt az elméletet tisztának ne tartaná, hogy a kétoldalú szerződésekhez a mutuus consensus, mindkét fél szabad megegyezése az alapfeltétel, a mely nélkül ez a szerződés kétoldalú nem is lehet. Már most vájjon opportunus, helyes dolog-e, a mit csinálunk, az más kérdés; de annak a kérdésnek a megvitatása, hogy alkotmányjogi szempontból lehetséges-e, vagy nem, feltétlenül az igazságügyi bizottság véleményétől kell, hogy függővé tétessék. Hiszen erre nézve irányadó az 1867. évi

XII. törvényezikk. Méltóztassék a61.§-t megnézni, Azt mondja: »A szövetség megkötése kölcsönös alku nélkül történnék oly módon, mini: két egymástól jogilag független ország hasonló egyezkedései történnek. A két fél felelős minisztériumai közös egyetértéssel készítsék meg a szövetségi javaslatot s terjeszsze azt mindenik az illető országgyűlése elé s a két országgyűlésnek megállapodásai lesznek ő Felsége szentepítése alá terjesztendők,« / így rendeli a vám- és kereskedelmi szerződés megkötését az önök által védelmezett 1867. évi XII. törvényezikk. Már most, hogy ezen szövetség egy esztendőre, vagy tiz esztendőre köttetik-e meg, ez a szövetség megkötésének módozata szempontjából teljesen közönyös dolog, mert ha én csak egy esztendőre is akarok Ausztriával szerződni az 1897. évi deczember 31-ikén lejárandó szerződés tekintetében, azt megint csak úgy tehetem, a mint azt a törvény nekem előírja: mindkét fél kormányainak előterjesztésével. Minden más törekvés, ha egyezményt czéloz, törvénytelen és alkotmányellenes; ha pedig ezeukivül mellőzi a magyar állam egyedüli jogát, az önálló vámterületnek felállítását, akkor ezenfelül még hazafiatlan is. (Zajos helyeslés a szélső haloldálon.) T. képviselőház! Elérkeztem a legutolsó ponthoz. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a javaslat, hogy azon esetben, ha május l-ig a végleges rendezés czéljából szükséges javaslatot odaát is, itt is elő nem terjesztenék, akkor — és itt értette félre a kormány javaslatát a t. előttem szóló — elő fognak terjesztetni a javaslat szerint nem az Önálló intézkedések, hanem azt mondja: az állandó intézkedésekre fog javaslat tétetni; még akkorra se ígéri meg az önálló, hanem csak az állandó intézkedést. T. ház! Egy tiszteletteljes kérelmem van: mondja meg nekem a pénzügyminiszter űr, miért nem idézték az Í867. évi XII. törvényezikk 68. §-ában foglalt »önálló« kifejezést, miért idézték önök az »állandó« kifejezést? Mert mihelyt a t. miniszter úr a magyar közvéleményt felvilágosítja aziránt, hogy a t. miniszter úr az »állandó intézkedés* alatt azt érti, hogy 1898. május i-ig az önálló vámterület létesítésére és az önálló magyar bank felállítására (Zajos helyeslés a baloldalon.) fog javaslatot benyújtani, én leszek az első, a ki kötelességemnek fogom ismerni barátaimat arra kérni, hogy a magyar kormánynak ezen időt mentől előbb lehetővé tegyük és siettessük. T. ház ! Ez egy szemfényvesztő játék. Egészen másról van itt szó, t. ház. Először szó van arról, hogy a kormány nem akarja magát megkötni még azon esetre sem, ha 1898. évi május hó l-ig be nem terjesztenék a javaslatot, hogy ő mikor tartozik a törvényjavaslatot beterjeszteni. Tehát ezen törvényjavaslat szerint megtörténhetik Magyarországgal az, hogy az állandó rendezés czéljából szükséges javaslatok majd benyújtatnak nekünk 1898. évi deczember hó 8-án, mint a hogyan most tették és akkor előáll a kormány azzal, hogy itt van a kényszerhelyzet, önálló vámterületet nem lehet két hét alatt csinálni, tehát hosszabbítsuk meg a provizóriumot még egy évre. (Igaz! Ügy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De ismerjük már ezeket a mókákat, ismerjük a ezukoradótörvényjavaslat alkalmából; (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) ezekkel a szemünket bekötni nem lehet. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Van itt egy ennél még sokkal veszedelmesebb pont. És itt térek arra rá, hogy a mellettem ülő mélyen tisztelt barátaimat és képviselőtársaimat felkérjem, hallgassanak meg. (Halljuk! Halljuk!) Kérdést akarok intézni nyíltan és világosan : lehetséges-e az, hogy gróf Apponyi Albert, (Halljuk! Halljuk!) a ki az 1867 : XII. törvényezikk nemzeti irányban való fejlesztésének volt eddig mindig tiszteletreméltó apostola, s a kit én ezen törekvésében lelkem egész melegével nemcsak ünnepeltem, de ünnepelni még jövőre is hajlandó vagyok, lehetséges-e, hogy segédkezet nyújtson ahhoz, a mi itt szándékoltaik? (Zajos helyeslés a szélső báloldalon.) A törvényjavaslatba tel van véve az, hogy a kormánynak azon esetre, ha május hó l-ig nem tétetik meg odaát is, itt is a megfelelő intézkedés, 1898. évi deczember hó 31-éig joga van bármikor törvényjavaslatot benyújtani, de joga van ezenfelül mihez? Joga van ahhoz, hogy rendeleti úton léptessen életbe oly intézkedése-