Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-192

192. országos ülés 1897. deczember 9»én> csütörtökön. 575 ket, melyeket törvényekkel lehet csak szabá­lyozni. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ez, t. ház, oly csíny lenne, a mely a Kaiserpara­grapímak nemcsak becsempészését jelentené a magyar alkotmányba, hanem ezen még messze túl menne. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, nézzük meg az osztrák alkot­mányt, Az megengedi, hogy a kormány a 14. §. alapján, akkor, ha először az állandó megtör­li éltetést maga után nem von, másodszor, ha négy hét alatt a parlamentnek, a mint az össze­ült, bejelentette, csinálhat kormányhatósági ren­deletekkel intézkedéseket. Ez a javaslat, amely előttünk fekszik, még ezen feltételekhez sincs kötve. A magyar törvényhozásba becsempésznek egy Kaiserparagraphust, a melylyel a nélkül a feltétel nélkül, hogy meghatározott határidőn belül tartoznak a törvényhozásnak jelentést tenni, vasútügyet, tarifa-ügyet, állategészség­ügyet stb. rendeleti úton szabályozhatnak és egy év alatt, ha tetszenék, — a mit ugyan nem tételezek fel — kényelmesen tönkretehetik Ma­gyarországot. Már most az én kérdésem az, hogy midőn 1791-ben megalkotta a magyar törvényhozás azt a fundamentális törvényt, a mely Magyarorszá­gon kizár minden rendeletekkel és pátensekkel való kormányzást, és mikor Magyarországon ez idő szerint alkotmányos állapot van, lehet-e, szabad-e, különösen azon férfiaknak, a kik ezen kormány iránt még bizalommal sem viseltetnek, hozzájárulni ilyen alkotmány-csínyhez, hogy a kormány rendeletekkel kormányozzon? (Helyeslés a szélső baloldalon.) De nem titok az sem, hogy önök csak tétlenkednek és a nemzet közvéleménye előtt azt akarják elhitetni, hogy itt az önálló vám­terület rendezéséről van szó. Én figyelmeztettem már egyszer a nemzetet erre. A múlt ország­gyűlésen történt, midőn kifejtettem, hogy az az intézkedés, hogy nálunk a nemzetközi szerződé­sek 1903-ban tehát későbben járnak le, mint a vámszerződés, igen kellemetlen konzequencziávaí jár. Tudjuk, hogy Bilinski az osztrák par­lament pénzügyi bizottságában az osztrák kor­mány nevében kijelentette, hogy addig, míg ezen nemzetközi szerződések fennállanak, nem is lehetséges önálló vámterület. Már most az az aggodalom merííl fel, hogy az osztrák pénzügy­miniszternek ezen álláspontjára helyezkedve a magyar kormány sem nem akarja, sem nem képes az önálló vámterületet létesíteni mind­addig, a míg azon nemzetközi szerződések fenn­állanak. Nem a mi jogunk alapján nem képes, de nem lenne képes azért, mert az osztrák kor­mánynak az álláspontja más és én nem ismerem a magyar kormánynak erre vonatkozó állás­pontját. Ha tehát jóhiszeműséggel akarjuk foly­tatni ezen vitát, akkor álljon elő a miniszter­elnök úr, tájékoztassa az országot nyíltan, férfiasan, őszintén és igazán, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mondja meg, hogy akarja az önálló vámterületet ekkor és ekkor, ilyen és ilyen fel­tételek alatt; szívesen fogjuk tudomásul veuni. De ha egy ilyen törvényjavaslatot látunk és a mellett tudjuk, hogy a miniszterelnök úr a ház­szabályokban előírt határidőn túl settenkedve nem felel meg az interpelláczióra, a mely a czukoradó kérdésében hozzá intéztetett, s ha a mellett látjuk, hogy a »Neue Freie Presse«-ben tegnap megütötték a dobot, hogy Magyarorszá­gon már a nemzetiségi forradalom fenyeget a függetlenségi párt ezen akcziója folytán: akkor olyan törekvést látunk, a melyet a magunk ré­széről nemcsak helyesnek, de még hazafiasnak sem tarthatunk. És a magam részéről azt hi­szem, hogy ilyen állapotokkal szemben nemcsak jogunk, de kötelességünk is lesz, ha ez iránt kellő felvilágosítást nem nyerünk, versengeni az iránt, ki legyen közöttünk az első áldozat, a melyet alkotmányunk védelmében tőlünk meg­követelnek. (Élénl tetszés a szélső baloldalon.) Csak arról kell legfelebb gondolkoznunk, hogy a másvilágra egyikünk se menjen maga. (Tet­szés a szélső baloldalon. Derültség jobbfelöl.) Nekem az volt a szándékom, hogy meg­győzzem a t. házat arról, hogy az a törekvés, a mely innét megindult, a lehető legjogosabb korlátok közt mozog és mindenkinek köteles­sége azt támogatni, ha a magyar parlamentben az alkotmány védelmében alkotmányos tárgya­lásokat akarunk lehetővé tenni ós fentartani. Ám tegye meg a t. kormány, tőle függ, nyújt­son nekünk ezen kérdésekben felvilágosítást, világosítsa fel a nemzetet; de addig, mig csak fizetett tollforgatók hirdetnek ellenünk háborút (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és a nemzet közvéleményének elsöprésével fenyeget­nek, addig minket megtántorítani sem a miniszter úr, sem más nem fog. (Zajos tetszés a szélső hal­oldalon.) Ezen meggyőződés által vezéreltetve, kérem a t. házat, utasítsuk ezen javaslatot, a mint mondani szerencsém volt, az osztályokhoz, hadd lássuk meg, egyénileg minden képviselő hogyan vállal felelősséget a történendőkért; ha pedig ezt el nem fogadják, hallgassuk meg legalább az igazságügyi bizottság véleményét, mert lehe­tetlennek tartom, hogy jogászok ilyen alkot­mánysérelmekhez hozzájáruljanak. Ezért támogatom a Kossuth Ferencz és az Olay Lajos t. képviselőtársaim által benyújtott határozati javaslatokat. (Hosszantartó, zajos éljenzés a sBéísö baloldalon,) Lázár Árpád jegyző: Barabás Béla ! 35*

Next

/
Thumbnails
Contents