Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-192

192. országos Ülés 1897. deezember 9-én, csütörtökön. g 7 \ pedig semmiféle bizottsághoz való utalással uem lehet elérni, hanem csak az osztályokhoz való utalással, a hol minden képviselőnek egyéni felelősség mellett megvan a nyilatkozásra való joga. Hogy ezt megokoljam, vessük fel röviden a kérdéseket. Előre kijelentem, hogy távol van tőlem minden obstrukezionális velleitás. Benyújtatik egy törvényjavaslat. A miniszterelnök úr azt mondja: ez a törvényjavaslat semmi egyéb, mint a 250. szám alatt már benyújtott s a ház által már megszavazott törvényjavaslatnak új formában való előterjesztése; tehát méltóztassanak hozzájárulni. Ha ez igaz volna, akkor sem volna ok arra, hogy a parlament, midőn egy megszavazott törvényjavaslatról még nem tudja, leaz-e belőle törvény, máris ilyen újabb törvényjavaslatot tárgyaljon. Ilyen helyzet csak olyan alkotmány mellett lehetséges, a milyet az 1867 : XII. törvényczikk ránk szabott. De nézzük, milyen a helyzet ma. Első pillanatra szembeötlő, hogy a most benyújtott javaslatból hiányzik a 250. számú javaslatnak két nagyon kardinális része; első sorban az 1867 : XII. törvényczikk és 1879., illetőleg 1387. törvényczikk 23. §-ára való hivatkozás. Az a törvényjavaslat, a mely itt be van nyújtva, a most hivatkoztam 1887. évi XXVII. törvényczikk első szakaszának csak második bekezdésére utal. Mi a lényeges különbség? Az, hogy a míg a múltkor benyújtott, az egy évi provizóriumra vonatkozó törvényjavaslat felölelte a quótának meghosszabbítására vonatkozó törvényhozási intézkedést, ezen javaslat a quótára vonatkozó rendelkezéseket mellőzi. (Igás! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) Ezekre vonatkozólag sem iutézkedést nem tartalmaz, sem prognózist nem állít fel az iránt,, hogy ezen kérdés tekintetében mi fog történni. A másik, a mi ebből hiányzik, az, hogy nem történik utalás arra, kivéve a harmadik szakaszt, a melynek más rendeltetése van, hogy Ausztriában is megfelelő törvényes intézkedések alkotmányos úton jöjjenek létre. Ezen törvényjavaslatnál ez is ki van Nagyva. Ez a két kiNagyás joggal olyan súlyos aggodalmakat ébreszt bennünk, a melyek rögtön bebizonyítandó módon minden, de különösen a függetlenségi párthoz tartozó képviselőknek kötelességévé teszik, hogy ha kell, mindennek feláldozása árán megakadályozzák azt, hogy ezek be ne következhessenek. Hozzuk tisztába, t. ház, a kérdést. Mondom, hiányzik a quótára vonatkozó intézkedés. Az cöak tiszta és világos dolog, hogy akkor, a mikor a kormány 1897. deezember 8. és 9-én a kereskedelmi és vámszövetségre vonatkozó egyezmény szempontjából maga bevallja, hogy most sürgőssé vált az intézkedés, hogy január 1-én baj ne következzék be, lehetetlen a konkluzumot le nem vonni, hogy ha ez áll a vám- és kereskedelmi szövetségre nézve, még inkább áll a közös ügyeket tárgyazó és ennek fedezetét képező quóta-kérdésre nézve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt kérdezem tehát most már a magyar kormánytól, hajlandó-e nekünk felvilágosítást adni az iránt, hogy miért nem vette fel a javaslatba a quótára vonatkozó rendelkezést? S ha erre feleletet nem kapok, úgy az igazságügyi bizottság véleményét akarom ismerni, a tekin tétben, hogy az az intézkedés, a melyet mások imputálnak a kormánynak, a kik védik e javaslatot, nem-e nyilfc alkotmánysértés és egyenesen államcsíny leime-e? (Igaz! Úgg van! a szélső baloldalon.) Intézkedés tehát ez irányban nincsen. Mi a szándék, azt kell tehát kutatni. A kormánynak módjában van ezt megezáfolni, ha nem teszi, annál jogosultabb az a feltevés, hogy álláspontom helyes és korrekt. Azt olvasom, hogy a kormánynak az a szándéka, hogy a quóta kérdésében, miután négy hónapi indemnitása van, ő Felsége a király elé viszi a döntést. 0 Felsége a király fogja a quóta arányát eldönteni, és ennek alapján, a kiegyezési törvénynek 41. §-a alapján, fog a költségvetésbe oly módon beállíttatni, hogy nekünk többé a mennyiséghez hozzászólni nem lehet, csak a fedezetről van jogunk intézkedni. Már most, t. képviselőház, ezen súlyos aggodalom mit bizonyít? Azt, hogy alkotmányon kivüli állapotok szándékoltatnak létesíttetni. (Igaz! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) Mert ő Felsége döntését a quóta kérdésében, mint politikai arkánumot az 1867. évi XII. törvényczikk állította be. Ezen pontra vonatkozólag a figyelmeztetés nemcsak időszerű, de sürgős is, mert vigyáznunk kell, hogy a magyar szent koronát és annak viselőjét párttusákba és szenvedélyes vitákba ok nélkííl bele ne vonjuk. Mit mond az 1867 : XII. t.-cz. 21. §-a? Azt mondja (olvassa): »Ha a két küldöttség a javaslatra nézve nem tudna egymással megegyezni, mindenik félnek véleménye mind a két országgyűlésnek elébe terjesztetik. Ha pedig a két országgyűlés nem tudná egymással kiegyezni : akkor a kérdést, az előterjesztett adatok alapján, ő Felsége fogja eldönteni,« Fontos ez a dolog, t. ház, azért is, mert daczára annak, hogy az osztrák alkotmánynak ide vonatkozó rendelkezései sok mindenféle tekintetben eltérnek, de az 1867. évi deezember 21-iki 146. számú törvénynek harmadik paragrafusa ezen kérdés tekintetében Ausztriában is teljesen