Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-192

2^2 192. országos ülés 1897. deczember 9-én, csütörtökön. kongruens intézkedést tartalmaz. Tehát fundamentális alkotmányos intézkedés úgy Magyarországon, mint Ausztriában, hogy ő Felsége a quóta kérdésében csak akkor dönthet, ha a két törvényhozás egymással már megegyezni nem tudott. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, a magunk részéről a törvényhozás beleegyezése vagy bele nem egyezése eddig kikérve nem volt. A quóta-bizottságnak oly jelentése, a mely azt igazolná, hogy a két quótabizottság megegyezni nem tudott, eddijr a törvényhozás által nem tárgyaltatott. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát a quótakérdésben a kormány csakugyan ő Felsége döntését akarja provokálni, ez ki van zárva mindaddig, mig a két törvényhozás a megegyezést meg nem kísérletté. A ki ellenkezőt akar cselekedni, sérti az alkotmányt s Magyarország minden önálló rendelkezési jogát. A törvény 25. § ának rendelkezése szerint az 1867 : XII. törvényczikk összes intézkedéseinek alapfeltétele az, hogy Ausztriában is teljes alkotmányosság legyen, mert Magyarország törvényhozása csak Ausztria alkotmányos képviseletével érintkezhetik. Ha tehát Ausztriában az alkotmányosság feltétele, a mint kilátás van reá, megdől, akkor előáll a status quo ante. De hát mi az a status quo ante ? Ezt nem én fogom megmondani, hanem Deák Ferencz maga és a törvény 5. §-a, mely ezeket mondja: »Ezelőtt Magyarországot illetőleg mindazokra nézve, mik az érintett viszonyokra vonatkoznak, a magyar országgyűlés s a magyar király közegyetértéssel intézkedtek és ez intézkedések megállapításánál más ország befolyással nem birt«. A status quo ante értelmében tehát Magyarország ő Felségének, királyának egyetértéséve], de minden más ország hozzájárulása nélkül kell, hogy intézkedjék, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) ha odaát alkotmányon kívüli állapotok vannak. Azt mondják ugyan, hogy nincs jogunk vitatni, mikép jönnek létre oda át a törvények. Az alkotmányosság feltételét nem az osztrákok kötötték ki, hanem mi. Már most, hogy az általunk kikötött feltétel be-vagy be nem következése, fennállása vagy fenn nem állása felett épen ne lenne jogunk vitatkozni, ez annyit jelentene, hogy 1867-ben olyasmit iktattak törvénybe, a minek lehetetlenségéről előre meg voltak győződve és így jobb tudomásuk ellenére vettek fel oly dolgot, a melyen nekünk disputálni sem volna szabad. Ilyet pedig nem szabad imputálni az 1867-iki törvényhozásnak. Már most mikor következik be ez az állapot? Azt mondják, Ausztriában a 14. §-szal való kormányzás mellett is lehetséges a quótakérdést megoldani. Bocsánatot kérek, lehet vitatkozni a fölött, hogy Ausztriában a 14. §-nak milyen hatása van. Nem is akarok én e fölött vitatkozni, majd az ügy érdeménél rá fogok térni; de egy dolog minden kétségen kivtíl áll, maga az osztrák kormány hivatalos nyilatkozatában a pénzügyi bizottság előtt kijelentette, hogy a mig egyrészről magának fentartja a jogot, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség kérdésében a 14. §. alapján kormányozhasson, addig maga Bilinski volt ki a kormány nevében kijelentette, hogy az teljesen ki van zárva, hogy a 14. §-szal quótát lehessen megállapítani. Már most ki lévén zárva Ausztriában is az, hogy a quóta a 14. §. alapján, vagy felségdöntés alapján megállapítható legyen, addig, míg a két törvényhozás egymás közt nem tárgyal, kérdem egész tisztelettel, akarja-e ennek daczára a magyar koimány a quótát felség-döntéssel megállapíttatni: igen vagy nem? Mert ha akarja, akkor ez tévedésbe ejtése lenne a törvényhozásnak, államcsíny és alkotmánysértés egyszerre. (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Hogy minden képviselő jóhiszeműsége tisztán álljon, s az egyéni felelősség egész gulyával vegyen részt ezen kérdéseknek megvitatásában, mi sem szükségesebb, mint hogy elsősorban minden képviselőnek ibyen fontos alkotmányjogi kérdésben adassék meg a mód és alkalom, hogy az osztályokban vitathassák meg azt, továbbá hogy megadassák a mód és alkalom, hogy az igazságügyi bizottság, mint e képviselőháznak hivatott Szakközege, ily fontos alkotmányjogi kérdésben nekünk véleményt adjon. így állunk a quóta-kérdés tekintetéhen, így állunk akkor is, ha 'fennáll és fen marad az 1867 : XII. törvényczikk, mert annak értelmében is csak akkor dönthet a király, ha a két ország egymással megegyezni nem tudott, addig pedig semmi körülmények között. . . Ha pedig megdől az 1867: XII. törvényczikk azért, mert odaát alkotmányosság nincs, annak konzequencziája nem lehet más, mint azon status quo ante, hogy a magyar törvényhozás, úgy a hogyan azt 1867. előtt cselekedte, tisztán és kizárólag saját királyának beleegyezésével intézkedjék azon terheknek fedezéséről, a melyek a pragmatica sanctió alapján közözséget involválnak. Az a settenkedés, a mely itt szándékoltatik, a mely kiNagyja a törvényjavaslat keretéből ezen iatézkedést, azon hallgatólagos, leplezett törekvéssel, hogy itt felségdöntétäsel fognak quótát megállapítani és Magyarországot azon szerencsétlenségbe sodorni, hogy a törvény megkerülésével, alkotmányellenes módon állíttassék be a költségvetésbe egy tétel a koronának szentséges tekintélye alatt, a melyről önök azt fogják vitatni, hogy az többé nem érinthető, holott mi azt kell, hogy vitassuk, hogy az alkotmányellenesen jött létre: maga ez a kérdés óvatosságra int minden