Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-167

167. országos ülés 1897. október 5-én, kedden. I<: oly könyveket, melyeket a törvényhozás bölesesége más ezélra határozott. Már most ilyenformán, ha én ezen dolgot a törvényhozás színe elé nem hozom, megtörtént volna vagy megtörténhetik az, hogy a nélkül, hogy ez a törvényhozásnak intencziója lett volna, interpretáezió alapján a főváros egy szerzett és törvényileg is biztosított jogától megfosztatnék. Ez a legalitás álláspontja. A törvényjavaslat maga — mondom — - az 1848: XVIII. törvényczikk 40. §-át hatályon kivű'l helyezni nem is kívánja, nem is proponálta; ez nincsen benne; ennélfogva ez élő törvény marad ezen törvény életbeléptetése után is. Most tlZ íi kérdés, hogy a t. miniszter megér'ísíti-e azt a feltevést, hogy a helyi hatóságokat megillető köteles példány ezután is megmarad-e a törvényhatóságnál vagy nem. Már most, ismerve a miniszter úr intenezióit, foglalkozni akarok egész rövidséggel azzal a kérdéssel, hogy van-e itt szükség arra, hogy a főváros ilyen, törvény által biztosított jogától me^fosztassék-e vagy nem. Elsősorban nincs rá szükség azért, mert a t. miniszter úrnak teljesen módjában áli — a mire a törvényhozás, azt hiszem, akadálytalanul meg fogja adni a felhatalmazást — az, hogy a köz vádlónak biztosított köteles példányokból mindenkit elláthat s így vidéki könyvtárakat is. Árra pedig, hogy a főváros törvényhatóságát ok nélkül megfoszszuk a példánytól azért, hogy vidéki könyvtárakat esetleg nagyobb számban is létesíthessünk, természetesen ok fenn nem forog. Most én nem akarok annak vitatásába bocsátkozni, vájjon tisztán sajtórendészeti czél, vagy tudományos czél lebegett-e az 1848-iki törvényhozás előtt, midőn a köteles példánynak a hatóságok részére való letételet elrendelte. I3e magam részéről az élő törvény alapján csak azon esetben volnék hajlandó a törvényjavaslatot általánosságban is a részletes tárgyalás alapjául is elfogadni, ha biztosítékot nyernék a. t. miniszter úrtól az iránt, hogy a főváron és általában véve a törvényhatóságok, a helyi hatóságok ezen törvény által biztosított joguktól meg nem fosztat nak. Most nem habozom annak kijelentésével sem, hogy magam részéről, habár szívesen hozzájárulok ahhoz, hogy a közvádlót illető példányok tekintetében, a melyek úgyis miniszteri ellenőrzés és rendelkezés alatt állanak, a miniszter úr felhatalmazást nyerjen a törvényhozástól arra, hogy azokat a vidéki könyvtárak uál felhasználhassa, de arra nézve már nem adnék a miniszter úrnak, részemről legalább, felhatalmazást, hogy akkor, mikor a törvény biztosít valamely helyi hatóságnak egy jogot, ez azt csak akkor élvezhesse, ha a t. miniszter úr azt kegyesen jónak látni méltóztatik. A magam részéről a fővárosnak törvény által biztosított jogát fenn kívánom tartani s a mennyiben ez fenn nem tartatik, még akkor sem járulhatnék hozzá, hogy ilyen jogfosztással járó törvényjavaslat általánosságban is elfogadtassák. Ha azonban e tekintetben megnyugtató felvilágosítást nem kapnék, — a mit fájdalom az előzetes értekezés alapján kizártnak kell tekintenem — úgy nem tehetek mást, mint sajnálatomra ki kell jelentenem, hogy a törvényjavaslathoz még általánosságban, sem vagyok hajlandó hozzájárulni. Ezeket tartottam kötelességemnek elmondani, és azt hiszem, hogy a t. miniszter úr lesz olyan kegyes, a felvilágosítást e kérdés tekintetében már csak azért is megadni, mert a részletes vitánál nem volnánk azon helyzetben, hogy egy helyes módosítást tudnánk előterjeszteni, ha nem tudjuk, hogy a miniszter úrnak mi az intencziója : mert legális interpretáczió mellett úgy néz ki ez a törvényjavaslat, hogy a 40. §. életben marad, tehát a törvényhatóságok megkapnák az őket megillető példányokat. Ezen érdemleges és, másrészt törvényszerkesztési okok is azok, a melyek kötelességemmé tették a felszólalást, s bocsánatot kérek a t. háztól, hogy idejét ezzel is elraboltam. Kérem a miniszter urat, hogy a kívánt felvilágosításokat megadni szíveskedjék és ismételten kijelentem, hogy a törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadom el, ha ezen felvilágosítás megnyugtató nem lesz. Nyegre László jegyző: Gróf Zichy Jenő! Gr. Zichy Jenő : Megvallom őszintén, t. ház, nagyon köszönettel venném, hogyha a miniszter úr ő exezeliencziája előbb szólalna fel. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter : T. képviselőház ! Polónyi Géza t. képviselő úrnak mindenekelőtt arra a felvilágosítást kérő kérdésére kell válaszolnom, hogy vájjon a 15. §. szövegezése mellett az 1848:XVIII. törvényczikk 40. §-a hatályban marad-e vagy sem ? A 15. §. első bekezdésében megmondja, hogy »a nyomdatermékek ama köteles példányai, melyek a fennálló törvények és szabályok szerint a sajtóügyi közvádlónak adatnak be, a Magyarországon létező vagy létesítendő oly nyilvános múzeumok és könyvtárak gyarapítására fordítandók, melyeket e czélból a vallás- és közoktatásügyi miniszter megjelöl.* Tehát itt egy diszpozicziója van a törvényjavaslatnak, mely megmondja, hogy azzal a helyi hatósági példánynyal mi történjék. A t. képviselő úr beszédéből úgy látszik, mintha a helyi hatósági példányon kivűl lenne még egy közvádlói példány is, holott ez a helyi hatósági példány a közvádlói példány és a közvádló szolgáltatta át Budapest főváros törvényhatóságának a köteles példányt. Méltóztassék egy kissé tekintettel lenni 8=