Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-192

268 192. országos ülés 1897. deczember 9-éu, csütörtökön. tájékozva nem lett; nem tudjuk azt sem, hogy miért nem terjesztette a kormány a javaslatot szentesítés alá. Annak a nevetséges szituácziónak a kormány nem teheti ki magát, mely akkor állna elő, ha — a mint a kormány rebesgette és remélte — még ez év folyamán úgy alakulnak a viszonyok Ausztriában, hogy ott a provizóriumot elfogadják! Tegyük fel, — én felteszem, bár nem hiszem,— hogy deczember 31-ig még úgy alakólnak a viszonyok, hogy a provizórium ott elfogadtatik. Már most mi történik, ha mi ezt a törvényjavaslatot elfogadtuk és ezt ismét átadjuk a kormánynak, hogy »azt a kártyát üsd ki, a mit jónak látsz!« (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ilyen komédiát egy törvényhozással űzni nem lehet. Ezt az eljárást a magyar parlament részéről csak azok tűrhetik el, a kiket Bánffy miniszterelnök úrnak a jóakarata hozott be ebbe a házba, a kiknek tehát nincsen joguk a kormánynak még csak formai eljárását se elbírálás alá venni. De nekünk, a kik a nemzet bizalmából és Isten kegyelméből jöttünk be a szuronyok ellenére, a magunk részéről azt a nagylelkűséget, de egyúttal a törvényhozással szemben minden komolyságot nélkülöző eljárást, sőt hazafiatlanságot megengedni nem szabad, hogy a törvény alkotása körüli eljárásoknál a kormány ily frivolításokat űzzön. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) A magam részéről tehát azon nézetben vagyok, hogy e törvényjavaslat a kormányhoz visszautasítandó és miután az 1867: XII. torvényczikk 68. §-ának más magyarázatot senki a világon nem adhat, mint azt, hogy 1897. deczember 31-ikén Ausztria és Magyarország között a közgazdasági viszony teljesen megszűnt és 1898. január 1-től kezdve Magyarországra nézve az önálló vámterület és önálló nemzeti jegybank létesítésének ideje és órája elérkezett, tehát a kormánynak, midőn ezen törvényjavaslatot visszaadjuk, egyúttal azt az utasítást is kell adnunk, hogy erre vonatkozólag záros határidő alatt törvényjavaslatot terjeszszen a képviselőház elé. (Helyeslés a szélső baloldalon.)Van szerencsém ide vonatkozó indítványomat felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) (olvassa): »Tekintettel arra, hogy a magyar törvényhozás mindkét háza elfogadta és törvényhozási határozattá emelte a kormány azon előterjesztését, hogy Ausztria és Magyarország között az 1867 : XII. torvényczikk alapján a fennálló gazdasági közösségre nézve a status quo alapján 1898. január 1-étöl ugyanezen év deczember 31 dg provizórius állapot tartassék fenn s a kormány ezen törvényalkotást királyi szentesítés alá nem bocsátotta, hanem — mintha ezen törvényalkotás meg se történt volna — egy újabb törvényjavaslatot tett a ház asztalára a vám- és bankügyek, valamint ezekkel összefüggő némely kérdésnek ideiglenes szabályozásáról: ezen törvényjavaslat tárgyalásába az országgyűlés nem bocsátkozik. Hanem ezt azon utasítással adja vissza a kormánynak, hogy tegyen mindenekelőtt előterjesztést és javaslatot a ház elé az iránt, hogy a mennyiben a változott viszonyoknál fogva az országgyűlés mindkét háza által elfogadott provizoriális törvényjavaslat királyi szentesítésének szüksége immár fenn nem forog, ez mint fölöslegessé vált törvényalkotás az országgyűlés érdemére nézve értékét vesztettnek jelentetik ki s egyszerűen a ház irattárába helyeztetik el. S mivel a velünk államjogi viszonyban élő osztrák örökös tartományok részéről azon alkotmányos feltételek megszűntek, melyek Ausztria és Magyarország között a vám- és bankközösségre nézve az 1867 : XII. törvényczikkben megállapíttattak, — ennélfogva kimondja a magyar törvényhozás, hogy a vámközösség 1898. január 1-étŐl Ausztria és Magyarország között megszűntnek tekintetik. S a mennyiben ezzel 1898. január 1-étöl kezdve a vám- és bankügyben Magyarország önálló rendelkezési joga lép hatályba : utasíttatik a kormány, hogy haladéktalanul nyújtson be törvényjavaslatot, hogy a vám- és bankközösség tárgyában 1897. deczember 31-ig még érvényben álló törvényeink alapján a mai status quo fentartása mellett 1898. deczember 31-ig provizórium hozassék létre. Megbizatik továbbá a kormány, hogy az Ausztria és Magyarország között fennálló gazdasági közös viszonyok megszűnése következtében az önálló vámterület és önálló magyar nemzeti bank létesítése iránt dolgozzon ki törvényjavaslatot s azt még oly időben terjeszsze a magyar országgyűlés elé, hogy ezen törvényből eredő állami önrendelkezési jog már 1899. január 1-én hatályba lépve, tényleg végrehajtható legyen.« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn ez indítványomat előterjesztem, annak elfogadását ép az 1867: XII. törvényczikkből átöröklött változatlan igazság alapján kérem, a mi mindazoknak kötelessége, kik a 67-es törvény alapján állanak. A mi programmunk Magyarország politikai és gazdasági önállósága és lojalitásunkat mutatta a provizórius törvényjavaslat megalkotásakor tanúsított magatartásunk. De ha Ausztria kitépte magát az 1867: XII. torvényczikk kötelékeiből, ezzel egyúttal feltépte azt a fundamentumot is, mely a közgazdasági viszonyok együttes kezelésének bázisát képezte és beállt az a helyzet, hogy az 1867: XII. torvényczikk alapján mindenkinek Magyarországteljes önállóságát kell köretelnie. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tőlem pedig, a ki arról az oldalról annyiszor emeltem fel szavamat, hogy